„1982 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) a Zöld linkek kékre |
Rita (vitalap | szerkesztései) Jogsértő szöveg cseréje |
||
32. sor:
| {{Elefántcsontpart}} ||[[Tai Nemzeti Park]]|| || A [[libéria]]i határ közelében fekvő 3300 négyzetkilométer kiterjedésű nemzeti parkban található annak a hatalmas kiterjedésű [[őserdő]]nek az egyik utolsó darabja amely valamikor [[Ghána]], Elefántcsontpart, [[Sierra Leone]] és Libéria legnagyobb részét borította. Ez [[Nyugat-Afrika]] legnagyobb összefüggő erdőterülete. Az őserdő lombtakarója szinte nem engedi át a fényt, vastag törzsű [[lián]]os fái elérhetik az 50 méteres magasságot is. Az aljnövényzet alapján az erdő több részre osztható, északon és délkeleten kevesebb, míg délnyugaton a több tápanyagot tartalmaz a talaj. A terület dél felé kissé emelkedik és itt található a nemzeti park legcsapadékosabb és legtermékenyebb része. Az erdőben körülbelül 1300 növényfaj él, köztük [[Valódi páfrányok|páfrányok]] és tartógyökeres [[Mangrove (növénynemzetség)|mangrovék]] is. Ezen kívül olyan kihaltnak hitt növényeket is azonosítottak, mint például az óriáskontyvirágok nemzetségének egyik tagja az Amorphophallus staudtii. A park állatvilága változatos, [[Elefántfélék|elefántok]], [[Törpe víziló|törpe vízilovak]], [[Leopárd|párducok]], [[Antilop]]ok, [[Majomalkatúak|majmok]] (köztük [[csimpánz]]ok) élnek itt. A madárfajok száma is jelentős, és a trópusi esőerdő számos olyan hüllőfajnak is otthont ad mint a [[karimás kaméleon]] és a [[zöld bozóti vipera]]. ||kulturális
|-
| {{Franciaország}} ||[[Arc-et-Senans királyi sólepárlója]] || [[kép:Arc et Senans 01.jpg|150px]] ||A régióban már 7000 évvel ezelőtt is folytattak sókitermelést, a helyszínhez tartozó sólepárló és sóbánya a só kelet-franciaországi bányászatának történetét szemlélteti. Az arc-et-senans-i királyi sóüzemet a 18. században létesítették aprólékosan kidolgozott tervek alapján. Az épületegyüttes XVI. Lajos uralma alatt készült el Claude Nicolas Ledoux tervei után. A sólepárló félkör alakú, ami lehetővé tette a racionális munkaszervezést. Ez volt az ipari építészet első jelentős alkotása, az itt dolgozók hierarchikus viszonyait jól szemlélteti az igazgató fényűző háza. A létesítményt kettős, 21 kilométer hosszú csatornarendszer kötötte össze a salins les bains-i sóbányával amelyen naponta 135 ezer liter vizet szállítottak a feldolgozó üzembe. A vizet dézsákban párologtatták el, amelyeket éjjel-nappal melegítettek. Ebben a sóbányában már a középkorban is folyt a kitermelés a megmaradt épületek jelentős része raktár valamint a munkások lakóépületei. ||kulturális
|-
| {{Haiti}} ||[[Nemzeti Történelmi Park]] || [[kép:Sans-Souci Palace back.jpg|150px]] || A nemzeti parkot 1978-ban elnöki rendeletre hozták létre. Az ország északnyugati részén elterülő 25 négyzetkilométeres park [[19. század]] elejéről származó épületei [[Haiti]] [[Franciaország]]tól való függetlenné válására emlékeztetnek. Az építkezéseket I. Henri, egy volt tábornok utasítására kezdték el, aki 1811-ben királlyá kiáltotta ki magát. A dús növényzettel borított, hegyes-völgyes vidéken található építményeket szabadságukat visszanyert egykori rabszolgák emelték. A nemzeti parkhoz a Citadella, a Sans Souci kastély és Ramiers romjai tartoznak. A Citadella, a 19. századi katonai célú építészet kiemelkedő példája mintegy tízezer négyzetméteren helyezkedik el 970 méter tengerszint feletti magasságban. Az erőd befogadóképessége elérte az 5000 főt. Védelmére nagyméretű vastag falakat építettek, ami majdnem bevehetetlenné tette, vízellátását bonyolult víztároló rendszer biztosította. A Sans Souci Palota 1807-ben [[Eklektika|eklektikus]] stílusban épült. A palota eredetileg 20 hektárnyi területen feküdt, napjainkra a korábban kórházként és fegyverraktárként is használt épületből csak romok maradtak meg. Ramiers laképületeit a király halála után lerombolták. ||kulturális
| |||