„Umag” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a format |
a link |
||
56. sor:
Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária Mennybevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.
A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítás elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a [[napóleoni háborúk]] következtében megszűnt a [[Velencei Köztársaság]] és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ban megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze [[Peter von Nobile|Pietro Nobile]] volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[első világháború]] után a [[rapallói egyezmény (1920)|rapallói szerződés]]
A [[második világháború]] után a [[Párizsi békeszerződések|párizsi békeszerződés]] értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.
| |||