„Vendkérdés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
Doncsecz (vitalap | szerkesztései)
66. sor:
Mikola a szerint a ''slovenski'' elnevezés nem azonosítja még a vendeket a szlovénekkel. Ekkor is logikát nélkülöző érvelés mentén halad, arra hivatkozva, hogy az emberek anyanyelvükön ''slovenski'' titulust használnak, de mert magukat magyarul ''vend''-nek mondják, az pedig nem azonos a magyar nyelvű ''szlovén'' elnevezéssel, így a ''slovenski'' önmeghatározás sem lehet azonos a ''szlovén'' névvel. A lakosságnak csak töredéke vallotta magát vendnek, még a magyarul beszélők között is, Mikola ezzel szemben váltig állítja, hogy a Vendvidéken élők kivétel nélkül vendnek vallják magukat és mindannyian magyarul beszélnek. A korabeli feljegyzések szerint az [[1907]]-es színmagyar oktatást elrendelő törvényt követően is a fiatalabb generáció is kevésbé beszélte a magyar nyelvet, így nem vallhatták magukat vendeknek. A népszámlálási adatok a lakosság vendként tüntetik fel, amely úgyszintén nem ad semmilyen tény, minek folytán az akkori hivatalos magyar nemzetiségi politika ezt a nemzetiséget vendnek nyilvánította és hivatalosan tagadta, hogy szlovén lenne.
 
Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, sőt hazugságokkal próbálta traktálni a közvéleményt, amit akkoriban is igen könnyen meg lehetett cáfolni. Állítása szerint a vendvidéki temetőkben minden sírkő felirata magyar nyelvű, ezzel szemben már akkoriban köztudott volt, hogy a szlovének sírjaikon és útszéli keresztjeiken, de még templomaikban is helyeztek el anyanyelvi feliratokat. Más szlovén nemzetiségű személyek sírja német nyelvűek voltak, mert Ausztriában készítették a sírköveket. Mikola a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. Ilyen és hasonló ellentmondásai közé tartozik ''A vendség múltja és jelene'' brosúrában, hogy bár a vendek eredetét a [[7. század|7]]–[[8. század]]ra teszi, ámde mégis azon a véleményen van, hogy a késő középkorban telepítették be őket a Mura és Rába közi vidékre a Bánffy és Batthyány családok: egyszerre állít olyasmit, hogy ősi népcsoportról ír, amely a honfoglalás előtt jelen volt, és azt, hogy csak jóval a honfoglalás után, tudatos telepítés útján kerültek be. A magyarokkal való keveredést azzal igyekszik alátámasztani, hogy a magyarosítást megelőzően voltak más települések is a vidéken, amelyek magyar nevet viseltek, s nem változtatták meg azt utóbb, ilyen Hidegkút ([[Vashidegkút]]), vagy a már elpusztult Váralja, amelyek véleménye szerint önmagukban azt a tényt bizonyítják, hogy magyar lakosú falvak voltak. A magyar nevek nem bizonyíthatják ezt a tézist, mert utóbb feltárt feljegyzések szerint Hidegkút és Váralja is szlávoktól lakott települések voltak. Mikola szerint azonban a korabeli magyar krónikák nem jegyzik fel a szláv neveket, ezért nem minősülnek ezek szláv településeknek, azonban köztudott, hogy a krónikák ritkán foglalkoztak a nevek más nyelven történő feljegyzésével, illetve a külföldi krónikák is gyakorta magyar települések neveit nem a saját nevükön jegyezték, így nem állítható az, hogy akkor azok a települések így ne lennének magyar nemzetiségűek.
 
Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a [[Egyesült Királyság|brit]] és [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az [[szlovén nyelv|irodalmi szlovénhoz]] a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem amiatt, mert az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.
 
Mikola aprólékos kutatásokat végzett, hogy ügyét alátámassza, de nyilvánvaló, hogy számos adatot megmásított, mint azt a sírkövek esetében tett állítása is egyértelműen mutatja. Mikolának tudnia kellett arról, hogy az evangélikus szlovénség is (melyhez ő maga is tartozott) egyértelműen leszögezte évszázadokkal korábban, hogy az örökös tartományok szlovénjeivel egyet alkot, viszont magyarországi szlovén anyanyelvű és lutheránus vallású. A Küzmics István-féle Újtestamentumban olvasható Előszó tér ki erre részletesen. Bár ez a kijelentés a későbbi kiadványokból hiányzik, de az eredeti példányok a [[20. század]]ban is rengeteg embernél megtalálhatóak voltak. Kizárt, hogy Mikola nem tudott volna erről. Mikola munkáiból világosan is látszik, hogy a politikát a tudomány fölé helyezi. Erre mutatott rá [[Matija Slavič]] szlavista, Biblia-kutató, aki szerint Mikola végső soron elismeri, hogy a vendek szlovénok, mert többször említi, hogy slovencinak vallják magukat, sőt az irredenta célú írások mind azt mutatják, hogy mégis szlovén népről van szó. Mikola közben tagadja, hogy a vendeknek bármilyen történelmi múltjuk lenne, ezzel szemben mégis levezeti származásukat. Mikola a történelmi múlt hiányával próbálja azt elhitetni, hogy a vendség magyarosítása (magyarosodása) teljesen törvényes és megalapozott, mivel nemzeti létüknek alapja nincs, s minthogy a magyarság nálánál felsőbbrendű, úgy a nemzeti dicsőséget a beolvadással elnyerheti. Ezt a sovinizmust tetőzi, hogy a szomszédos népek történetét is hamisnak, kitaláltnak ítéli Mikola és egyedüli, öntudattal rendelkező nemzetként a magyart jelöli meg a térségben.
 
A vendek egyértelmű szlovén illetősége mellett számos magyar tette le voksát abban az időben és korábban is. Elsőként [[Torkos József]] felvidéki magyar teológus, aki aláírta Küzmics Újszövetség Előszavát, azt követően [[Szily János (püspök)|Szily János]] tért ki leveleiben, amelyek szerint a krajnai és magyarországi nyelv bár sokban különbözik, mégis mindkettő esetében szlovén nyelvről van szó, mert ezen nyelvek beszélői ugyanazon néphez tartoznak. [[Bitnitz Lajos]] a [[19. század]]ban még élő vandál-vend rokonságot cáfolta meg és azonosította a szlovénokkal a vendeket. A háború kitörése előtt egy zala megyei magyar történész, [[Gönczi Ferenc (néprajzkutató)|Gönczi Ferenc]] közölte a zalai vendekről szóló munkáját, ahol a nyelvi hasonlóságokat figyelembe véve a stájerországi szlovénokkal azonosította a vendeket. Ez utóbbit Mikolának ismernie kellett, miután ő is Zala vármegye területén dolgozott.