Wikipédia

„Müncheni repülőtéri katasztrófa” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a CheckWiki error (64) javítása
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
 
== Előzmények ==
Az [[Európai Labdarúgó-szövetség|UEFA]] 1955 áprilisában hozta létre a ma [[UEFA-bajnokok ligája|Bajnokok Ligája]] néven ismert kupasorozat elődjét, a [[Bajnokcsapatok Európa-kupája|Bajnokcsapatok Európa-kupáját]], amelyben akkor még csak az európai bajnokságok bajnokcsapatai vehettek részt. Az első kiírás az 1955-56-os idényben volt.<ref>{{cite web |title=UEFA Champions League – History |url=http://www.uefa.com/uefachampionsleague/history/index.html |work=UEFA.com |publisher=Union of European Football Associations |accessdate=24 April 2011 }}</ref> A következő, 1956-57-es idényben regnáló bajnokként a [[Chelsea FC|Chelsea]] indulhatott volna a kupában, azonban ők nem kaptak engedélyt az angol ligától, így a [[Manchester United FC|Manchester United]]nek jutott a részvételi lehetőség.<ref>White, p. 103.</ref> Először az angol liga tőlük is megtagadta volna a indulást, azonban [[Matt Busby]] és Harold Hardman közbenjárásának illetve eltökéltségének köszönhetően a United lett az első klub, amely [[Anglia|Angliát]] illetve az [[Egyesült Királyság]]ot képviselhette a nemzetközi porondon.<ref name="white_105">White, p. 105.</ref>
 
A "[[Busby Babes]]nek" nevezett, jórészt tehetséges fiatalokból álló csapat egészen az elődöntőig jutott, ahol kikapott a későbbi kupagyőztes [[Real Madrid CF|Real Madridot]]tól.<ref>Crick et al., p. 39.</ref> A hazai bajnokságot a következő szezonban megnyerték, így az 1957-58-es európai kupában már az egyik favoritként indulhattak. Mivel a hazai bajnoki mérkőzéseket hétvégente, a kupaküzdelmeket pedig hétköznap rendezték, a [[manchester]]i klub játékosainak és alkalmazottainak repülőgéppel kellett utazniuk egyik helyszínről a másikra, bármennyi kockázatot is rejtett ez a helyzet abban az időben magában.
 
Az első két fordulóban az ír [[Shamrock Rovers FC|Shamrock Rovers]] és a csehszlovák [[FK Dukla Praha]] kiejtése után a negyeddöntőben a jugoszláv [[FK Crvena zvezda]] volt a következő ellenfél. [[1958]]. január 14-én az [[Old Trafford]]on a [[Manchester United FC|Manchester United]] 2-1-re diadalmaskodott, és a február 5-ei visszavágóra ők utaztak [[Jugoszlávia|Jugoszláviába]]. Mivel az előző fordulóban a menetrendszerű járaton az angliai köd miatt nehezen, kitérőkkel jutottak vissza Prágából Manchesterbe, ezúttal különgépet béreltek. A visszavágón elért 3-3-as döntetlennel kiharcolták a továbbjutást, majd még aznap visszaindultak [[Manchester]]be.[[Belgrád]]ból egy órás késéssel indultak,<ref>Morrin, p. 77.</ref> majd 13:15-kor a gép tankolás céljából leszállt [[München]]ben.<ref>Morrin, p. 93.</ref><ref name="white_119">White, p. 119.</ref>
 
== A gép és a személyzet ==
A szerencsétlenül járt repülőgép egy hat éves ''Airspeed Ambassador 2'' volt, [[1952]]-ben készült és ugyanebben az évben szállították a BEA-nak. (British European Airways).<ref>{{cite book |first=Charles |last=Woodley |title=History of British European Airways 1946-1974 |year=2006 |publisher=Pen & Sword Aviation |location=Barnsley |page=182 |isbn=1-84415-186-7 }}</ref>
A pilóta '''James Thain''' kapitány, egykori RAF-repülőszázados volt. Korábban őrmesteri (később zászlós) rangban szolgált a hadseregnél. Sürgősségi átképzés után 1944 áprilisában majd szeptemberében megbízott pilótaként szolgált,<ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974| issue=36534 |date=30 May 1944 |startpage=2479 |accessdate=13 September 2015 |supp=yes}}</ref> [[1948]] májusában léptették elő századossá, majd [[1952]]-ben leszerelt a légierőtől,<ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974|issue=38323 |date=15 June 1948 |startpage=3514 |supp=yes |accessdate=13 September 2015 |nolink=yes}}</ref><ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974|issue=39669 |date=14 October 1952 |startpage=5392 |supp=yes |accessdate=13 September 2015 |nolink=yes}}</ref> és a BEA légitársaságnál helyezkedett el.
 
