„Jules Ferry” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
a
megbizatást javítva megbízatást-ra
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Aufdie (vita) szerkesztéséről Akela szerkesztésére)
a (megbizatást javítva megbízatást-ra)
[[Patrice de Mac-Mahon]] lemondása után az új elnök, [[Jules Grévy]] Ferryre bízta 1879. február 4-én a közoktatási és kulturális tárcát. A francia kormány Ferry sürgetésére engedélyezte [[Pierre Savorgnan de Brazza]] második misszióját 1879-ben, amelyet a Francia Földrajzi Társaság, a Haditengerészeti és Külügyminisztérium finanszírozott. Savorgnan de Brazza eljutott a Congo folyóig, és Franciaország kiterjesztette védnökségét a [[Francia Kongó]]ra.<ref name="coloniale1 ">{{cite web|url=http://www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale/coloniale1.html
|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale en Tunisie|year=1999|author=|publisher=Sénat|format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>
1880. szeptember 23-án kormányfő lett. Óriási önbizalma ellenére vonakodva fogadta el a megbizatástmegbízatást, és végig mérsékelt és megalkuvó politikát folytatott. Kijelentette a [[francia szenátus]]ban, hogy „Franciaország ne csak a szabadság hazája legyen, hanem jelentős és nagy ország is, amely [[Európa]] sorsát befolyásolja...és eljuttatja nyelvét, szokásait, zászlaját, fegyvereit, géniuszát – lehetőség szerint – bárhová a világba…”. Ezzel az eszménnyel igazolta Ferry a gyarmatosítás kiterjesztését.<ref>{{cite web|url=http://www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale.html|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale|year=1999|author= |publisher=Sénat|format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref> 1881-ben, a parlament jóváhagyása után katonai büntető expedíciót indított [[Tunézia|Tunéziába]], a Krumíriában élő harcias berberek ellen. Május 10-én a [[bardói szerződés]]sel Tunézia francia protektorátus (védnökség) alá került.<ref name="coloniale1" />
 
[[Léon Gambetta]] után [[Charles de Freycinet]] alakított kormányt, és Ferry vette át az oktatási és kulturális minisztériumot. Az oktatás reformjával foglalkozott, és sikeresen megvédte a [[francia szenátus|szenátus]] előtt az ingyenes és kötelező elemi oktatásról szóló törvénytervezetét, amit az 1882. március 28-án elfogadtak. Bevezették a világi oktatást, amelyben a leányok és fiúk 6 évestől 13 éves korig részesültek. A vallásos nevelést ''erkölcsi és polgári nevelés'' váltotta fel. A oktatási törvény megerősítette az állam semlegességét a vallás kérdésében, és szétválasztotta a köz- és magánszférát. Az igazolatlan és ismétlődő hiányzásokat büntették. Lehetővé vált, hogy a gyerekeket magánintézményekben, illetve otthon taníttassák.