„X. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

Ennek a harmadik szakasznak a végén, [[1884]]-ben a [[trevisói püspök]]től vette át [[püspök]]i kinevezését. Sarto gyöngének és méltatlannak tartotta magát erre a feladatra. Azonnal levelet írt Rómába, és kinevezése semmisé tételét kérte. [[Róma]] válaszában az engedelmesség erényének gyakorlására intette, s Giuseppe Sarto így lett [[Mantova]] püspöke.

 

 

A [[Szentszék]], okulva Mons. Sarto alázatosságából, az újabb kinevezés előtt megkérdezte az érdekelt véleményét is. A páduai püspök tisztsége volt, hogy föltegye a kérdést: ''elfogadod – e a velencei pátriárka széket?'' [[Mantova]] [[püspök]]ének válasza – melyet táviratban küldött – meglehetősen tömör volt: „Pontosan ez hiányzott nekem. Sarto”. Az engedelmesség és az alázat azonban ismét győzött és Giuseppe Melechior Sarto kilenc éven keresztül, [[1894]]-től [[1903]]-ig mint [[pátriárka]] irányította a velencei egyházmegyét. A helyi politikusok egyházellenes, demagóg támadásit a [[bíboros]]i címmel rendelkező [[pátriárka]] jól állta, s személyének köszönhető, hogy a helyi választásokat a [[katolikus]]ok nyerték. A közel hetvenéves bíboros-pátriárka igazi lelkipásztor volt, az egyház nemzetközi életében nem játszott szerepet, már csak azért sem, mert anyanyelvén, az olaszon kívül semmi más nyelven nem beszélt.