Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  2 évvel ezelőtt
a
apró
Az [[újkőkorszak]]ban a mai Kukës környékén a kolshi kultúra népei éltek. Tárgyi műveltségük sajátos jegyei a mai Albánia egész területéről ismert – monokróm, esetenként fehér vonalakkal megrajzolt – vöröskerámia mellett a kávébarna ornamentikával díszített vörös agyagedények.{{refhely|Jacques 2009|:5. Vö.|Nagel 1989|:36.}} A környék első ismert [[halomsír]]jai a [[bronzkor]] során jelentek meg, amelyek közös jellemzői a kőlapokból kialakított sírkamra, a [[borostyán (fosszília)|borostyán]] sírmellékletek, valamint a temetkezési hely kerámiaedény-töredékekkel kevert földréteggel való befedése. Mindez egyfelől a mati kultúra délnyugatra húzódó területeivel mutat hasonlóságot, de az [[illírek|illír népek]] i. e. 5. századból ismert temetkezési hagyományával is rokonítható. A legkorábbi sírleletek arról tanúskodnak, hogy a vaskorig oldalfekvésben, magzati pózba rendezve hantolták el halottaikat, amit helyenként a vaskortól felváltott egy másik hagyomány: a nyújtott lábbal hanyattfekvő halottak eltemetése. A környék legjelentősebb halomsírjai a közeli Kolsh, Çinamak (67 tumulus) és [[Kruma]] határában, valamint a már koszovói oldalon lévő Këneta mellett találhatóak.{{refhely|Wilkes 1992|:45.;|Jacques 2009|:13., 27.;|Gilkes 2013|:14.}} A kőlapokból kialakított sírkamra hagyománya egészen a középkorig élt, a környékről nagy számban ismertek az albán etnicitású komani régészeti kultúrához kötődő ilyen sírhelyek.{{refhely|Jacques 2009|:153.}}
 
A település első említése 1571-ből ismert; ekkor tizenkét házhelyet számoltak össze a ''Kukufic'' néven ismert faluban. A 20. századig [[Prizren]] körzetéhez tartozó, kevésbé jelentős piachely volt. Az [[Albánia az első világháborúban|első világháborút követő]] követő pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető [[I. Zogu albán király|Amet Zogolli]] ellenzékének egyik fő fészke volt a terület, ahol 1919-től a [[Muharrem Bajraktari]] vezette kukësi helyőrség tartotta fenn a rendet.{{refhely|Elsie 2010|:28.}} 1923 januárjában [[Bajram Curri]] vezetésével – [[Hasan Prishtina]] és [[Mustafa Kruja]] támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a [[Gjakova]] és Kukës közötti vidéken, amelyet a Zogolli-kormány – [[Jugoszlávia|jugoszláv]] csendőrségi segédlettel – csakhamar levert.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:189.;|Pearson 2004|:201.}} 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert a [[shala]]i törzsfő, [[Rexhep Shala]] felhívására, Bajraktarit és katonáit kiűzték Kukësból és átvették a település feletti hatalmat. Ennek nyomán bontakozott ki a [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]], amely a kormány leváltásával és Zogolli külföldre menekülésével zárult.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:192.;|Pearson 2004|:222.;|Elsie 2010|:28.;|Vickers 2014|:105.}}
 
A [[Albánia a második világháborúban|második világháború]] során, 1943 őszén előbb a jobboldali [[Nemzeti Front (Albánia)|Nemzeti Front]] gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] megszálló hadserege alól,{{refhely|Zavalani 2015|:259.}} 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a [[Albán Kommunista Párt|kommunisták]] által irányított [[Nemzeti Felszabadítási Mozgalom]] – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.{{refhely|Pearson 2005|:382.}} [[Enver Hoxha]] írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës meletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló [[Llazar Fundo]] kommunista mozgalmárt.{{refhely|Elsie 2010|:156.}}
39 761

szerkesztés