„Skagerraki csata” változatai közötti eltérés

 

A '''skagerraki csata''' ([[német nyelv|németül]]: ''Skagerrakschlacht''; [[angol nyelv|angolul]]: ''The Battle of Jutland'') volt az első világháború legnagyobb tengeri csatája, az egyetlen nagyszabású ilyen jellegű ütközet a konfliktus során. Ez számít továbbá a világ legnagyobb tengeri csatájának, amit csatahajók vívtak meg. A csatára 1916. május 31-én és június 1-jén került sor az Északi-tengeren a [[Skagerrak]] tengerszoros bejáratánál, a [[Jylland|Jütland-félsziget]]től nyugatra. (Az antant terminológiája után nevezik jütlandi csatának is.)

A Norvégia irányába előretörő német flottának a britek csapdát állítottak, de a kibontakozó harc során a túlerő ellenére a németek jelentősen nagyobb veszteségeket okoztak és sikerült áttörniük az ellenség vonalain, így német győzelem született.

 

A csata '''harmadik szakasz'''ában az éjszaka folyamán a ''Hochseeflotte'' harmadszor is keresztezte a brit flotta csatavonalát. Ezúttal az annak végén biztosításul elhelyezett cirkálókkal valamint rombolókkal csaptak össze és azok vonalain áttörve sikerült kitörniük a csapdából, így biztonságosan térhettek haza a honi kikötőkbe. Június 1-én a korai órákban a súlyosan sérült [[SMS Lützow|''Lützow'']] csatacirkálót a németek maguk kényszerültek elsüllyeszteni, mely az egyetlen kapitális hajóveszteségük volt a csata során a három hasonló brit egységgel szemben.

 

 

== Előzmények ==

== A csata menete ==

=== Az első összecsapás ===

15:00 körül Beatty hajói keleti irányban haladtak nagyjából azon a földrajzi szélességen, mint amelyiken Hipper hajóraja északnak tartott. Amennyiben nem változtattak volna irányt, akkor Beatty a két német flotta között – jó 60 km-rel Hipper csatacirkálói mögött és 30 km-rel a ''Hochseeflotte'' előtt - haladt volna el 16:30 körül és így flottájával csapdába került volna. Mikor 420 km-re voltak már Britanniától, Beatty a kapott parancsoknak engedelmeskedve a felderítő tevékenységet megszakította és északi irányba fordult, hogy csatlakozzon Jellicoe-hoz. Beatty a hajóit három oszlopra osztotta, melyben a két csatacirkálóraj vonalban egymással párhuzamosan haladt közel 5 km-re egymástól. Az 5. csatahajóraj 8 km-rel észak-nyugatra követte őket, az ellenség várható felbukkanásától legmesszebbre, míg a cirkáló- és romboló-kíséret egy része a csatacirkálóktól délnyugatra biztosított. A forduló után az 5. csatahajóraj került az élre a formáció nyugati szélén.<ref>Tarrant 70-71. o.</ref>

[[Fájl: HMS_Galatea_(1914).jpg|bélyegkép|a [[HMS Galatea (1914)|''Galatea'']] adta le a csata első lövését – és szenvedte el az első találatot]]

[[Fájl:Skagerrakschlacht3.png|bélyegkép|a német csatacirkálók visszavonulása]]

Beatty Hipper hajói üldözésére indult, de a következő 15 percben hozott döntéseit számos kritika érte, mivel annak ellenére, hogy a hajói lövegeinek hatótávolsága nagyobb volt a németekéinél és túlerőben is voltak, nem nyitott tüzet a már 10 perce lőtávolságán belül lévő német hajókra. A csatacirkálói csatarendbe állítására sem használta fel ezt az időt, így azok még mindig manővereztek a harc kezdetekor.

16:48-ra nagyjából párhuzamosan haladva a két ellenséges flotta 14 km-re került egymástól, a németektől nyugatra és kissé délre (a menetirány szerinti jobb oldalon) a britekkel, mikor [[Franz von Hipper|Hipper]] hajói tüzet nyitottak. Ezzel kezdetét vette a csatacirkálók harca, melynek során a britek az őket Scheer flottája elé csalogatni próbáló Hipper hajóit üldözték déli irányba. A kibontakozó csata első perceiben a [[HMS Princess Royal (1911)|''Princess Royal'']]t leszámítva az összes brit hajó messze túllőtt a németeken. Ezt a számukra kedvezőtlen látási viszonyokkal magyarázzák, holott Beatty a jelentésében azt írta, hogy a Nappal a hátuk mögött a látási körülmények ekkor nekik kedveztek és csak 17:18-kor - fél órával az első lövések leadása után - említi, hogy a látási viszonyok kedvezőtlenné váltak számukra.<ref>[http://www.gwpda.org/1916/jutlandb.html Beatty's Official Report on the Battle of Jutland]</ref> A harc kezdetére a brit hajók közül csak a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']] és a ''Princess Royal'' vette fel a kialakítandó csatarendben elfoglalt pozícióját, míg a többi hajó még fordulást végzett és ez akadályozta őket a célzásban. Beatty Hipper szélfelőli oldalán volt, így a hajókémények és a lőpor füstje elhomályosította számukra a célpontokat, míg Hipper hajóinak jobb oldaláról elfújta azt, így nem akadályozta őket. A keleti égbolt ráadásul beborult, így a szürke német hajókat nehezebb volt bemérni.<ref>Campbell, Analysis 38-39. o.</ref>