'''Kenneth Rayment''' másodpilóta szintén korábbi repülőszázados, aki részt vett a [[második világháború]] légi ütközeteiben. [[1941]]-ben léptették elő őrmesternek,<ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974|issue=35343 |date=11 November 1941 |startpage=6507 |accessdate=13 September 2015 |nolink=yes}}</ref> és egy év múlva vezényelték a frontra.<ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974|issue=35747 |date=16 October 1942 |startpage=4489 |supp=yes |accessdate=13 September 2015 |nolink=yes}}</ref> Még abban az évben öt német és egy olasz gépet lőtt ki, amiért júliusban kitüntették.<ref>{{cite book|title=History of British European Airways 1946-1974|issue=36108 |date=27 July 1943 |startpage=3384 |supp=yes |accessdate=13 September 2015 |nolink=yes}}</ref> [[1945]]-től [[Kairó]]ban dolgozott két évig a BOAC légitársaságnál, majd [[1947]]-től a BEA állományában volt, [[Vickers VC.1 Viking|Viking]], [[DC–3|Dakota]] és „Elizabethan” kategóriájú Airspeed Ambassador gépekkel repült.<ref>http://www.mikekemble.com/manutd/munich3.html</ref>
22. sor:
A gépet [[Belgrád]]ba Thain vezette, de azt az onnan való hazatérés előtt átadta Rayment másodpilótának.<ref>Morrin, p. 79.</ref> A müncheni tankolás után február 6-án délután 14:19-kor adta meg az irányírótorony a felszállási engedélyt, aminek érvényes engedélye 14ː31-ig volt érvényes.<ref>Morrin, p. 97.</ref> Rayment abbahagyta a művelet végrehajtását miután Thain észlelte, hogy a nyomásmérő furcsán ingadozik illetve a motor is zörgő hangot adott ki gyorsítás közben. Három perccel később újabb felszállási kísérlet következett, de azt 40 másodperc után ugyancsak műszaki okok miatt félbeszakították.<ref>Morrin, pp. 99–100.</ref> Az utasok ezután elhagyták a repülőt, és mivel időközben erős havazás vette kezdetét, a személyzet is várakozni kezdett. Úgy tűnt aznap már nem indulnak útnak, [[Duncan Edwards]] a következő táviratot továbbította házvezetőjének [[Manchester]]be: "Minden járatot töröltek, holnap repülünk. Duncan."<ref>Barnes et al., p. 16.</ref>
 
Időközben Thain kapitány, aki a szoros menetidő miatt aggódott, tájékoztatta Bill Black állomásmérnököt a baloldali hajtómű kompresszorának nyomáslengéséről, aki azt javasolta, hogy mivel a gázkar sokkal finomabb működtetése sem hozott eredményt, a repülőgépnek éjszakára ott kell maradnia finombeállítás céljából. Thain azonban úgy kalkulált, hogy ha még finomabb gázadással próbálnak meg felszállni, annak az 1,2 mérföld hosszúságú felszálló pálya miatt így is elégnek kell lennie, még lassabb sebességnél, és alacsonyabb kezdeti röppálya esetén is. Negyedórás várakozás után az utasokat vissszahívtákvisszahívták a gépre.<ref>Morrin, p. 103.</ref>
 
