„Szentmáté” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a apró jav. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
36. sor:
}}
'''Szentmáté,''' [[1913]]-ig '''Szászmáté''' ({{ny-ro|Matei}}, {{ny-de|Mathesdorf}}, ''Mathiasdorf,'' [[Erdélyi szász nyelv|szászul]] ''
==Fekvése==
42. sor:
==Története==
'''<big>Paleontológiai leletek</big>'''
Tatár Árpád régész egy több tízezer éves fosszílis, egyelőre meghatározatlan állatfajhoz tartozó csontdarabot lelt 2016 októberében a Kender-földeken.
===Régészeti emlékek===
Az első ismert megtelepedők a [[Balkán]]ról jött Criș-kultúra emberei voltak, Kr. e. 6000 után. Ők honosították meg itt a földművelést, az állattartást, a fazekasságot és a pattintott kőeszközök mellett a csiszolt kőeszközök készítését. A festett kerámiájú Petrești kultúra önálló telepe szintén megtalálható. Ezt követően az Iclod–Petrești szintézis népe élt itt. A kerámiát cserépőrleménnyel és apró szerves anyaggal soványították, ez öröklés is lehet a középső- vagy késő neolitikumból. Érdekes az eddig előkerült két állat alakú edény töredéke, a négyszögletes edény töredéke ([[bitumen]]nel festett, akárcsak egy másik töredék), valamint a bekarcolt díszítésű edénytöredékek. Egyes edények a Parța-csoport edényeihez hasonlóak. Mindkét településszerkezet a Kr. e. 5 évezred első felében jött létre.▼
=== Őskor ===
▲
A [[Coțofeni-kultúra|Coțofeni kultúra]] emberei Kr. e. 3000 táján telepedtek meg és az I. fázis végétől a III. fázis végéig laktak Szentmáté területén. A kultúra II. fázisából egy cérnaguriga és egy hordó alakú agyaggyöngy (az utóbbi lehetett a Körös kultúráé is talán), egy töredékes agyagnehezék, valamint bikónikus edények töredékei említendők meg. A III. fázisból orsókarikák és egy szövőszéksúly érdekesebbek, meg egy kilencven fokos szögben álló, díszített edénytöredék. A kis rézvéső, amit hidegen kalapáltak termésrézből és emiatt repedések vannak benne, a Coţofeni vagy a Peteşti kultúra gyártmánya. Ezt követően a Kopánd-Copăceni csoport fakéregmintázatú, a korai bronzkor II. végére-korai bronzkor III. elejére sorolható népessége lakta a falu mai határát. Innen hiátus van a Wietenberg kultúra III. fázisáig, amit a Wietenberg IV. fázis, majd a Noua kultúra követett. A középső- és késő bronzkorból egy bronzöntési hulladék és egy bronzlepény töredéke, egy töredékes, díszített bronz karperec említendő meg, egy csontvéső töredéke, egy a Noua kultúrára jellemző faragott csontvég, kocsimodell töredéke, körülbelül négy különböző kocsimodell kerékagyas kerekei, egy egész és egy töredékes agyagkanál, díszített, díszítetlen orsókarikák és gyöngyök, botvégek. Meg kell említeni a három-négy Noua sírt is, az utolsó edénye koravaskori gödörből került elő. Az első és a harmadik sír hamvasztásos volt, a másodiknak csak az edényei kerültek elő. A Hallstatt korból egy kétrészes, kristályos kőből készült öntőforma egyik felének töredéke, egy tokos-füles balta élének és szélének töredéke és egy vaslepény, valamint további két vaslepénytöredék darabjai kerültek elő, meg pattintott- és örlőkövek. Másik településen agyagkanál töredéke jött felszínre, meg egy edényre ragasztott, juhot ábrázoló sérült fej és egy töredékes, emberi alakot formázó, díszített idol. E korból származik több töredékes agyagnehezék is.
=== Ókor ===
A [[kelták]]tól pár korongolt cserépdarab és több [[grafit]]os [[situla]]töredék<nowiki/>e, karcolt és díszítetlen, kézzel készült kerámia került a [[beszterce]]i és [[naszód]]i múzeumba. Az utóbbiba egy kék üvegből készült, sárgás-fehéres színárnyalattal díszített karperec töredéke is eljutott. A [[dákok]] edénytöredékei közül megemlítendő egy töredékes, egyfülű csésze és egy görbe pengéjű kés. (Egy másik kés bizonytalan korú.) Edénytöredékeik a római kori településeken is jelen vannak, talán előtte is lakták a mai falu határát. A római korból agyaggal vastagon tapasztott faházak paticsdarabjai kerültek elő a Fő utcán és a falun kívül is. Megemlítendők a pecsételt-vágott díszű kerámiatöredékek, egy örlőkő felső részének töredéke.
=== Népvándorlás kora ===
A római kort a késő [[3. század|III. század]] és a [[4. század|IV. század]] [[gót]] kori leletei követik.
