„Szentmáté” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a apró jav.
Cserepes (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
36. sor:
}}
 
'''Szentmáté,''' [[1913]]-ig '''Szászmáté''' ({{ny-ro|Matei}}, {{ny-de|Mathesdorf}}, ''Mathiasdorf,'' [[Erdélyi szász nyelv|szászul]] ''MettesdrefMatesdref'', ''Matesdraf'') [[Románia|Romániában]], [[Beszterce-Naszód megye|Beszterce-Naszód megyében]] található település.
 
==Fekvése==
42. sor:
 
==Története==
'''<big>Paleontológiai leletek</big>'''
 
Tatár Árpád régész egy több tízezer éves fosszílis, egyelőre meghatározatlan állatfajhoz tartozó csontdarabot lelt 2016 októberében a Kender-földeken.
 
===Régészeti emlékek===
Az első ismert megtelepedők a [[Balkán]]ról jött Criș-kultúra emberei voltak, Kr. e. 6000 után. Ők honosították meg itt a földművelést, az állattartást, a fazekasságot és a pattintott kőeszközök mellett a csiszolt kőeszközök készítését. A festett kerámiájú Petrești kultúra önálló telepe szintén megtalálható. Ezt követően az Iclod–Petrești szintézis népe élt itt. A kerámiát cserépőrleménnyel és apró szerves anyaggal soványították, ez öröklés is lehet a középső- vagy késő neolitikumból. Érdekes az eddig előkerült két állat alakú edény töredéke, a négyszögletes edény töredéke ([[bitumen]]nel festett, akárcsak egy másik töredék), valamint a bekarcolt díszítésű edénytöredékek. Egyes edények a Parța-csoport edényeihez hasonlóak. Mindkét településszerkezet a Kr. e. 5 évezred első felében jött létre.
 
=== Őskor ===
A [[Coțofeni-kultúra]] emberei Kr. e. 3000 táján telepedtek meg. Kései képviselőik lettek a [[Bronzkor|kora bronzkorra]] jellemző álmandzsettás edények megalkotói Kr. e. 2600 táján. A [[Gyalu (település)|gyalui]] és a szentmátéi leletek bizonyítják, hogy a Livezile–Copăceni csoport a Coțofeni-kultúrából született, akárcsak a Șoimuș-csoport. A Livezile–Copăceni csoportot egy fakéregmintázatú, a kora bronzkor II. vagy III. fázisába tartozó csoport követi. Ezt követően hiátus van a Wietenberg IV-Noua szintézisig, ahol az utóbbi elemek az uralkodóak. A Wietenberg IV–Noua együttélésben a Wietenberg-kerámia már nem olyan szépen díszített, mint az előző fázisban és a díszítés is kevesebb. Az egyik településen egy bronzöntési hulladék, egy másikon egy csontvéső, két településen kocsimodellek kerékagyas kerekei, egy másikon egy agyagkanál töredéke került elő. Meg kell említeni a három Noua sírt is, amik [[2007]]-[[2008]]-ban kerültek elő. Az első és a harmadik hamvasztásos volt, a másodiknak csak az edényei kerültek elő. A Hallstatt kor egyik településéről egy kétrészes, kristályos kőből készült öntőforma egyik felének töredéke és egy vaslepény, valamint további két vaslepénytöredék darabjai kerültek elő. A [[kelták]]tól pár korongolt cserépdarab és két [[grafit]]os [[situla]]töredék került általam a [[beszterce]]i és [[naszód]]i múzeumba.
AzSzentmáté területén az első ismert megtelepedők a [[Balkán|Balkán félszigetről]]ról jött Criș-Körös kultúra emberei voltak, Kr. e. 6000 után. Ők honosították meg itt a földművelést, az állattartást, a fazekasságot és a pattintott kőeszközök mellett a csiszolt kőeszközök készítését. AMegemlítendő festettegy kerámiájúkörte Petreștialakú kultúraidol önállóés telepeegy szinténvasoxidból megtalálható.készült, Ezta követőenCassiopeia azcsillagképet Iclod–Petreștiés szintézisegy népeX-et éltábrázoló ittamulett. (A kerámiátközépső cserépőrleménnyelneolitikum ésnépességének aprómegtelepedése szervesSzentmáté anyaggalhatárában soványítottákmég nem bizonyított.) Őket a festett kerámiájú Petrești kultúra népe követte, ezmajd öröklésaz isIclod lehetcsoport és a középső-Petrești vagykultúra későnépeinek neolitikumbólszintézise élt itt. Érdekes az eddig előkerült két állat alakú edény töredéke, a négyszögletes edény töredéke ([[bitumen]]nelfeketével festett, akárcsak egy másik töredék), valamint a bekarcolt díszítésű edénytöredékek. Egyes edények a Parța-csoport edényeihez hasonlóak. MindkétEgy településszerkezetnagyon aszép, Kr.szürke, e.áttetsző 5obszidiánból évezredkészült elsőnyílhegy felébentalán jötta Bodrogkeresztúr kultúrától létreszármazott.
 