Néhány játékosnak rossz előérzete volt, [[Billy Whelan]] például azt mondta: "Lehet, hogy ez lesz a halálunk, de én készen állok." Mások, így [[Duncan Edwards]], [[Tommy Taylor]], [[Mark Jones (labdarúgó, 1933)|Mark Jones]], [[Eddie Colman]] és [[Frank Swift]] a gép hátsó felén foglaltak helyet, gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban vannak. Miután mindenki a fedélzeten volt 14:56-kor a gép újra elindult,<ref>Morrin, p. 107.</ref> immáron megkezdve a harmadik felszállási kísérletet. A műszerek ellenőrzése után Thain és Rayment megkezdték a manővert 15:02-kor,<ref name="morrin_108">Morrin, p. 108.</ref> majd egy perc múlva a műszerek és a motorok vibrálásáról értesítették az irányítást.<ref name="morrin_108"/>
[[File:1958-02-10 Britain Mourns. Soccer Champs Die In Plane Crash - small unedited.ogv|thumb|Amerikai híradó beszámolója az eseményekről]]
 
Rayment lassan előre nyomta a gázkart, a gép a síkon felgyorsult Bill Rodgers rádión jelezte a toronynak, hogy elindultak.<ref name="morrin_109">Morrin, p. 109.</ref> A gép gyorsított a latyakos hóban. Thain fokozatosan növelte a sebességet; 85 csomónál a bal oldali motor fordulatszáma megugrott, ezért Thain pillanatra enyhén visszaengedte a bal oldali gázkart majd újra előretolta, és gázt adott.<ref name="morrin_109"/> Amint a gép elérte a 117 csomós (217&nbsp;km/órás) sebességet, bejelentette a "V1"-et (ez az a pont, ahol már a művelet megszakítása nem biztonságos), és Rayment várta a "V2"-jelzést (119 csomós, 220&nbsp;km/órás sebesség, ez az a minimális sebesség aminél a repülőgép el tud emelkedni a földtől). A sebesség nőtt, majd 117 csomóról hirtelen 112 csomóra (207&nbsp;km/órára) esett vissza, majd tovább csökkent 105 csomóra (194&nbsp;km/ó).<ref name="morrin_110">Morrin, p. 110.</ref> Rayment ekkor ezt kiáltotta: "Jézusom, nem tudunk felszállni!",<ref name="morrin_110"/> Thain pedig felnézett, tehetetlenül, hogy mi vár rá.<ref>Morrin, p. 112.</ref>
 
A repülőgép a kifutópálya végén lecsúszott az útról, átszakított egy kerítést, majd bal szárnyával egy közelben lévő családi háznak ütközött.<ref>Morrin, pp. 112–113.</ref> Az ott lakó férfi és legidősebb lánya távol volt, míg a feleségének és három másik gyerekének sikerült elmenekülnie, mielőtt a ház lángra kapott.<ref name="morrin_113">Morrin, p. 113.</ref> A gép farokrésze kiszakadt, a pilótafülke bal felével pedig egy fának csapódott. A törzs jobb oldalával egy fakunyhónak ütközött, egy benne álló teletankolt teherautó felrobbant az ütközéstől.<ref>{{cite web |title=The Munich air disaster: a timeline |url=http://www.bbc.co.uk/manchester/content/articles/2008/01/17/060208_munich_timeline_feature.shtml |work=BBC Manchester |publisher=British Broadcasting Corporation |date=19 March 2008 |accessdate=12 October 2008 }}</ref> A gép kigyulladt, húsz ember vesztette a helyszínen életét, hárman a kórházban hunytak el.
 
A becsapódás után, látva, hogy lángol a gép, Thain félve, hogy felrobbannak, távozásra szólította fel a legénységet és ő maga is kimászott az ablakon.<ref name="morrin_115">Morrin, p. 115.</ref> Rayment beszorult, így azt mondta, Thain menjen nélküle, a kapitány azonban két tűzoltó készülékkel visszament oltani a tüzet, illetve társát kiszabadítani.<ref name="morrin_115"/>
 
Eközben az utastérben [[Harry Gregg]] kapus magához tért, bár később úgy emlékezett vissza, azt hitte halott és érezte, vér ömlik a fejéből.<ref>Morrin, p. 116.</ref><ref>White, p. 118.</ref> Sikerült a gép tetején kiszabadítania magát és elhagyni a lángoló roncsot, majd néhány utast is sikerült kimentenie a roncsból.
 