 

 

A flották 16:48 és 17:54 közötti déli irányú haladása során a német csatacirkálók körülbelül 42 találatot értek el 28 és 30,5 cm-es lövedékekkel a csatacirkálókon (kilencet a [[HMS Lion (1910)|''Lion'']]on, hatot a [[HMS Princess Royal (1911)|''Princess Royal'']]on, hetet a [[HMS Queen Mary|''Queen Mary'']]-n, tizennégyet a [[HMS Tiger (1913)|''Tiger'']]en, egyet a [[HMS New Zealand (1911)|''New Zealand'']]en, ötöt az [[HMS Indefatigable (1909)|''Indefatigable'']]-n) és további kettőt a [[HMS Barham (04)|''Barham'']] csatahajón. A brit csatacirkálók ezzel szemben csak 11 találatot értek el 343 mm-es lövedékekkel (négyet-négyet a [[SMS Lützow|''Lützow'']]-n és a [[SMS Seydlitz|''Seydlitz'']]en, kettőt a [[SMS Moltke (1910)|''Moltké'']]n, egyet a [[SMS Von der Tann|''Von der Tann'']]on) és 6 találatot a csatahajók 381 mm-es ágyúiból (egyet a ''Seydlitz''en, négyet a ''Moltké''n és egyet a ''Von der Tann''on).<ref>Campbell, Analysis 78., 94. o.</ref>

Nem sokkal 17:26 után egy sortűz hullott a [[HMS Princess Royal (05)|''Princess Royal'']] köré, melyet a felcsapódó víz és füst teljesen eltakart. Egy jelzőőr a ''Lion'' hídjára sietett és közölte, hogy: ''“A Princess Royal felrobbant, Uram!”'' Beatty ekkor a hajó parancsnokához fordult és a következő nevezetes mondatot mondta: ''“Chatfield, úgy tűnik, ma valami gond van az átkozott hajóinkkal.”'' (''“Chatfield, there seems to be something wrong with our bloody ships today.”'') A legendák szerint, Beatty (a [[RMS Titanic|''Titanic'']] kapitányához hasonlóan közvetlenül annak jégheggyel való ütközése előtt) azonnal elrendelt egy két pontos - 22,5 fokos - fordulót balra, azaz az ellenség felé, de ezt semmilyen hivatalos feljegyzés vagy parancs nem támasztja alá és a hajók sem változtattak irányt.<ref>Massie, Castles 596. o.</ref> A levegő kitisztulása után a ''Princess Royal'' ismét előbukkant.

 

Jellicoe tudta, hogy a két flotta össze fog csapni, de nem álltak rendelkezésére pontos információk a német flotta helyzetéről és irányáról, ezért 17:05-kor előreküldte [[Horace Hood]] ellentengernagy 3. csatacirkálóraját Beatty támogatására, így az dél-délkeletnek tartva levált Jellicoe erőiről.<ref>Campbell, Analysis 59. o.</ref> [[Robert Arbuthnot]] 1. cirkálóraja Jellicoe főerői előőrseként tevékenykedett dél-keleti irányba tartva. Rajának egyik cirkálója, a Jellicoe flottájának legdélnyugatibb részén hajózó [[HMS Black Prince|''Black Prince'']] 18:33-kor látótávolságon belülre került a [[HMS Falmouth (1910)|''Falmouth'']] könnyűcirkálóhoz, így létrejött a két brit hajóhad közötti vizuális kapcsolat.<ref>Campbell, Analysis 118. o.</ref> Ez utóbbi egység a Beatty kötelékéhez tartozó 3. könnyűcirkálórajhoz tartozott és a csatacirkálók előtt haladt 8 km távolságban. 18:38-kor a Hood csatacirkálóit fedező [[HMS Chester (1915)|''Chester'']] cirkálóra lecsaptak [[Friedrich Boedicker]] ellentengernagy cirkálói.<ref>Campbell, Analysis 111. o.</ref>

 

A négy cirkáló tüze elől a ''Chester'' nyugatnak tért ki, hogy Hood nehéz egységei felmenthessék. Hood zászlóshajója, az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] mozgásképtelenné tette a felderítésre előreküldött [[SMS Wiesbaden (1915)|''Wiesbaden'']]t röviddel 18:56 után. Az egy helyben álló ''Wiesbaden'' a következő egy óra során a brit flotta nagy részének könnyű célpontot kínált, de még a felszínen maradt és néhány torpedót ki is lőtt a tőle nagy távolságra elhaladó brit csatahajókra. Egyik torpedója eltalálta a [[HMS Marlborough (1912)| ''Marlborough'']] csatahajót.

