„III. Harald norvég király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dupla a-k megszüntetése AWB
90. sor:
== Az angliai invázió ==
Miután kénytelen volt feladni Dániával kapcsolatos expanziós terveit, Harald figyelme Anglia felé fordult. Angliát (és Dániát) Nagy Knut fia, [[II. Hardeknut dán király|Hardeknut]] örökölte, aki 1042-ben gyermektelenül meghalt. Előtte még 1038-ban egyezséget kötött Jó Magnussal, hogy bármelyikük halála esetén a másik örökli birodalmát. Hardeknut halála után Dánia Magnusra szállt, Angliában viszont [[Hitvalló Eduárd angol király|Hitvalló Edward]] koronáztatta meg magát. Magnus felkészült egy Anglia elleni támadásra, de Svend Estridsson lázadása Dániában meghiúsította a szándékát. Jó Magnus meghalt ugyan 1047-ben, ám Harald, akárcsak Dánia esetében, Angliára is fenntartotta igényét. Hitvalló Edward 1066 januárjában meghalt és Anglia trónját tanácsadójának (az ország tényleges kormányzójának) fia, [[II. Harold angol király|Harald Godwinsson]] foglalta el, amit a többi trónkövetelő ([[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]], Svend Estridsson és Harald) nem ismert el.
1058-ban Harald elküldte fiát, [[II. Magnus norvég király|Magnust]] egy kisebb flottával, hogy segítse [[Gruffydd ap Llywelyn]] harcát az angol király ellen és puhatolja ki az ottani helyzetet. Rá kellett döbennie, hogy erői elégtelenek egy Dánia és Anglia elleni egyidejű háborúhoz. Edward halála után Harald [[Tostig GodwinsonnalGodwinson]]nal, Harold fivérével szövetkezett, akitől a király egy évvel korábban elvette [[Northumbria]] hercegségét. A csalódott szász herceg Vilmosnak és Svendnek is felajánlotta segítségét, de végül Haraldnak esküdött hűséget. Lehetséges, hogy az eskütétel Norvégiában történt, de egyes történészek szerint ez Angliában zajlott, így nem Tostig hívta be a norvégokat, hanem csak csatlakozott erőivel a már partraszállt inváziós sereghez.
 
Az invázió előkészületei 1066 márciusában vagy áprilisában kezdődtek és augusztusra készen álltak az indulásra. Harald magával vitte Elisivet, a lányait és kisebbik fiát, [[III. Olaf norvég király|Olafot]] és nagyobbik fiára, [[II. Magnus norvég király|Magnusra]] bízta Norvégiát. Harald hajóhada a [[Sognefjorden|Sognefjordból]] indult és [[Shetland-szigetek|Shetland]] és [[Orkney-szigetek|Orkney]] érintésével (amelyek akkor norvég vazallusok voltak) kikötött a skóciai [[Dunfermline]]-ben ahol a Tostiggal szövetséges [[III. Malcolm skót király|III. Malcolm]] skót király néhány ezer fegyverest bocsátott a rendelkezésére. Harald hadereje 10-15 000 emberből és 240-300 hosszúhajóból állt, amihez Tostig mindössze 12 hajóval csatlakozott. [[Worcesteri János]] szerint Tostig a nyár elején hagyta el száműztésének színhelyét, [[Flandria|Flandriát]] és az angol partokat fosztogatta, majd északra hajózott, hogy találkozzon a norvégokkal. Harold Godwinson összegyűjtött erőivel délen maradt hogy elháríthassa Normandiai Vilmos szintén várható partraszállását.