„Színképelemzés” változatai közötti eltérés

Kirchhoff és Bunsen 1859-ben a [[Heidelbergi egyetem]]en kezdte el a közös munkát. Hat hónap alatt megterveztek és megépítettek egy olyan készüléket, amelyben a Bunsen égőjében elégetett gáz fényét egy keskeny résen engedték át a fénynyalábot [[kollimátor]]lencsével szűkítették, majd Kirchhoff prizmájával bontották a szivárvány színeire. A színképet a mikroszkópokéhoz hasonló [[okulár]]ral vizsgálták (Prizmát és okulárt korábban Fraunhofer is használt; a „spektroszkópnak” elnevezett berendezés többi eleme új volt). Megállapították, hogy felforrósítva minden elem a rá jellemző hullámhosszakon sugároz. Így például a nátrium fényes vonalai a színkép sárga tartományában vannak (ezt már Fraunhofer is tudta, ezekkel ellenőrizte az üvegek optikai tulajdonságait), a réz vonalai a kékeszöld szakaszon stb. Elkezdték katalogizálni a kémiai elemeket és kisugárzott hullámhosszaikat. A [[Nap]] színképét vizsgálva fordítottrájöttek jelenségre(főleg figyeltekKirchhoff fel:munkájával), hogy a FrunhoferFraunhofer-vonalak pont ott voltak, aholis a különböző elemek a lángot elszínező felfénylései. Megállapították (főleg Kirchhoff munkájával)sajátosságai, hogy a Nap légkörében azonban ezek az elemek — továbbra is a rájuk jellemző hullámhosszakon — nem kisugározzák, hanem éppen ellenkezőleg, elnyelik a Nap sokkal forróbb belsejéből érkező fényt. Az ismert elemeknek megfelelő Fraunhofer-vonalakból tehát meg tudták mondani, milyen elemeket tartalmaz a Nap légköre. Felfedezésüket Kirchhoff 1859. október 27-én mutatta be Berlinben a [[Porosz Tudományos Akadémia|Porosz Tudományos Akadémiának]]. Ma ezt a napot tekintik az [[asztrofizika]] születésnapjának (bár ezt a tudományágat csak 1890 óta híják így). Ezután több csillag színképét is megvizsgálták ezzel a módszerrel.