== Vizsgálat ==
87. sor:
====Old Trafford====
 
Az első emlékművet az [[Old Trafford]] on adták át, 1960. február 25-én. A plakett egy zöld pályán a stadion képét ábrázolja, fekete - arany üvegbe az elhunyt labdarúgók nevét vésték, míg a tetején két oldalon lehajtott fejű futballisták láthatóak, az évszámmal: "1958". Az átadáskor [[Matt Busby]] mutatta be az alkotást,<ref>{{cite book |last=White |first=John |title=The United Miscellany |publisher=Carlton Books |year=2007 |location=London |isbn=978-1-84442-745-1 |page=14 }}</ref> amit J.Vipad alkotott és 2100 fontba került.<ref>{{cite web |title=The Munich Plaque at Old Trafford |url=http://www.munich58.co.uk/memorials/plaque/plaque_history.asp |publisher=Munich58.co.uk |year=2005 |accessdate=12 October 2008 }}</ref>
 
Az elhunyt újságírók emléke előtt tisztelegve Frank Taylor vette át emlékplakettet Labdarúgó-újságírók Szövetsége képviseletében. Az eredeti alkotást [[1980]]-ban ellopták, jelenleg egy replika látható a sajtópáholy bejárata felett.
96. sor:
[[File:Gedenkkreuz.JPG|thumb|left|Fa emlékmű a Karatschstrasse és az Emplstrasse találkozásánál|alt=A memorial stone erected next to a road curb. Nearby is a metal pole topped by a written sign.]]
 
[[Németország]]ban két emlékmű található. Elsőként [[München]] külvárosában, [[Trudering]]ben,<ref>{{cite web |title=The Memorial at Munich Airport |url=http://www.munich58.co.uk/memorials/munichairport/index.asp |publisher=Munich58.co.uk |accessdate=12 October 2008 }}</ref> a Karatschstrasse és az Emplstrasse találkozásánál állítottak egy fából készült, a megfeszített [[Jézus]]t ábrázoló domborművet, virágokkal díszítve és az áldozatok nevének felsorolásával.<ref name="new_memorial">{{cite web |title=New memorial to be unveiled at Munich Airport |url=http://www.munich58.co.uk/memorials/munichairport/20040922.asp |publisher=Munich58.co.uk |year=2004 |accessdate=12 October 2008 }}</ref>
 
2004. szeptember 22-én a régi müncheni reptér mellett, az Emplstrasse és a Ruppenweg találkozásánál állítottak homokkőbe ágyazott márványtáblát. A rajta olvasható szöveget angol és német nyelven is belevésték:"Őrizzük azok emlékét akik 1958. február 6-án életüket vresztették!"<ref>{{cite web |title=Photo 3 of 13 |url=http://www.munich58.co.uk/apps/photoalbummanager/photo.asp?itemID=256 |publisher=Munich58.co.uk |date=September 2004 |accessdate=12 October 2008 }}</ref> Elkészülését anyagilag a [[Manchester United FC|Manchester United]] és Sir [[Bobby Charlton]] is támogatta.
 
2008. április 24-én a bajor városban ''Manchesterplatz''ot, azaz ''Manchester teret'' avattak.<ref>{{cite web |title=Straßenneubenennung Manchesterplatz |url=http://www.muenchen.de/Rathaus/kom/03vermessung/strassen/strassenneu2008/232459/manchesterplatz.html |work=muenchen.de |publisher=City of Munich |accessdate=1 June 2009 }}</ref> Az 57. évfordulón, 2015. február 6-án Charlton és [[Karl-Heinz Rummenigge]] emlékmúzeumot nyitott az [[Allianz Arena|Allianz Arénában]].<ref>{{cite news |first=Nathan |last=Thomas |title=Sir Bobby opens Bayern's Munich exhibit |url=http://www.manutd.com/en/News-And-Features/Club-News/2015/Feb/Sir-Bobby-Charlton-opens-Munich-exhibit.aspx |website=ManUtd.com |publisher=Manchester United |date=6 February 2015 |accessdate=8 February 2015 }}</ref>
[[File:Gedenkstein Manchester United Übersicht.JPG|thumb|upright|Emlékmű a müncheni reptér mellett]]
 
