„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a File: → Fájl: |
|||
152. sor:
::: ''ddtb.''{{refhely|Cooling, 1999|36. o.}}
Grant nem blöffölt, Smith egységei a környező állások elfoglalása után meg tudták rohamozni az erődöt és más hadosztályok segítsége mellett megkapták erre a parancsot.{{refhely|Esposito, 1959|29. térkép}} Buckner nem erre számított. Buckner az első magát megadó konföderációs parancsnok volt, s emiatt Robert Anderson, [[A Sumter
{{Quote|Uram: A vezetés körülményeiben beállt váratlan változás folytán az én parancsnokságom alá került erők nagysága és az Ön rendelkezésére álló lehengerlő túlerő következtében, dacára a konföderációs hadak tegnap elért kimagasló sikerének, kénytelen vagyok elfogadni szűkkeblű és lovagiatlan feltételeit.{{refhely|Gott, 2003|257. o.}}}}
159. sor:
A megadás formalitások és ceremónia nélkül ment végbe. A foglyok ejtését a háború ezen szakaszában nem kezelték a későbbiekhez fogható komolysággal. A nem sokkal korábban még egymást lövő ellenségek elkeveredtek a csatatéren. Egy északi újságíró megfigyelése szerint a határállamok konföderációs katonái másképp viselkedtek, mint a Mély-Délről származók. Az előbbieket nem verte le túlságosan a megadás, míg utóbbiak dühödtek és hallgatagok voltak. A tisztek ellenségesek maradtak. Egy másik helyszínen levő újságíró megállapítása szerint az egyszerű emberek keveset törődtek vele, hogyan végződik a háború, amíg hamarosan véget ér. Mivel Grant nem adott utasítást a foglyokkal való bánásra, ezért több ezren közülük egyszerűen átsétáltak a sorok közt és elmentek, amerre jónak látták. Bushrod Johnson is köztük volt és később azt mondta: ''„Egyetlen emberrel sem találkoztam, aki el akart volna távozni és ellenkezésbe ütközött volna.”'' például szabadon távozni akart, azt senki nem gátolta benne. Grant, aki több foglyot ejtett, mint az összes többi északi tábornok együttvéve úgy vélte: ''„Sokkal kisebb gond legyőzni őket, mint a foglyokat ellátni.”'' Bucknernek azt mondta, hogy Pillownak felesleges volt annyira sietnie a meneküléssel. ''„Ha a fogságomba esik, elengedtem volna. Sokkal inkább szeretném a ti vezetőtöknek tudni, mintsem fogolynak.”''{{azonos|SF4}}
Így a több mint {{szám|12000}} magát megadóból csak {{szám|7000}} hadifoglyot szállítottak Fort Donelsonból a [[chicago]]-i [[Camp Douglas (Chicago)|Camp Douglas]]-be, az [[Indianapolis]]-ban levő [[Camp Morton]]-ba{{refhely|Winslow, Moore, 1995|69. o.}} és más északi fogolytáborokba.{{jegyzet*|Nem készült hivatalos jelentés a magukat megadó konföderációs katonák számáról, így a becslések eltérnek egymástól, lásd {{refhely|Gott, 2003|257–263. és 265. o. {{szám|12392}}-t említ| Esposito, 1959|29. térképe {{szám|11500}}-at.|McPherson, 1988|402. o. {{szám|12000}}–{{szám|13000}} közé becsli.|Cooling, 1999|38. o. szerint {{szám|12000}}–{{szám|15000}}|Nevin, 1983|97. o. szintén {{szám|12000}}–{{szám|15000}}|The Civil War Battlefield Guide|47. o. pontosan {{szám|15000}}-re teszi a számot.|Woodworth, 2005|119. oldalon is a {{szám|15000}}-res szám szerepel.}}}} Bucknert a [[Boston (Massachusetts)|bostoni]] [[Fort Warren (Massachusetts)|Fort Warren]] erődjében tartották fogva 1862. augusztus 15-ig, mikor önéletrajza szerint [[George A. McCall]] dandártábornokért cserébe szabadon eresztették.
==Az ütközet utóhatása==
| |||