„Nicolas-Charles Bochsa” változatai közötti eltérés

a
→‎Élete: Szöveghiba javítása
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎Források: Új cikk Magyarországi útról)
a (→‎Élete: Szöveghiba javítása)
1812-ben feleségül vette du Crest márki lányát. Georgette Ducrest a híres író és hárfaművésznő, [[Félicité de Genlis|Madame de Genlis]] unokahúga volt. Bochsa a házassággal nemcsak [[Louis Philippe Joseph d’Orléans|főúri kapcsolatokat]] szerzett, de egyúttal a legmagasabb művészeti-kulturális körökbe is bekerült. Feleségétől két gyermeke született.
 
[[1817]]-ben azonban pályája derékba tört. Mivel kedvelte a luxust, híres zenészektől (Berton, [[Étienne Nicolas Méhul|Méhul]], [[François-Adrien Boieldieu|Boieldieu]], Nicolò) és befolyásos nemesekt[[Mózes (opera)]]őlnemesektől (Decazes gróftól, [[Arthur Wellesley|Wellington hercegétől]]) hamis váltók alapján nagyobb kölcsönöket vett fel, amelyeket nem tudott visszafizetni. Bochsa az ellene indított büntetőeljárás elől Angliába menekült, és az esküdtbíróság a távollétében [[1818]]. február 17-én tizenkét év kényszermunkára és 4000 frank pénzbírságra ítélte. Családjával kapcsolata megszakadt, és nem tért vissza többé Franciaországba.
 
Angliában kezdetben alkalmi hárfaoktatásból élt. A még szinte gyermek [[Elias Parish Alvars|Elias Parish Alvars-t]], a későbbi európai hírű angol hárfavirtuózt is tanította. [[1821]]-ben hárfa-professzori kinevezést kapott a Királyi Zeneakadémiára (''Royal Academy of Music''), ahová az éppen elszegényedő, de tehetséges Alvars-t is magával vitte úgy, hogy ösztöndíjat szerzett neki. [[1826]]-ban lemondani kényszerült állásáról, mert francia elítélésére fény derült. Ekkor a londoni Király Színház ''(King’s Theatre)'' zenei igazgatója lett 6 évre ([[1827]]–[[1833]]), valamivel később pedig a londoni Olasz Operaház ''(Italian Opera House)'' karnagya lett. (A színház mai neve [[1842]] óta ''Her Majesty’s Theatre'').