====Belgrád====
A Majestic Hotelben megtalálható egy kiállítási tárgyakkal teli kegyhely, ott ahol a csapat megszállt a mérkőzés előtt. Ezek közé tartozik a 14 játékos által aláírt étlap, közte a nyolc áldozatéval, illetve egy fotó a csapatvacsoráról, valamint a mérkőzésre szóló belépők. [[2006]]-ban az étlapot a brit nagykövet fia egy árverésen megvette.<ref>{{cite news |title=Babes' autographs fetch £12,000 |url=http://news.bbc.co.uk/1/hi/england/manchester/5406908.stm |work=BBC News |publisher=British Broadcasting Corporation |date=4 October 2006 |accessdate=31 July 2013 }}</ref>
 
====40. évforduló====
1997 végén [[John Doherty]], a klub egykori játékosa, aki a tragédia előtt nem sokkak igazolt el másik csapatba, azzal kereste meg a klub akkori elnökét, Martin Edwardsot, hogy az áldozatok emléke előtt adózva játszanak emlékmérkőzést.<ref>Morrin, pp. 201–202.</ref><ref>{{cite news |title=John Doherty |url=http://www.independent.co.uk/news/obituaries/john-doherty-400395.html |work=independent.co.uk |publisher=Independent Print |date=15 November 2007 |accessdate=13 November 2011 }}</ref> Edwards bár vonakodott, közel a 40. évfordulóhoz meghírdették a mérkőzést, amit a nézők jegyvásárlás nélkül tekinthettek meg. Ellenfélként a [[FC Bayern München|Bayern München]] és az [[FK Crvena zvezda]] merült fel.<ref>Morrin, p. 203.</ref>
 
[[Éric Cantona]], aki nem sokkal az előtt fejezte be profi pályafutását, kijelentette, hogy erre az egy mérkőzésre szívesen visszatérne.<ref>Morrin, pp. 203–204.</ref> A találkozó időpontját éppen Cantona akkor kezdődő filmes karrierje és forgatásai miatt volt nehéz pontosítani, Edwards pedig azzal vádolta a franciát, hogy csak a reklámfogás miatt akar játszani. Végül a meccs bevételéből az áldozatok családjai egyenként 47.000 fontot kapott, míg Cantona 90.000 fontot utalt egy külön az erre a célra létrehozott alap számlájára.<ref>Morrin, p. 205.</ref>
 
1998. február 7-én, egy nappal az évforduló után a United a [[Bolton Wanderers FC|Boltonnal]] játszott bajnokit az Old Traffordon. A mérkőzés előtt mindkét csapat koszorút helyezett el a stadionban lévő emlékműnél. [[Nat Lofthouse]], a Wanderers akkori elnöke és [[Bobby Charlton]] vezette ki a csapatokat, amely egy perces gyászszünet után 15:15-kor kezdődött.<ref>{{cite news |first=Guy |last=Hodgson |date=7 February 1998 |title=Football: Bolton add to solemnity of occasion at Old Trafford |url=http://www.independent.co.uk/news/education/education-news/football-bolton-add-to-solemnity-of-occasion-at-old-trafford-1143418.html |newspaper=The Independent |publisher=Independent Print |location=London |accessdate=1 April 2015 }}</ref>
 
====50. évforduló====
[[File:Munich Tunnel 2.jpg|thumb|upright|left|München alagút az Old Traffordon.]]
 
2008. február 6-án megemlékezést tartottak az [[Old Trafford]]on, a túlélőket pedig vendégül látták egy ünnepségen. A stadion déli részén ún. ''müncheni alagutat'' hoztak létre, ahol tárlat nyílt Busby Babes néven.<ref name="bbc_honours">{{cite news |title=Football honours Munich victims |url=http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/football/7228670.stm |work=BBC Sport |publisher=British Broadcasting Corporation |date=6 February 2008 |accessdate=11 October 2008 }}</ref>
 