A [[Coțofeni-kultúra|Coțofeni kultúra]] emberei Kr. e. 3000 táján telepedtek meg és az I. fázis végétől a III. fázis végéig laktak Szentmáté területén. A kultúra II. fázisából egy cérnaguriga és egy hordó alakú agyaggyöngy (az utóbbi lehetett a Körös kultúráé is talán), egy töredékes agyagnehezék, valamint bikónikus edények töredékei említendők meg. A III. fázisból orsókarikák és egy szövőszéksúly érdekesebbek, meg egy kilencven fokos szögben álló, díszített edénytöredék. A kis rézvéső, amit hidegen kalapáltak termésrézből és emiatt repedések vannak benne, a Coţofeni vagy a Peteşti kultúra gyártmánya. Ezt követően a Kopánd-Copăceni csoport fakéregmintázatú, a korai bronzkor II. végére-korai bronzkor III. elejére sorolható népessége lakta a falu mai határát. Innen hiátus van a Wietenberg kultúra III. fázisáig, amit a Wietenberg IV. fázis, majd a Noua kultúra követett. A középső- és késő bronzkorból egy bronzöntési hulladék és egy bronzlepény töredéke, egy töredékes, díszített bronz karperec említendő meg, egy csontvéső töredéke, egy a Noua kultúrára jellemző faragott csontvég, kocsimodell töredéke, körülbelül négy különböző kocsimodell kerékagyas kerekei, egy egész és egy töredékes agyagkanál, díszített, díszítetlen orsókarikák és gyöngyök, botvégek. Meg kell említeni a három-négy Noua sírt is, az utolsó edénye koravaskori gödörből került elő. Az első és a harmadik sír hamvasztásos volt, a másodiknak csak az edényei kerültek elő. A Hallstatt korból egy kétrészes, kristályos kőből készült öntőforma egyik felének töredéke, egy tokos-füles balta élének és szélének töredéke és egy vaslepény, valamint további két vaslepénytöredék darabjai kerültek elő, meg pattintott- és örlőkövek. Másik településen agyagkanál töredéke jött felszínre, meg egy edényre ragasztott, juhot ábrázoló sérült fej és egy töredékes, emberi alakot formázó, díszített idol. E korból származik több töredékes agyagnehezék is.
A [[dákok]] edénytöredékei mindig a római kerámiával együtt jelennek meg, megemlítendő egy görbe pengéjű kés. Őket a késő [[3. század|III. század]] és a [[4. század|IV. század]] [[gót]] kori leletei, majd az [[5. század|V]]–[[VI. század]] [[gepida]] kori leletei követik. A gepida korból egy zöld színű, sárga és vörös díszű, töredékes üvegtárgyat és két pecsételt kerámiatöredéket érdemes megemlíteni. Újabb települések csak a [[8. század|VIII. században]] jönnek létre. Megemlítendő egy pecsételt és egy halszálkamintás cserépdarab. Úgy néz ki, vannak X-XII. századi települések is. A XIII-XIV. század fordulójáról származik a református templom sekrestyéje alatt megtalált településrészlet a sütőkemence sütőfelületének tapasztásdarabjaival. A Fő utca 232. szám alatt megtalált, dupla sövényfalu háza úgy készült, hogy dupla sorfalu karók közé vesszőfonást készítettek és ezek között döngölt földdel töltötték ki. A ház északi bejáratától balra eső előkerült falrész a kerámia alapján XIV. századi. E ház fölött XVI. századi réteg van.
 
