„Teleki Sámuel (kancellár)” változatai közötti eltérés

{{Személy infobox

}}

[[Szék (település)|Szék]]i gróf '''Teleki Sámuel''' ([[Gernyeszeg]], [[1739]]. [[november 17.]] – [[Bécs]], [[1822]]. [[augusztus 7.]]) erdélyi kancellár.

 

[[Teleki Sándor]] gróf tordai főispán, guberniumi tanácsos és petki Nagy Zsuzsánna fia, a nagy [[Teleki Mihály]] unokája. Kilencéves volt, amikor édesanyját elvesztette. Gyermekéveit a Fehér megyei [[Celna|Celnán]] töltötte. Édesapja mellett korán bekapcsolódott a család gazdasági ügyeinek intézésében, emellett a korban szokásos latin nyelv és hittan mellett némi természettudományos oktatásban is részesült. Az apa 1754-ben bekövetkezett halála miatt Teleki Sámuel taníttatása tizenöt éves korában abbamaradt.

 

Három év múlva azonban utazási engedélyért folyamodott [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Teréziához]], hogy külföldi tanulmányokat folytasson. Noha a [[hétéves háború]] miatt az udvar korlátozásokat léptetett életbe, Teleki Sámuel, valamint unokaöccse, [[Teleki József (főispán)|Teleki József]] és [[Teleki Ádám (költő)|Ádám]], a későbbi dobokai főispán az elsők között kapták meg a jóváhagyást. Az utazás 1759. november 7-től 1763. november 17-ig tartott. Az utazás kezdetén anyanyelvén kívül még csak latinul tudott, hamarosan elsajátította a német és francia nyelvet is.

 

1763 végén hazatérve [[sárd]]i birtokán telepedett le. 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest, azonban a leány apja, [[Bánffy Dénes (főispán, 1723–1780)|Bánffy Dénes]] (felhetetőleg a bécsi udvar segítségével) megakadályozta a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát. 1768-ban eljegyezte gróf iktári Bethlen Zsuzsannát, Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát, akit 1770. február 19-én nőül is vett. Házasságukból 1771 és 1787 között kilenc gyermek született, akik közül csak hárman ([[Teleki Domokos (útirajzíró)|Domokos]], Mária és Ferenc) érték meg a felnőttkort.

 

[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] alatt királyi kamarás lett, azután küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos; [[II. József magyar király|II. József császár]] alatt belső titkos tanácsos, 1784–90-ig királyi biztos az akkor alkotott nagyváradi kerületben, Szabolcs, Békés, Arad, Csanád, Csongrád megye főispáni helytartója, a hajdú kerületben főkapitányi helyettes, [[Bihar vármegye|Bihar megyének]] 1785. július 16-ától 1787-ig főispánja, 1792-től magyar alkancellár és [[Máramaros vármegye]] főispánja; [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] alatt [[Erdélyi Udvari Kancellária|erdélyi főkancellár]] és 1791. július 5-étől Biharmegye főispánja), a [[Magyar Királyi Szent István-rend|Szent István-rend]] nagykeresztese, a [[göttingen]]i, [[varsó]]i, [[jéna]]i tudományos akadémiák tiszteletbeli tagja.