Aznap [[Angol labdarúgó-válogatott|Anglia]] a [[Wembley Stadion]]ban [[Svájci labdarúgó-válogatott|Svájc]] válogatottját fogadta. A mérkőzés előtt kivetítőn a nyolc elhunyt [[labdarúgó]] fényképe volt látható,<ref>{{cite news |title=Minute's silence for Munich crash |url=http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/football/7191530.stm |work=BBC Sport |publisher=British Broadcasting Corporation |date=28 January 2008 |accessdate=12 October 2008 }}</ref> és ugyan voltak akik aggodalmaskodtak, hogy a United ellenfeleinek szurkolói miatt ez nem lesz lehetséges,<ref>{{cite news |title=No silence to honour Munich crash |url=http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/football/7191530.stm |work=BBC Sport |publisher=British Broadcasting Corporation |date=16 January 2008 |accessdate=18 January 2008 }}</ref> a találkozó egy perces gyászszünettel kezdődött, az angolok pedig fekete gyászszalaggal a karjukon léptek pályára. [[Wales]]ben, [[Írország]]ban és [[Észak-Írország]]ban szintén tartottak megemlékezéseket.<ref name="bbc_honours" /><ref>{{cite news |first=Barry |last=Glendenning |title=Minute-by-minute: Republic of Ireland v Brazil – live! |url=http://www.guardian.co.uk/football/2008/feb/06/minutebyminute.republicofireland |work=guardian.co.uk |publisher=The Guardian |date=6 February 2008 |accessdate=12 December 2011 }}</ref>
 
Február 10-én [[Manchester United FC|Manchester United]] - [[Manchester City FC|Manchester City]] városi rangadót rendeztek, a két edző, Sir [[Alex Ferguson]] és [[Sven-Göran Eriksson]] megkoszorúzták a stadion emlékművét. A United játékosai név és szponzori felirat nélküli, 1-től 11-ig számozott mezekben léptek pályára, ahogy az [[1950-es évek]]ben szokásos volt.<ref>{{cite news |title=Fans respect silence for Munich |url=http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/football/teams/m/man_utd/7209350.stm |work=BBC Sport |publisher=British Broadcasting Corporation |date=10 February 2008 |accessdate=12 October 2008 }}</ref> Kevin Parker, a City szurkolói csoportjainak vezetője a mérkőzés előtt azt javasolta, hogy egy perces tapssal emlékezzenek, azonban ezt az ötletet elvetették, mondván nem méltó az alkalomhoz.<ref>White, p. 116.</ref>
Az összecsapást végül 2 - 1 arányban a Manchester City nyerte [[Darius Vassell]] és [[Benjani Mwaruwari|Benjani]] góljával.<ref>{{cite news |first=Mandeep |last=Sanghera |title=Man Utd 1–2 Man City |url=http://news.bbc.co.uk/sport1/hi/football/eng_prem/7223971.stm |work=BBC Sport |publisher=British Broadcasting Corporation |date=10 February 2008 |accessdate=12 October 2008 }}</ref>
 
=== Művek, amik a tragédia emlékét őrzik ===
====Zene====
Az első, az eseményekről megemlékező zeneszám a ''The Flowers of Manchester'' című dal volt. Ismeretlen szerző műve, Eric Winter publikálta a ''Sing'' nevű zenemagazinban,<ref>{{cite web |title=History |url=http://theflowersofmanchester.co.uk/history/ |publisher=theflowersofmanchester.co.uk |accessdate=26 April 2011 }}</ref> a szám később a [[liverpool]]i folk együttes, a [[The Spinner]] [[1962]]-es ''Quayside Song Old and New'' albumán volt hallható.<ref>{{cite web |title=Irish Blood, English Heart (CD2) (Single) |url=http://www.amazon.co.uk/dp/B0001Z2RGE/ |work=Amazon.co.uk |publisher=Amazon.com |accessdate=11 October 2008 }}</ref> [[Morrissey]], a [[manchester]]i születésű előadó először ''Münich Air Disaster, 1958'', majd 2004-ben ''Irish Blood, English Heart'' címmel írt dalt az elhunytak emlékére.<ref>{{cite web |title=Live at Earls Court (Specially Packaged) (Limited Edition) |url=http://www.amazon.co.uk/dp/B0007WD89G |work=Amazon.co.uk |publisher=Amazon.com |accessdate=11 October 2008 }}</ref>
 