=== Ókor ===
A [[kelták]]tól pár korongolt cserépdarab és több [[grafit]]os [[situla]]töredék<nowiki/>e, karcolt és díszítetlen, kézzel készült kerámia került a [[beszterce]]i és [[naszód]]i múzeumba. Az utóbbiba egy kék üvegből készült, sárgás-fehéres színárnyalattal díszített karperec töredéke is eljutott. A [[dákok]] edénytöredékei közül megemlítendő egy töredékes, egyfülű csésze és egy görbe pengéjű kés. (Egy másik kés bizonytalan korú.) Edénytöredékeik a római kori településeken is jelen vannak, talán előtte is lakták a mai falu határát. A római korból agyaggal vastagon tapasztott faházak paticsdarabjai kerültek elő a Fő utcán és a falun kívül is. Megemlítendők a pecsételt-vágott díszű kerámiatöredékek, egy örlőkő felső részének töredéke.
 
=== Népvándorlás kora ===
A római kort a késő [[3. század|III. század]] és a [[4. század|IV. század]] [[gót]] kori leletei követik.
 
===Középkor===
A gepida korból egy zöld színű, sárga és vörös díszű, töredékes üvegtárgyat, pecsételt- és fényezett kerámiatöredékeket érdemes megemlíteni. Darlaczi Zoltán udvarán 2006 február 26-án egy nyugat-kelet irányu csontváz került elő, amit földásás közben szétvágtak. Mellékletei közé több tíz, fekete, barna, sárga és zöld, 2-3 mm nagyságu, bikónikus, átfúrt üvegpasztagyöngy tartozott. Volt egy rendes, átlátszó üvegből készült gyöngy is, aminek bikónikus szegmenseit le lehetett vágni és így több különálló gyöngyöt készíteni. Az 1 cm körüli hosszú hatszögű gyöngy szintén üvegpasztából készült. (Ilyen a Fő utcán is előkerült, a régész háza előtti gyepen.) Emellett volt még 1-2, bronzdrotból készített valami is, ami(ke)t megtalálás után összetörtek, így nem tudni, mi(k)ről van szó és mire szolgált(ak). A csontváz egy 18-19 éves, hátgericcsigolyakopásban szenvedő nőé volt. Ő talán a VII.században élt, avar fennhatóság alatt. A szászújősi temetőből is ismertek ilyen korú sírok. A [[8. század|VIII. századból]] megemlítendő egy pecsételt és egy halszálkamintás cserépdarab. Úgy néz ki, vannak X-XII. századi települések is, ebből az időből fenékbélyeges fazekak és fenőkövek töredékei kerültek elő. [[1391|A falu1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. Nevét valószínűleg egykori német nevű alapítójától kapta, ugyanis Németországban is van hasonló nevű település. Talán már a Szeben vidéki szász telepítéssel egyszerre megindult Óradna, Beszterce és Királyi kerületbe a német és vallon nyelvű bevándorlók bejövetele, meg egy pár Maros menti faluba is. Ezek saját maguk választhattak bírót és papot, nem függtek földesúrtól, közigazgatási és katonai vezetőjüket, a szebeni ispánt, a király nevezte ki a magyar arisztokraták közül. A német és vallon bevándorlók pénzadóval és 500 páncélos katona állításával tartoztak a királynak. Mivel szász jogrend alapján rendezkedtek be, a magyarok szászoknak nevezték őket. A szász szabadság csak a királyi birtokokon megtelepülőket illette, aki egyházi vagy magánbirtokon települt meg, az a földesúr fennhatósága alá tartozott. A német és vallon bevándorlókat gerébek vezették, akik az általuk alapított falvaknak nem egyszer a nevüket adták<sup>1</sup>. A Szentmátéhoz közeli Kétel is így kapott német eredetű nevet (létezik Kethelsen, azaz Kethel fia germán családnév), meg Szászencs is. Ez utóbbi eredeti neve Entsch, Jentsch lehetett (az encsi románok a szászoktól ez utóbbi alakot vették át és népnyelven mai napig Jensch-nek ejtik), de előfordul helyragos családnévi alakja is: Intscher, azaz Encsi. A gerébek megpróbáltak a királytól a Királyi kerületen kívül eső birtokot is szerezni, így aztán még a német telepesek felett is földesúri jogokat gyakoroltak. Egyik-egyik elköltözött a faluból, átengedte a falut a lakosságnak. II. András király megígérte 1224-ben, hogy a hét szász székben nem adományoz magánföldesúrnak birtokot, de kivételek visszavonhatatlanul már előtte is történtek<sup>2</sup>. A geréb bíró, közigazgatási hatóság és katonai parancsnok volt egyszemélyben, tisztségét örökölte. Tisztsége összeforrt ingatlan vagyonával, amit eladhatott, zálogba vethetett. A közösség érdekeinek és a szász jognak engedelmeskednie kellett, ő is fizettett adót közösségével együtt<sup>3</sup>. Meggazdagodni a Szászföld szélén gazadagodtak meg, birtokaikat nagyrészt német telepesekkel telepítették be, akik jobbágyok lettek. Így a XIII. század második felében a Szászföldön kívül létrejött egy szász jobbágyosztály. Habár a szász székek közigazgatása és jogszolgáltatása a XIV. századra a király által kinevezett királybírák kezébe került<sup>4</sup>, Szentmáté XVI.-XVII. századi szász lakossága így lett jobbágy, mivel a Transindex portálon található erdélyi helynévmutató állításával ellentétben, nem tartozott Beszterce vidékéhez<sup>5.</sup>
[[1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. [[1449]]-ben ''Mathee,'' [[1455]]-ben ''Mathefalwa,'' [[1622]]-ben ''S.-Mathe'' (Szent vagy Szász Máthé), [[1700]]-ban ''Szász-Máté,'' [[1733]]-ban ''Mathej'' formában fordul elő. Bizonyos, hogy a falu templomának [[Védőszentj|patrocíniuma]] után kapta nevét, s eszerint a [[14. század]]ban [[Máté apostol|Szent Máté apostol]] tiszteletére szentelt temploma volt.
 
