„Házi nyúl” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A nyúl háziasítása: Sok a duma Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 5.38.189.139 (vita) szerkesztéséről Csuja szerkesztésére |
||
33. sor:
A nyulat az [[Ószövetség]]ben [[Mózes]] a tenyésztett állatok között említi, de húsának fogyasztását tiltja. Annál jobban kedvelték az [[ókori Róma|ókori Rómában]], ahol a frissen született nyúl húsa különleges csemegének számított. Hatalmas, falakkal körülvett kertekben, az ún. leporáriumokban tenyésztették a nyulakat. Az esetleges kiszökéseket nem tudták kivédeni, így az állatok mindenhol elterjedtek Európában, az egész római birodalom területén.
A ''középkorban'' a nemesi kastélyok kertjeiben, vadaskertekben éppen úgy megtalálhatóak voltak a nyulak, mint a szerzetesek kolostoraiban. A tartási körülmények és a felhasználás alapvetően nem változott: a szerzetesek böjtös eledelként fogyasztották a rómaiak csemegéjét. Ekkoriban kezdődött a házi nyulak fajtáinak kialakulása. [[Anglia|Angliából]] igen nagy testű, lógó fülű „istállónyulakról” érkezik hír, [[Flandria]] szintén nagy testű nyuláról, a {{szám|12|kg}}-ot is elérő Angevinről híres.<ref>
[[Délkelet-Ázsia]] ([[Thaiföld]]) kolostoraiban „ezüstszínű” nyulakat tenyésztenek [[buddhizmus|buddhista]] szerzetesek. A nyulak már nem mentek különlegességszámba: megjelentek a szegényebb családok, a köznép vidéki istállóiban, portáin is. A városiasodás egész folyamata alatt és az Európán kívüli földrészek gyarmatosítása során az emberek magukkal vitték a kis helyen is tartható, olcsón takarmányozható nyulaikat élelemforrásként, de állatszeretetből is.
| |||