====Film====
[[2004]]-ben Barry Navidi egy [[Hollywood]]ban bemutatásra szánt filmen dolgozott, ami a müncheni légikatasztrófa történéseit tárja fel. 2005. április 22-én a [[Manchester Evening News]] arról számolt be, hogy a túlélők aggódnak a film hitelessége miatt.<ref name="hince">{{cite news |first=Paul |last=Hince |title=Munich film row |url=http://menmedia.co.uk/manchestereveningnews/sport/football/manchester_united/s/155/155860_munich_film_row.html |work=Manchester Evening News |publisher=MEN Media |location=Manchester |date=22 April 2005 |accessdate=10 October 2008 }}</ref>
[[Bill Foulkes]] szerint az alkotás méltó emléket állít a következő generációk számára, a túlélő [[Harry Gregg]] azonban fenntartását fejezte ki a filmmel kapcsolatban, hogy az nem sérti-e az elhunytak családainak jogait.
[[John Doherty]] szerint a film hazugságokkal teli és csak a pénz miatt forgatták le, mint mondta: "hogy tudná valaki az ott történteket hitelesen bemutatni, ha nem is volt jelen az eseményekkor?"
 
====Televízió====
2006. január 10-én a [[BBC]] dokumentumfilmet vetített a ''katasztrófa túlélői'' címmel. [[Albert Scanlon]] egykori United-szélső szerint tele volt pontatlanságokkal, például [[Jimmy Murphy]]t, aki 1958. február 6-án [[Cardiff]]ban a [[Walesi labdarúgó-válogatott|walesi válogatottat]] irányította, a dokumentumfilm az események túlélőjeként ábrázolta.<ref>{{cite news |title=Survivor's anger over Munich crash film |url=http://menmedia.co.uk/manchestereveningnews/news/s/197/197906_survivors_anger_over_munich_crash_film.html |work=Manchester Evening News |publisher=MEN Media |date=7 January 2006 |accessdate=11 October 2008 }}</ref>
 
2008. február 6-án, az 50. évforduló alkalmával több tévétársaság megemlékező kisfilnet tűzött adására, így például a MUTV<ref>{{cite news |title=MUTV Schedule: 6 Feb |url=http://www.manutd.com/en/News-And-Features/Club-News/2008/Feb/MUTV-Schedule-6-Feb.aspx |work=ManUtd.com |publisher=Manchester United |date=5 February 2008 |accessdate=11 October 2008 }}</ref>
vagy BBC. Utóbbi csatorna a ''One Life'' sorozatuk részeként.
 
[[2011]]-ben ''United'' címmel tévéfilm készült, melynek írója [[Chris Chibnall]], rendezője [[James Strong]] volt. A mű jó kritikát kapott, főleg a [[Jimmy Murphy]]t alakító [[David Tennant]] színészi játéka.<ref>{{cite web |url= http://www.guardian.co.uk/tv-and-radio/2011/apr/24/sam-wollaston-doctor-who-united |title= TV review: ''Doctor Who''; ''United'' |publisher=The Guardian |date=24 April 2011 |accessdate=24 April 2011}}</ref><ref>{{cite web |url= http://www.telegraph.co.uk/sport/football/teams/manchester-united/8467086/Jim-White-Jimmy-Murphys-central-part-in-the-resurrection-of-Manchester-United-is-the-key-reason-to-watch-United.html |title=Jim White: Jimmy Murphy's central part in the resurrection of Manchester United is the key reason to watch ''United'' |publisher=Daily Telegraph |date=22 April 2011 |accessdate=22 April 2011}}</ref> A filmet abban az évben jelölték a Prix Európa ''Legjobb EurópaibTévéfilmje'' díjra.<ref>{{cite web |url= http://www.prix-europa.de/en/prix_europa_2011/nominees/nominees_television/ |title=Prix Europa 2011: Nominees |publisher=Prix Europa |accessdate=16 September 2011}}</ref> Matt Busby fia kritizálta az alkotást édesapja ábrázolása miatt.<ref>{{cite web |url= http://www.bbc.co.uk/news/uk-england-manchester-13181651 |title=Sir Matt Busby's son 'disgusted' at United TV film|publisher=BBC |date=24 April 2011 |accessdate=25 April 2011}}</ref>
 
A kanadai Mayday TV-sorozat 2011 decemberében első adásában szintén a témával foglalkozott.
 
