„Marton Géza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: A szócikk írásához nem használt, reklám célból utólag beszúrt forrás ki (annon szerkesztő, több tucat cikkbe) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor:
| aláírás =
}}
'''Marton Géza''' ([[Lovasberény]], [[1880]]. [[március 9.]] – [[Budapest]], [[1957]]. [[december 27.]]) római jogász,
== Élete ==
Apja a [[Magyarországi Református Egyház|református egyház]] alkalmazottja, egyik bátyja, Marton Lajos a budapesti Református Teológiai Akadémia tanára volt. Hazai jogi tanulmányok után [[Párizs]]ban elvégezte a Cours du droit Romaint, ahol Levy-Bruhllel kötött barátságot, illetve Girard munkásságával ismerkedett meg. A francia romanisztika mellett [[Pauer Imre Rudolf|Pauer Imre]] etikai előadásai voltak hatással későbbi pályájára. [[1907]]-ben ügyvédi vizsgát tett, majd [[Szászy-Schwarz Gusztáv]] ajánlása alapján a [[máramarossziget]]i jogakadémia római jogi tanára lett. [[1911]]-ben a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|budapesti egyetemen]] magántanárként habilitált, opponense Szentmiklósi (Kajuch) Márton volt. [[1919]]-től a kecskeméti református jogakadémián volt tanár. [[1921]]-től a [[Debreceni Egyetem|debreceni]], 1937-től 1957-ig pedig a budapesti egyetem római jog tanára volt.
Viszonylag keveset publikált, de a jogászképzéssel és az oktatás reformjával sokat foglalkozott. Kutatásai a római jog és a polgári jog általános kérdései mellett érintették a büntetőjog és a deliktuális felelősség kérdését is. A kártérítéssel kapcsolatos kutatásai nemzetközi viszonylatban is jelentősek, több munkája idegen nyelven is megjelent. Munkatársa volt a [[Szladits Károly|Szladits]]-féle Magyar magánjog c. gyűjteményes munkának is. 1957-ben [[Kossuth-díj]]at kapott.
| |||