[[1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. [[1449]]-ben ''Mathee,'' [[1455]]-ben ''Mathefalwa,'' [[1622]]-ben ''S.-Mathe'' (Szent vagy Szász Máthé), [[1700]]-ban ''Szász-Máté,'' [[1733]]-ban ''Mathej'' formában fordul elő. Bizonyos,1493-ban hogyemlítették a falu templomának [[Védőszentj|patrocíniuma]] után kapta nevét''vitricus''-t, s eszerint a [[14. század]]ban [[Máté apostol|Szent Máté apostol]]templom tiszteletérepénzügyeinek szenteltvilági templomakezelőjét voltis.
 
A falu első említett lakosai 1499-ben Byro András és János jobbágy. Megkockáztatható a feltevés, hogy már a XII.-XIII. századtól szászok laktak itt, akik közt időnként magyarok is laktak. 1523-ban és 1622-ben [[Erdélyi szászok|szász]] lakosságot említenek, amiről később nevének előtagját kapta. A 14–[[15. század]]ban birtokosaként a Mátéi családot említik. A XIII-XIV. század fordulójáról származik a református templom sekrestyéje alatt megtalált településrészlet a sütőkemence sütőfelületének tapasztásdarabjaival. A Fő utcán megtalált, dupla sövényfalu épülete úgy készült, hogy dupla sorfalu karók közé vesszőfonást készítettek és ezek között döngölt földdel töltötték ki. Az épület északi bejáratától balra eső előkerült falrész a kerámia alapján XIV. századi. Ezen épület fölött XVI. századi réteg van. 2007-2008-ban a mai általános iskola alatt előkerültek egy fából és agyagból készült épület maradványai, meg az épülethez tartozó kövezet. Ez valószínűleg a református iskola volt. Ettől nem messze egy téglából és kőből készült sírláda, egy vesszőfonatu ház paticsmaradványai és egy emberalakos csempetöredék került elő. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is, egyiken egy bástyát ábrázoltak. Megemlítendők még a faluban és a határon lelt cseréppipák.
A középkorban és az újkor elején valószínűleg [[Erdélyi szászok|szász]] lakosságú, amiről később nevének előtagját kapta. A 14–[[15. század]]ban birtokosaként a Mátéi családot említik.
 
