„Greguss Gyula” változatai közötti eltérés

1848-ban csaknem befejezett jogi tanulmányait megszakítva, júniusban [[Ragályi Ferdinánd]] rozsnyókerületi képviselővel mint gyakornok a pesti országgyűlésre sietett, majd beállt honvédtüzérnek. Része volt a győri táborozásban, a [[Schwechati csata|schwechati csatában]], a Simunich ellen folytatott harcokban. 1849-ben újoncok tanítására [[Debrecen]]be, illetőleg [[Nagyvárad]]ra küldték, s Windischgrätz Budapestre vonulása napján a magyar utócsapatok legvégén, ágyúit ökrökkel vontatva, távozott a fővárosból. A szigorú tél és a nehéz út viszontagságai megtörték, úgy hogy Debrecenben és Nagyváradon betegeskedett, tavasz felé pedig a bácskai sereghez rendeltetvén, [[Nagybecskerek]]en csaknem áldozata lett kétszeresen kitört bajának. Alig lábadozva, ismét síkra szállt, részt vett az egész délmagyarországi hadjáratban a [[Temesvári csata|temesvári csatáig]] (augusztus 11.), mely után Mehádiáig verődvén, itt osztrák fogságba esett. Szökéssel menekülve, mint elcsigázott földönfutó [[Szarvas (település)|Szarvasre]] ért, ahol bátyja, aki akkor ott tanár volt, némi támaszt nyújthatott neki.