„Müncheni repülőtéri katasztrófa” változatai közötti eltérés

A gépet [[Belgrád]]ba Thain vezette, de azt az onnan való hazatérés előtt átadta Rayment másodpilótának.<ref>Morrin, p. 79.</ref> A kényszerű leszállás ésmüncheni tankolás után február 6-án délután 14:19-kor adta meg az irányírótorony a felszállási engedélyt, aminek érvényes engedélye 14ː31-ig volt érvényes.<ref>Morrin, p. 97.</ref> Rayment abbahagyta a művelet végrehajtását miután Thain észlelte, hogy a nyomásmérő furcsán ingadozik illetve a motor is zörgő hangot adott ki gyorsítás közben. Három perccel később újabb felszállási kísérlet következett, de azt mindössze 40 másodperc után ugyancsak műszaki okok miatt félbeszakították.<ref>Morrin, pp. 99–100.</ref> Az utasok ezután elhagyták a repülőt, és mivel időközben erős havazás vette kezdetét, a személyzet is várakozni kezdett. Úgy tűnt aznap már nem indulnak útnak, [[Duncan Edwards]] a következő táviratot továbbította házvezetőjének [[Manchester]]be: "Minden járatot töröltek, holnap repülünk. Duncan."<ref>Barnes et al., p. 16.</ref>

Időközben Thain kapitány, aki a szoros menetidő miatt aggódott, tájékoztatta Bill Black állomásmérnököt a baloldali hajtómű kompresszorának nyomáslengéséről, aki azt javasolta, hogy mivel a gázkar sokkal finomabb működtetése sem hozott eredményt, a repülőgépnek éjszakára ott kell maradnia finombeállítás céljából. ÚgyThain kalkulált, a hiba fő oka a gázkar meghibásodásában rejlik, illetveazonban úgy számoltkalkulált, hogy ha kevesebbmég finomabb üzemanyaggalgázadással próbálnak meg felszállni, annak az 1,2 mérföld hosszúságú felszálló pálya miatt így is elégnek kell lennie, még lassabb sebességnél, és alacsonyabb kezdeti röppálya esetén is. Negyed órásNegyedórás várakozás után az utasokutasokat visszaszálltakvissszahívták a gépre.<ref>Morrin, p. 103.</ref>

Néhány játékosnak rossz előérzete volt, [[Billy Whelan]] például azt mondta: "Lehet, hogy ez lesz a halálunk, de én készen állok." Mások, így [[Duncan Edwards]], [[Tommy Taylor]], [[Mark Jones (labdarúgó, 1933)|Mark Jones]], [[Eddie Colman]] és [[Frank Swift]] a gép hátsó felén foglaltak helyet, gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban vannak. Miután mindenki a fedélzeten volt 14:56-kor a gép újra elindult,<ref>Morrin, p. 107.</ref> immáron megkezdve a harmadik felszállási kísérletet. A kifutópálya és a műszerek ellenőrzése után Thain és Rayment megkezdték a manővert 15:02-kor,<ref name="morrin_108">Morrin, p. 108.</ref> majd egy perc múlva a műszerek és a motorok vibrálásáról értesítették az irányítást.<ref name="morrin_108"/>

Rayment lassan előre nyomta a gázkart, a gép a síkon felgyorsult Bill Rodgers rádión jelezte a toronynak, hogy elindultak.<ref name="morrin_109">Morrin, p. 109.</ref> A gép maga előtt hánytagyorsított a latyakos havat,hóban. Thain pedigfokozatosan megpróbáltnövelte korrigálni,a 100 csomós sebességről előbbsebességet; 85 csomósra lassított, ekkorcsomónál a bal oldali motor fordulatszáma megugrott, ezért Thain pillanatra enyhén visszaengedte a bal oldali gázkart majd újra előretolta, és így gázt adott.<ref name="morrin_109"/> majd újra hátra húzta a [[Repülési alapfogalmak|szarvkormányt]], így a gép orra elemelkedett a földtől. Amint a gép elérte a 117 csomós (217 km/órás) sebességet, bejelentette a "V1"-et (ez az a pont, ahol már a művelet megszakítása esetén a gép nem tud biztonságosan megállni a kifutópályánbiztonságos), és Rayment várta a "V2"-tjelzést (119 csomós, (220 km/órás) sebesség, (ez az a minimális sebesség aminél a repülőgép el tud emelkedni a földtől). A sebesség nőtt, de ingadozottmajd 117 csomóról hirtelen 112 csomóra (207 km/órára) esett vissza, majd tovább csökkent 105 csomóra (194 km/ó).<ref name="morrin_110">Morrin, p. 110.</ref> Rayment ekkor ezt kiáltotta: "Jézusom, nem tudunk felszállni!",<ref name="morrin_110"/> Thain pedig felnézett, tehetetlenül, hogy mi vár rá.<ref>Morrin, p. 112.</ref>

A repülőgép a kifutópálya végén lecsúszott az útról, átszakított egy kerítést, majd bal szárnyával egy közelben lévő családi háznak ütközött,.<ref>Morrin, pp. 112–113.</ref> miközbenAz szárnyaitott vesztvelakó irányíthatatlanul sodródott, letarolva maga mögött mindent. Az apaférfi és legidősebb lánya távol volt, míg a feleségének és három másik gyerekének sikerült elmenekülnie, mielőtt a ház lángra kapott.<ref name="morrin_113">Morrin, p. 113.</ref> A gép farka részefarokrésze kiszakadt, a pilótafülke bal felével pedig egy fának csapódott. JobbA törzs jobb oldalával egy fakunyhónak ütközött, ami egy benne álló teletankolt teherautó és abroncsokfelrobbant tárolásátaz szolgáltaütközéstől.<ref>{{cite web |title=The Munich air disaster: a timeline |url=http://www.bbc.co.uk/manchester/content/articles/2008/01/17/060208_munich_timeline_feature.shtml |work=BBC Manchester |publisher=British Broadcasting Corporation |date=19 March 2008 |accessdate=12 October 2008 }}</ref> A gép kigyulladt, húsz ember vesztette a helyszínen életét, hárman a kórházban hunytak el.

Eközben az utastérben [[Harry Gregg]] kapus magához tért, bár később úgy emlékezett vissza, azt hitte halott és érezte, avér fejébőlömlik ömlőa vér szagátfejéből.<ref>Morrin, p. 116.</ref><ref>White, p. 118.</ref> Sikerült a gép tetején kiszabadítania magát és elhagyni a lángoló roncsot, majd néhány utast is sikerült kimentenie a roncsból, többek közt [[Matt Busby]] menedzsert is.