===Középkor===
A gepida korból egy zöld színű, sárga és vörös díszű, töredékes üvegtárgyat, pecsételt- és fényezett kerámiatöredékeket érdemes megemlíteni. Darlaczi Zoltán udvarán 2006 február 26-án egy nyugat-kelet irányu csontváz került elő, amit földásás közben szétvágtak. Mellékletei közé több tíz, fekete, barna, sárga és zöld, 2-3 mm nagyságu, bikónikus, átfúrt üvegpasztagyöngy tartozott. Volt egy rendes, átlátszó üvegből készült gyöngy is, aminek bikónikus szegmenseit le lehetett vágni és így több különálló gyöngyöt készíteni. Az 1 cm körüli hosszú hatszögű gyöngy szintén üvegpasztából készült. (Ilyen a Fő utcán is előkerült, a régész háza előtti gyepen.) Emellett volt még 1-2, bronzdrotból készített valami is, ami(ke)t megtalálás után összetörtek, így nem tudni, mi(k)ről van szó és mire szolgált(ak). A csontváz egy 18-19 éves, hátgericcsigolyakopásban szenvedő nőé volt. Ő talán a VII.században élt, avar fennhatóság alatt. A szászújősi temetőből is ismertek ilyen korú sírok. A [[8. század|VIII. századból]] megemlítendő egy pecsételt és egy halszálkamintás cserépdarab. Úgy néz ki, vannak X-XII. századi települések is, ebből az időből fenékbélyeges fazekak és fenőkövek töredékei kerültek elő. [[1391|A falu1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. Nevét valószínűleg egykori német nevű alapítójától kapta, ugyanis Németországban is van hasonló nevű település. Talán már a Szeben vidéki szász telepítéssel egyszerre megindult Óradna, Beszterce és Királyi kerületbe a német és vallon nyelvű bevándorlók bejövetele, meg egy pár Maros menti faluba is. Ezek saját maguk választhattak bírót és papot, nem függtek földesúrtól, közigazgatási és katonai vezetőjüket, a szebeni ispánt, a király nevezte ki a magyar arisztokraták közül. A német és vallon bevándorlók pénzadóval és 500 páncélos katona állításával tartoztak a királynak. Mivel szász jogrend alapján rendezkedtek be, a magyarok szászoknak nevezték őket. A szász szabadság csak a királyi birtokokon megtelepülőket illette, aki egyházi vagy magánbirtokon települt meg, az a földesúr fennhatósága alá tartozott. A német és vallon bevándorlókat gerébek vezették, akik az általuk alapított falvaknak nem egyszer a nevüket adták<sup>1</sup>. A Szentmátéhoz közeli Kétel is így kapott német eredetű nevet (létezik Kethelsen, azaz Kethel fia germán családnév), meg Szászencs is. Ez utóbbi eredeti neve Entsch, Jentsch lehetett (az encsi románok a szászoktól ez utóbbi alakot vették át és népnyelven mai napig Jensch-nek ejtik), de előfordul helyragos családnévi alakja is: Intscher, azaz Encsi. A gerébek megpróbáltak a királytól a Királyi kerületen kívül eső birtokot is szerezni, így aztán még a német telepesek felett is földesúri jogokat gyakoroltak. Egyik-egyik elköltözött a faluból, átengedte a falut a lakosságnak. II. András király megígérte 1224-ben, hogy a hét szász székben nem adományoz magánföldesúrnak birtokot, de kivételek visszavonhatatlanul már előtte is történtek<sup>2</sup>. A geréb bíró, közigazgatási hatóság és katonai parancsnok volt egyszemélyben, tisztségét örökölte. Tisztsége összeforrt ingatlan vagyonával, amit eladhatott, zálogba vethetett. A közösség érdekeinek és a szász jognak engedelmeskednie kellett, ő is fizettett adót közösségével együtt<sup>3</sup>. Meggazdagodni a Szászföld szélén gazadagodtak meg, birtokaikat nagyrészt német telepesekkel telepítették be, akik jobbágyok lettek. Így a XIII. század második felében a Szászföldön kívül létrejött egy szász jobbágyosztály. Habár a szász székek közigazgatása és jogszolgáltatása a XIV. századra a király által kinevezett királybírák kezébe került<sup>4</sup>, Szentmáté XVI.-XVII. századi szász lakossága így lett jobbágy, mivel a Transindex portálon található erdélyi helynévmutató állításával ellentétben, nem tartozott Beszterce vidékéhez<sup>5.</sup>
[[1391]]-ben jelentkezik először a forrásokban ''Mathe'' néven. [[1449]]-ben ''Mathee,'' [[1455]]-ben ''Mathefalwa,'' [[1622]]-ben ''S.-Mathe'' (Szent vagy Szász Máthé), [[1700]]-ban ''Szász-Máté,'' [[1733]]-ban ''Mathej'' formában fordul elő. Bizonyos, hogy a falu templomának [[Védőszentj|patrocíniuma]] után kapta nevét, s eszerint a [[14. század]]ban [[Máté apostol|Szent Máté apostol]] tiszteletére szentelt temploma volt.▼
▲
