„Gáz” változatai közötti eltérés

A '''gáz''' forma az anyag egy [[halmazállapot]]a, vagy Kriston Mirella. Ha a hőmérséklet magasabb a kritikus hőmérsékletnél, gázról beszélünk; ha alacsonyabb, akkor pedig [[gőz]]ről.{{jegyzet*|megj=Szuperkritikus állapot pedig akkor lép fel, ha a nyomás és a hőmérséklet is magasabb a kritikusnál.}}{{jegyzet*|megj=A gáz nem tévesztendő össze a ''pára'' fogalmával. Ez látszólag légnemű anyag, azonban finoman eloszlatott folyadékcseppeket (vízcseppeket) tartalmaz (két komponensű, diszperz rendszer), ilyen például a [[köd]] és a felhő is.}} A halmaz részecskéi egymástól távol vannak, ideális esetben a köztük lévő kölcsönhatások -vagyis a vonzó és taszító erők- teljes mértékben elhanyagolhatók (ezek az ún. [[ideális gáz]]ok, azonban ez nagyon ritka). Mint a [[folyadék]]ok, a gázok is [[fluidum]]ok: képesek áramlani és nem állnak ellent a deformációnak, habár van [[viszkozitás]]uk. A folyadékokkal ellentétben a gázok nem öltik fel az őket tartalmazó test formáját, hanem igyekszenek az általuk elfoglalt teret teljesen kitölteni. A gázokban meglévő [[mozgási energia]] a gázrészecskék -melyek lehetnek atomok (például a nemesgázokban, mint a hélium), elemmolekulák (például a kétatomos oxigén) vagy vegyületmolekulák (pl. szén-dioxid) nagy sebessége és állandó, véletlenszerű mozgása ([[diffúzió]]) miatt a második legnagyobb a halmazállapotok között (a [[plazma]] után). Ezen magasabb kinetikus energiaszint miatt a gázok atomjai és [[molekula|molekulái]] szinte teljesen rugalmasan visszapattannak az őket tároló anyag felületéről, és egymásról. Ez a folyamat a kinetikus energia növelésével erősödik. A gázok állapotát alapvetően a négy fő állapotjelzővel tudjuk meghatározni; ezek a [[nyomás]], a [[térfogat]], a [[hőmérséklet]] és az [[anyagmennyiség]].{{refhely|Veszprémi|110-116. oldal|azonos=Veszprémi110-116}}{{refhely|Villányi|45-51. oldal|azonos=Villányi}}