===Újkor===
A 16. században legfontosabb földesura a Kendi család, majd [[1625]]-től a [[19. század]]ig a [[Haller család|Hallerek]]. [[1662]]-ben még [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] egyházközség. Szász lakói a hadak [[1661]] és [[1663]] közti vonulásainak eshettek áldozatul. Helyükre a Haller család [[1702]] körül telepített [[Kálvinizmus|református]] magyarokat a két [[Küküllő]] vidékéről és ugyancsak a [[18. század]]ban költöztek be első ([[román görög katolikus egyház|görög katolikus]]) román lakói. [[1750]]-ben 17 [[jobbágy]], 29 [[zsellér]] és négy szegény férfit, két özvegyet és öt hajléktalant írtak össze. [[Doboka vármegye|Doboka vármegyéhez]], [[1876]]-tól [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]] tartozott. Pár éve valószínűleg a XVIII. századból származó bőrműves műhelye került elő a Fő utcán vízvezeték fektetése alkalmával. Az egyik háznak a vízvezetékhez való bekötése alkalmával és a már említett döngölt falu épület XVI. századi rétege fölött agyaggal vastagon megtapasztott faházak álltak, valószínűleg a XVIII. században. Középkori vagy újkori egy a Fő utcán lelt, pecsételt edénytöredék. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is. Új adatokkal szolgálnak a faluban és a határon lelt cseréppipák.
 
==Lakossága==
62 ⟶ 74 sor:
 
