Főmenü megnyitása

Módosítások

format
3. Mit kíván? – HOGY LEGYEN VALAMI. |A nagy francia forradalom dokumentumai, 36. old.}}
 
A francia társadalom rendi társadalom volt: az eltérő rendek eltérő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeztek. Az abszolút monarchia ezt a rendi berendezkedést konzerválta, a XVIII. század végén azonban a kormányzati impotencia, a rossz termés, a költséges és sokszor vesztes háborúk kiélezték a társadalmi ellentéteket és államcsőd is fenyegetett. Az 1789-es rendi gyűlés előtt a francia társadalom lelkiállapotának hű tükrözői a különböző panaszfüzetek (''(cahiers de doleance''),'' illetve a röpiratok voltak, melyek tükrözték a kormányzati tehetetlenséggel szembeni elégedetlenséget. Az egyik leghíresebb röpirat a Sieyès által megfogalmazott volt. Sieyès a rendi társadalom felszámolását tűzte ki célul - a rendek helyett egy új fogalmat, a nemzetet állította előtérbe. A "Mi„Mi a harmadik rend?" a nemzet mibenlétéről, a nemzetnek és a rendiségnek egymáshoz való viszonyáról, valamint a társadalmi szerződésről értekezik.
 
Sieyès véleménye szerint a rendi berendezkedésnek vége - csak az a kormányzat törvényes és eredményes, mely engedelmeskedik a nemzet akaratát tükröző alkotmánynak. Nemzet szerinte olyan emberi közösség, olyan „Társak testülete, akik közös törvények szerint élnek, azonos törvényhozás által képviselve”.
 
===A [[Francia direktórium|Direktórium]] alatt===
{{Idézet 2| "Kardot„Kardot keresek"keresek”|Sieyès saját törekvéseiről a direktórium alatt (Furet, 59.)}}
Franciaország - folytatva a [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] által megkezdett hódító politikát ún. testvérköztársaságok rendszerét hozta létre határai mentén. Sieyès tagja lett annak a delegációnak, mely 1795-ben megegyezett a legyőzött Hollandiával, létrehozva utóbbiból az első testvérköztársaságot, a [[Batáviai Köztársaság]]ot. Sieyès aktív szerepet töltött be a Direktórium alkotmányának kidolgozásában, emiatt jakobinus terroristák 1797. április 12-én merényletet kíséreltek meg ellene. 1797 szeptemberében a baloldali direktorok által szervezett ún. ''fructidori államcsíny'' idején a hatalmát féltő Ötszázak Tanácsa beválasztotta abba a „közjót” szolgáló bizottságba, melynek feladata volt a hatalomátvétel megakadályozása. Ő nevezte ki [[Joseph Fouché]]t rendőrminiszternek. Hogy elhárítsa a Poroszország felől a franciákra irányuló fenyegetést 1798-ban berlini követnek nevezték ki. Sieyès - mint az már a "Mi„Mi a Harmadik Rend?" pamflettjéből[[pamflet]]jéből is kiderül - a tulajdonosi rétegek helyzetének és politikai befolyásának megszilárdítására törekedett. Az ismétlődő baloldali és jobboldali puccskísérletekkel szemben konszolidálni akarta a forradalom alatt elért eredményeket. Egyre inkább egy erős egyszemélyi vezetőben kezdett el gondolkodni, aki védelmet nyújt a szélsőségekkel szemben. Először ''Joubert'' tábornoknak ajánlotta föl a hatalmat, majd annak halála után ''MorreauMoreau''-nak, végül azonban az egyiptomi és itáliai hadszíntereken diadalmaskodó Napóleon mellett döntött. 1799-ben kulcsszerepe volt abban, hogy [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte]] tábornok megkaparinthatta a hatalmat. Az 1799-es alkotmány értelmében a szenátus elnöke lett, részt vett a konzulátus alkotmányának kidolgozásában. Ő lett a második konzul a háromtagú konzuli testületben, azonban hamarosan háttérbe szorult, mivel nem értett egyet Napóleon további hatalom-koncentráló törekvéseivel.
 
==Élete alkonyán==
A császárság alatt nyugállományban volt, de Napóleon - 1815-ös visszatérése után - kinevezte őt a Felsőház elnökévé. 1816-ban Brüsszelbe menekült a [[Bourbon-restauráció|Második Restauráció]] elől. 1830-ban azonban visszatért Párizsba, ahol 1836-ban, 88 évesen halt meg.
 
{{források}}
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
==Kapcsolódó szócikkek==
 
* A társadalom hármas felosztásáról lásd: [[Abbo de Fleury]]
* [[Feuillantinus klub]]