Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Ennek megfelelően a trónörökösnek kiszemelt Ferencet Lajos trónra lépésének évében, [[1498]]-ban [[Valois]], [[Orléans]] és [[Romorantin]] hercegévé és [[Civray-en-Poitou]] grófjává tették, és az [[amboise]]-i királyi kastélyba vitték, ahol királyfinak kijáró neveltetésben részesült. Tanítói közül az őt [[latin nyelv]]re oktató François Desmoulins, az [[olaszok|olasz]] Gian Francesco Conti és Christophe Longueuil ismert. Ha nem is egyértelműen [[humanizmus|humanista]] szellemiségű neveltetést kapott, a VIII. Károly kora óta egyre intenzívebbé váló [[Olaszország történelme#A középkori Itália|itáliai]] kapcsolatok mellékhatásaként az áramlat lassanként éreztetni kezdte hatását Franciaországban, és teret nyert a felnövekvő herceg környezetében is. Ferencről feljegyezték, hogy latinul alig, ellenben [[olasz nyelv|olaszul]] kiválóan megtanult.
 
A gyermekkorában társaságául szolgált, vele együtt felnövő nemes leányok és ifjak később nagy befolyással rendelkeztek uralkodása alatt. Közülük [[Anne de Montmorency]] a legkiemelkedőbb, de ide tartozott még [[Claude de Guise]], [[Robert III de La Marck]], Martin de Montchenu és Philippe de Brion is. A fiatal trónörökös [[1502]]-ben súlyos lovasbalesetet szenvedett, de szerencsésen felépült belőle.
 
[[1514]]. [[május 8.|május 8-án]] köttetett meg a házasság Valois hercege és [[I. Klaudia breton hercegnő|Klaudia]] hercegnő között, így a trónörökös még Bretagne hercegségét is megszerezte. Apósa [[1515]]. [[január 1.|január 1-jén]] hunyt el, az emblémául [[szalamandra (mitológia)|szalamandrát]] választó Ferencet pedig [[január 25.|január 25-én]] koronázta meg [[Reims]] városában a [[hercegérsek]], [[Robert de Lenoncourt]]. I. Ferenc francia király [[február 15.|február 15-én]] vonult be [[Párizs]]ba, megadva hosszú uralkodásához az alaphangot: a lovát táncoltató, népének pénzt szóró, [[ezüst]]tel és [[drágakő|drágakövekkel]] ékes ruhában pompázó király a továbbiakban is dicsőségesen vezette országát.<ref>Georges Bordonove: Les rois qui ont fait la France. (IV. kötet) Párizs, Pygmalion, 2006. p. 65</ref>