 

 

Eközben Beatty és Evan-Thomas folytatták a harcot Hipper csatacirkálóival és ezúttal a látási viszonyok is nekik kedveztek. Hipper 19:00 körül Scheer irányába kanyarodott, épp akkor, mikor Jellicoe zászlóshajójáról, az [[HMS Iron Duke (1912)|''Iron Duke'']]-ról meglátták a ''Lion''t. Jellicoe kétszer is rákérdezett a ''Hochseeflotte'' helyzetére Beatty-nél, de ő 19:14-ig nem tudott válaszolni, mivel nem láttak a német hajókat. A csata utáni jelentésében Beatty erről nem tett jelentést és azt állította, hogy végig szemmel tartotta a német hajókat. A háború után már mint első tengeri lord a térképek módosítására adott utasítást, hogy a vizsgálatokon erre ne derülhessen fény.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=Z-S_EiDqRKI Greatest Sea Battle] (36:35-től)</ref> Időközben Jellicoe egymásnak ellentmondó jelentéseket kapott a formáció jobb oldalán (déli részén) haladó cirkálóktól és csatahajóktól.<ref>Campbell, Analysis 120-121. o.</ref>

[[Fájl:HMS_Iron_Duke_(1912).jpg|bélyegkép|Jellicoe zászlóshajója, az ''Iron Duke'' 1912-ben]]

Jellicoe tudni akarta a német flotta helyzetét ahhoz, hogy mikor és hogyan állítsa fel a cirkáló formációban haladó flottáját (hat oszlop egyenként négy hajóval) egyetlen csatavonalba. Erre sor kerülhetett volna a legkeletibb vagy a legnyugatibb oszlophoz igazodva is, de még az előtt végre kellett hajtani, hogy a németek felbukkantak volna. A túl korai átrendeződés a döntő összecsapás esélyének elszalasztását is jelenthette volna. A csatarend nyugati oszlop vonalán való kialakítása révén közelebb kerülhetett volna Scheerhez és így értékes időt nyerhettek volna a szürkület beállta előtt, de fennállt annak a veszélye, hogy a németek az előtt rajtuk ütnek, hogy a csatavonalat kialakítanák. A csatarend kialakítása a legkeletibb oszlop vonalán azt jelentette volna, hogy távolabb kerülnek Scheer erőitől, viszont merőlegesen keresztezhetik annak útvonalát és a látási viszonyok is jóval kedvezőbbek lettek volna számukra. Scheer hajóinak sziluettjét a lenyugvó Nap emelte volna ki, míg Jellicoe-éit alig lehetett volna kivenni a keleti és északi sötét égbolton. Jellicoe 19:15-kor az új formáció keleti irányban való felvételére adott parancsot, mely manőver 20 percet vett igénybe.<ref>Campbell, Analysis 54. o.</ref><ref>Massie 612-613. o.</ref>

 

:„Nyilvánvalóvá vált, hogy az angol flotta egy nagy részével kerültünk szembe. Az egész északról keleti irányba húzódó ív tűztengerré vált. Az ágyúk torkolattüze világosan kirajzolódott a horizonton a füstön és ködön keresztül, de a hajókat magukat nem lehetett kivenni.”<ref>Massie 621. o.</ref>

Jellicoe a német rombolók támadásától tartva nem vette üldözőbe őket, hanem délnek tartott, hogy a német flottát magától nyugatra tartsa. A Jellicoe formációjának végén lévő csatahajók 19:40 után valóban torpedók kikerülésére kényszerültek és 19:54-kor a Jellicoe után rangidős Cecil Burney altengernagy zászlóshajóját, a [[HMS Marlborough (1912)|''Marlborough'']]-t torpedótalálat érte, melyet valószínűleg a sérült ''Wiesbaden'' lőtt ki még 19:45-kor. A brit hajót a torpedó a legvédettebb részén érte a parancsnoki híd magasságában, de ennek ellenére is egy 8,5 méteres rést ütött a hajótesten és negyven vízzáró rekesz is megrongálódott. Egy ideig még részt tudott venni a harcokban, de hajnalban a több kazánt is elöntő víz miatt folyamatosan 11 csomóra esett vissza a sebessége<ref>Campbell, 256. o.</ref> és 7-8 fokra megdőlt jobb oldalára. A fő lövegtornyok áramellátása is megszakadt átmenetileg, de félő volt, ha a nagy ágyúit elsütné, akkor a sérült vízzáró falak nem bírnának ellenállni a víz nyomásának. A meggyengült vízzáró rekeszek miatt a hazaúton már felkészültek a hajó elhagyására is, de végül sikerült hazatérnie a csatahajónak.<ref>Campbell, 164., 167. o</ref>