A falu első említett lakosai 1499-ben Byro András és János jobbágy. Megkockáztatható a feltevés, hogy már a XII.-XIII. századtól szászok laktak itt, akik közt időnként magyarok is laktak. 1523-ban és 1622-ben [[Erdélyi szászok|szász]] lakosságot említenek, amiről később nevének előtagját kapta. A 14–[[15. század]]ban birtokosaként a Mátéi családot említik. A XIII-XIV. század fordulójáról származik a református templom sekrestyéje alatt megtalált településrészlet a sütőkemence sütőfelületének tapasztásdarabjaival. A Fő utcán megtalált, dupla sövényfalu épülete úgy készült, hogy dupla sorfalu karók közé vesszőfonást készítettek és ezek között döngölt földdel töltötték ki. Az épület északi bejáratától balra eső előkerült falrész a kerámia alapján XIV. századi. Ezen épület fölött XVI. századi réteg van. 2007-2008-ban a mai általános iskola alatt előkerültek egy fából és agyagból készült épület maradványai, meg az épülethez tartozó kövezet. Ez valószínűleg a református iskola volt. Ettől nem messze egy téglából és kőből készült sírláda, egy vesszőfonatu ház paticsmaradványai és egy emberalakos csempetöredék került elő. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is, egyiken egy bástyát ábrázoltak. Megemlítendők még a faluban és a határon lelt cseréppipák.
===Újkor===
A 16. században legfontosabb földesura a Kendi család, majd [[1625]]-től a [[19. század]]ig a [[Haller család|Hallerek]]. [[1662]]-ben még [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] egyházközség. Szász lakói a hadak [[1661]] és [[1663]] közti vonulásainak eshettek áldozatul. Helyükre a Haller család [[1702]] körül telepített [[Kálvinizmus|református]] magyarokat a két [[Küküllő]] vidékéről és ugyancsak a [[18. század]]ban költöztek be első ([[román görög katolikus egyház|görög katolikus]]) román lakói. [[1750]]-ben 17 [[jobbágy]], 29 [[zsellér]] és négy szegény férfit, két özvegyet és öt hajléktalant írtak össze. [[Doboka vármegye|Doboka vármegyéhez]], [[1876]]-tól [[Szolnok-Doboka vármegye|Szolnok-Doboka vármegyéhez]] tartozott. Pár éve valószínűleg a XVIII. századból származó bőrműves műhelye került elő a Fő utcán vízvezeték fektetése alkalmával. Az egyik háznak a vízvezetékhez való bekötése alkalmával és a már említett döngölt falu épület XVI. századi rétege fölött agyaggal vastagon megtapasztott faházak álltak, valószínűleg a XVIII. században. Középkori vagy újkori egy a Fő utcán lelt, pecsételt edénytöredék. Tatár Árpád 1998 óta több középkori és újkori csempekályhatöredéket lelt a Fő utcán és a határon is. Új adatokkal szolgálnak a faluban és a határon lelt cseréppipák.
==Lakossága==
62 ⟶ 74 sor:
==Látnivalók==
*A [[Romanika|román kori]] alaprajzú, egyenes szentélyzáródású református templom a két különböző faragású darabból összeállított
* A Haller-udvarház már a [[reneszánsz]] idején létezett, ahogy azt egy 2001-ben előkerült, a besztercei múzeumban lévő faragott kő jelzi. Hátsó részénél megfigyelhető
▲* A Haller-udvarház már a [[reneszánsz]] idején létezett, ahogy azt egy 2001-ben előkerült, a besztercei múzeumban lévő faragott kő jelzi. Hátsó részénél megfigyelhető még a föld felszínén a mára már földdel feltöltött egykori szökőkút. Az udvarház mai formájában a [[17. század|17]]–[[18. század]]ból való, ma községháza és a kultúrotthon működik benne.
* Az egykori görög katolikus templom helyén, a mai ortodox temetőben megtalálható még egy kőkereszt, aminek cirill betűs felirata van. Ezen kívül egy homokkő sírkövön is van ilyen felirat.
* A [[Katolicizmus|római katolikus]] kápolnát Lázár János és Árpád építtette [[1892]]-ben.
* Az egykori református tanítói szolgálati lakás [[1943]]-ban, [[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]] tervei szerint épült és 1970-ben bontották le.
==Forrás==
74 ⟶ 85 sor:
==Források==
* 1. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 160-161. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 2. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 160-161. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 3. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 184-185. oldalak. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 4. Erdély rövid története. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Szerkesztő: Barta Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Bóna István, Makkai László, Szász Zoltán. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában. 2. kiadás. 185. oldal. Akadémiai Kiadó. Budapest.1993.
* 5. http://szabo.adatbank.transindex.ro/index.php?action=keres1
* {{Léstyán|2||97}}
* {{SzDob|6||313}}
|