====Egyéb====
Az [[University of Salford]] [[Eddie Colman]]ról nevezte el egyik kollégiumát.<ref>{{cite web |title=Eddie Colman and John Lester Courts |url=http://www.accommodation.salford.ac.uk/page/eddie_colman_john_lester |publisher=University of Salford |accessdate=13 October 2008 }}</ref> Colman [[1936]]-ban [[Salford]]ban született. [[Newton Heath]]ben egy kisebb úthálózat útjait a nyolc elhunyt játékosról nevezték el, így megtalálható a Bryne, Pegg, Bent, Colman, Whelan, Taylor és Jones út is, míg [[Duncan Edwards]] nevét egy idősek otthona is viseli a közelben.<ref>{{cite news |first=David |last=Conn |title=FC United homage to history as they prepare for future at Newton Heath |url=http://www.guardian.co.uk/football/david-conn-inside-sport-blog/2010/apr/21/fc-united-supporter-owned-clubs |work=The Guardian |publisher=Guardian News and Media |date=21 April 2010 |accessdate=4 January 2011 }}</ref> Edwardsról szülővárosában, [[Dudley]]ban is utcát neveztek el,<ref>{{cite news |title=Duncan Edwards- 50 years on |url=http://www.dudleynews.co.uk/news/2005880.0/ |work=Dudley News |publisher=Newsquest Media Group |date=30 January 2008 |accessdate=3 July 2011 }}</ref> valamint szobrot állítottak az emlékére.
 
==Bibliográfia==
*{{cite book |last1=Barnes |first1=Justyn |last2=Bostock |first2=Adam |last3=Butler |first3=Cliff |last4=Ferguson |first4=Jim |last5=Meek |first5=David |last6=Mitten |first6=Andy |last7=Pilger |first7=Sam |last8=Taylor |first8=Frank OBE |last9=Tyrrell |first9=Tom |title=The Official Manchester United Illustrated Encyclopedia |publisher=Manchester United Books |year=2001 |location=London |isbn=0-233-99964-7 }}
*{{cite book |last=Connor |first=Jeff |title=The Lost Babes |year=2007 |publisher=HarperSport |location=London |isbn=978-0-00-720808-1 }}
*{{cite book |last=Crick |first=Michael |others=and Smith, David |title=Manchester United – The Betrayal of a Legend |year=1990 |publisher=Pan Books |location=London |isbn=0-330-31440-8 }}
*{{cite book |last=Hall |first=David |title=Manchester's Finest |year=2008 |publisher=Bantam Press |location=London |isbn=978-0-593-05922-7 }}
*{{cite journal |last=Middleton |first=Don |date=April 1982 |title=Airspeed's elegant Ambassador – Part 3 |journal=Aeroplane Monthly }}
*{{cite book |last=Morrin |first=Stephen R. |title=The Munich Air Disaster |year=2007 |publisher=Gill & Macmillan |location=Dublin |isbn=978-0-7171-4110-4 }}
*{{cite book |last=Stewart |first=Stanley |title=Air Disasters |year=1987 |publisher=Guild Publishing |location=London |isbn=0-09-956200-6 }}
*{{cite book |last=White |first=Jim |title=Manchester United: The Biography |year=2008 |publisher=Sphere |location=London |isbn=978-1-84744-088-4 }}
{{refend}}
 
172. sor:
**[http://www.britishpathe.com/record.php?id=35158 ''Matt Heads For Home''], 21 April 1958
*[http://www.flightglobal.com/pdfarchive/view/1969/1969%20-%201090.html ''Fay Vindicates Thain''] – a 1969 ''[[Flight International]]'' article on the results of the Fay Report on the accident
*{{cite journal |title=Munich—Second Report Disputed |url=http://www.flightglobal.com/pdfarchive/view/1967/1967%20-%202118.html |journal=Flight International |date=2 November 1967 }}
 
[[Kategória:Manchester United FC]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Müncheni_repülőtéri_katasztrófa”