==Látnivalók==
*A [[Romanika|román kori]] alaprajzú, egyenes szentélyzáródású református templom a két különböző faragású darabból összeállított román korigótikus, befelé fordított ajtókerettel, törött, késő román kori vagy kora gótikus [[Szentségtartó fülke|szentségtartó fülkével]], három keskeny és magas késő román kori vagy [[Gótika|kora gótikus]] ablakkal, három gótikus ajtókerettel, két gótikus [[mérmű]]vű ablakkal és gótikus szentségtartó fülkével. Az északi és déli hajófalban egy-egy kis fülke van kialakítva, amiket azonban Juhos János lelkipásztor parancsára 2009 nyarán betömtek és bevakoltak. A diadalív jobb oldalán egy vulkáni tufából faragott kőbe véstek be Kendi Ferencné Homonnai Borbála emlékére egy feliratot. A dékán széke 1753-ban készült. Az ablakok faragott kövein kívül-belül [[kőfaragó jel]]ek találhatóak – egy jel a DK-i [[támpillér]]en is látható. Észrevehető egy, az előző [[Diadalív (építészeti elem)|diadalívhez]] tartozó, másodlagosan az É-i támpillérbe beépített faragott kő is. Egyes kövek állítólag ablakok alsó részét képezhették. A faragott kövekből most már kevés látható, mivel nagyrészt eltüntették őket a vakolással, akárcsak a kőfaragójeleket, a DK-i támpilléren láthatón kívül. Amikor 2007 nyarán a templom körül gépi munkával leszedtek egy 30-50 cm közti földréteget, ez a sekrestye belső rétegeit is érintette, a sárga agyagpadlóig. Evvel megszűnt annak lehetősége, hogy a sekrestyében talált három gödör beásási szintjét meg lehessen állapítani. A gépi munka és a mentőásatás révén kerültek elő egy gótikus, szobortartóvulkáni tufából készített keresztelőmedence fülke maradványai, amiket a gép tovább aprított. Ugyanakkor a sekrestyén belül előkerült egy falmaradvány, ami nincs szervesen egybeépítve a sekrestye keleti falával és kelet-nyugat irányból elfordul észak felé. 2007-ben, a nedvességelvezető cső lefektetésekor, a sekrestye északi falát az északnyugati sarok mellett feltörték és átvezették itt a csövet, a köveket azonban nem rakták vissza föléje. A sekrestyét a reformáció után bontották le, látható volt vakolás előtt a csorbázata és az is, hogy a hajó és a szentély találkozásánál a sekrestye nyugati fala helyére támpillért építettek. A hajó északi falán lévő két ablak is a hajó megépülése után több idővel készült, a falat itt téglával rakták ki. A templom körül hét biztos és további estlegesesetleges négy közös sírt került elő, amikben a vázdarabok nem voltak anatómiai pozícióban és egyetlen csontnak sem volt meg mindkét vége. Ez azt jelenti, hogy a templomban meglévő temetkezéseket ásták ki és tették a templom körüli közös sírokbasirokba. Ezeken kívül előkerült két bolygatatlan sír is. A templomtól a besztercei múzeumba jutott egy kerek kőgolyó, aminek Tekén és [[Fehér megye|Fehér megyében]] vannak párhuzamai, valamint egy gótikus bordatöredék. A kőgolyó párjának fele a faluban maradt. A templom udvaránnyugati láthatókarzata mégalatt látható Kendi Ferencné Homonnai Borbála feliratos sírköve. ésEgy egyszintén ismeretlena személyhezHomonnai családhoz tartozó, eddig azonosítatlan személy [[Latin nyelv|latin]] feliratú és a szabad ég alatt vízszintesen a földre fektetett, [[Tufa|vulkáni tufából]] készült, rossz állapotban lévő középkori sírkősírköve a templom nyugati bejárata előtt van felállítva. Ezt 2007 nyarán szedték elő a déli bejárat deszkapadlója alól és a templomudvar déli kerítése mellé helyezték, ahol felállításáig tovább romlott állapota. MégTatár Árpád már 1996-ban felhívtamfelhívta a figyelmet a kő elővételére a padló alól, mert a templombajárók cipőjéről lecsepegő vizet meg a föld nedvességét a kő beszívta és fagyás-engedés után darabok estek le róla. A templomhoz tartozó fa [[Harangláb (építmény)|harangláb]] a [[19. század]]ban épült.
* A Haller-udvarház már a [[reneszánsz]] idején létezett, ahogy azt egy 2001-ben előkerült, a besztercei múzeumban lévő faragott kő jelzi. Hátsó részénél megfigyelhető mégvolt a föld felszínén a mára már földdel feltöltött egykori szökőkút, de a polgármester és alpolgármester megengedték itt kavics elterítését aszfaltozások előtt és így mára eltűnt a kavicsréteg alatt. Az udvarház mai formájában a [[17. század|17]]–[[18. század]]ból való, ma községháza és a kultúrotthon működik benne.
* 2007-2008-ban a mai általános iskola alatt előkerültek egy fából és agyagból készült épület maradványai, meg az épülethez tartozó kövezet. Ez lehetett valószínűleg a református iskola. Ettől nem messze egy téglából és kőből készült sírláda, egy paticsház és emberalakos csempetöredék került elő.
* A Haller-udvarház már a [[reneszánsz]] idején létezett, ahogy azt egy 2001-ben előkerült, a besztercei múzeumban lévő faragott kő jelzi. Hátsó részénél megfigyelhető még a föld felszínén a mára már földdel feltöltött egykori szökőkút. Az udvarház mai formájában a [[17. század|17]]–[[18. század]]ból való, ma községháza és a kultúrotthon működik benne.
* Az egykori görög katolikus templom helyén, a mai ortodox temetőben megtalálható még egy kőkereszt, aminek cirill betűs felirata van. Ezen kívül egy homokkő sírkövön is van ilyen felirat.
* A [[Katolicizmus|római katolikus]] kápolnát Lázár János és Árpád építtette [[1892]]-ben.
* Az egykori református tanítói szolgálati lakás [[1943]]-ban, [[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]] tervei szerint épült és 1970-ben bontották le.
 
==Forrás==
74 ⟶ 85 sor:
 
==Források==
* 1. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 160-161. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 2. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 160-161. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 3. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 184-185. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 4. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 185. oldal. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 5. http://szabo.adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres1
* {{Léstyán|2||97}}
* {{SzDob|6||313}}