„Vizigót Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Toledo egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
11. sor:
| térképméret =220px
| térképaláírás =A Vizigót Birodalom kiterjedése 500 körül (narancssárga). A [[vouillé-i csata|vouillé-i csatát]] (507) követően a [[Meroving Birodalom]] javára elvesztett területek világos narancssárgával vannak jelölve. A zölddel jelölt [[Szvév Királyság]]ot [[585]]-ben annektálta a Vizigót Királyság.
| főváros =[[Toulouse]] (507-ig) <br> [[Narbonne]] <br> [[Barcelona]] <br> [[Toledo (Spanyolország)|Toledo]]
| terület =
| népesség =
26. sor:
== Története ==
[[File:Witerico Tremis Tarraco.jpg|thumb|200px|left|[[Witterich nyugati gót király]] uralkodása (603-610) alatt vert pénzérmék.]]
Az 5. század első felében elérhető közelségbe került a [[Nyugatrómai Birodalom]] teljes bukása. [[407]]-ben a [[germánok|germán]] [[vandálok]] és [[szvévek]] áttörték a [[Rajna]] vonalát és végiggázoltak az Ibériai-félszigeten, sőt az utóbbiak meg is telepedtek ott, míg az előbbiek tovább nyomultak Észak-Afrikába. A nyomukban érkező [[nyugati gótok]] (más néven vizigótok) [[I. Alarich nyugati gót király|Alarich]] vezetésével előbb az [[Appennini-félsziget]]et rabolták végig, [[410]]-ben magát [[Róma|Rómát]] is kifosztva, majd [[Athaulf nyugati gót király|Athaulf]] alatt Galliába nyomultak tovább, [[413]]-ban elfoglalva [[Narbonne]]-t és [[Toulouse]]-t. Hamarosan azonban már [[Flavius Honorius római császár]] szövetségében vettek részt a vandálok és szvévek elleni harcokban. Honorius jutalmul átengedte a gótoknak szállásterületként a [[Garonne]] folyó mentén elterülő földeket. [[418]]-ban [[I. Theuderich nyugati gót király|I. Theuderich gót király]] azonban újabb hódításokba kezdett a rómaiak rovására, elfoglalva [[Arles]]t, de [[438]]-ban vereséget szenvedett a [[Flavius Aëtius]] vezette római csapatoktól. [[451]]-ben, mikor a [[hunok]] lerohanták Galliát, Theuderich már ismét a rómaiak szövetségében harcolt és esett el a [[catalaunumi csata|catalaunumi csatában]].
A 450-es évek második felében a gót csapatok [[Avitus római császár]] szövetségében betörtek az Ibériai-félszigetre és [[456]]-ban [[Astorga]] mellett súlyos vereséget mértek a szvévekre, majd kirabolták a szvév fővárost, [[Braga|Bragát]] is. Braga kifosztása különösen nagy brutalitással ment végbe, a gótok lemészárolták a lakosság jelentős részét és - bár többségük ekkorra már áttért a keresztény vallásra - kifosztották a templomokat is. A sikeres hadjáratért jutalmul [[Libius Severus római császár]] átengedte a gótoknak Narbonne városát, mely egy lázadás kirobbanását vonta maga után a Narobonne-ban állomásozó római légiók részéről. A felkelést [[465]]-re fojtották el a Severus vezette római- és a [[II. Theuderich nyugati gót király|II. Theuderich]] vezette gót csapatok.
[[466]]-ban [[Eurich nyugati gót király|Eurich]] király került hatalomra (bátyja meggyilkolása után), akinek vezetésével a gótok hódításba kezdtek Galliában és konszolidálták hatalmukat az Ibériai-félszigeten, ahol [[469]]-ben elfoglalták a szvévektől [[Mérida (Spanyolország)|Méridát]]. [[472]]-ben meghódította [[Hispania Tarraconensis]] római tartományt, mely az utolsó római fennhatóság alatt álló terület volt a térségben. [[476]]-ra a királyság határai északon már a [[Rhône]] és [[Loire]] folyók mentén húzódtak. A gót előrenyomulás sikerességét biztosította, hogy Eurich megnyerte magának a galliai és hispániai területek romanizálódott vezetőinek a rokonszenvét, akik közül többen hadvezérként segítették elő a hódításokat vagy kormányzóként igazgatták az elfoglalt területeket. Eurich hamarosan szövetségre lépett a Róma bukását követően magát császárrá kikiáltó [[Iulius Nepos római császár|Iulius Nepos]] római hadvezérrel, aki elismerte a [[Loire]]-tól délre eső területek feletti gót uralmat, cserében a gótok katonai segítségéért [[Provence]] megtartásában. Nepos halálát követően azonban Eurich megszállta a tartományt. A területi hódításokkal párhuzamosan kezdetét vette a királyság konszolidációja. [[II. Alarich nyugati gót király|II. Alarich]] kibocsátotta az állam első törvénygyűjteményét, a ''Breviarium Alarici''t és megtartotta az első egyházi zsinatot [[Agde]]ben.
A galliai gót hódítások természetes következménye volt, hogy az új állam konfliktusba került a régió északi részét meghódító [[frankok]]kal. [[507]]-ben a [[vuaillé-i csata|vuaillé-i csatában]] súlyos vereséget szenvedtek az [[I. Klodvig frank király]] vezette egyesült frank és [[burgundok|burgund]] csapatoktól. [[508]]-ban a főváros, Toulouse is frank kézre került, a gótok pedig kénytelenek voltak kiüríteni galliai területeik jelentős részét, mindössze Narbonne-t és környékét tartva meg.
A 6. század első felében [[Theudis nyugati gót király|Theudis]] király megpróbálkozott egy invázióval Észak-Afrikában a [[Vandál Királyság]] rovására, de vereséget szenvedett és ő maga is életét vesztette. A század második felében a Vizigót Királyságra már a [[Bizánci Birodalom]] térnyerése jelentette a legnagyobb fenyegetést, mely a vandál állam szétzúzása után a hispániai területek visszafoglalását kísérelte meg. Bár sikerült elfoglalniuk egy kisebb tengerparti sávot, [[585]]-ben [[II. Liuva nyugati gót király|Liuvigild]] király ezt is visszafoglalta, majd [[585]]-ben egy belivszályt kihasználva elfoglalta a teljes Szvév Királyságot, egyetlen állam fennhatósága alatt egyesítve a teljes Ibériai-félszigetet. Liuvigild - első "barbár" királyként - már városokat is alapított országában (például [[Vitoria-Gasteiz|Vitoriát]]).
[[586]]-ban, királlyá választását követően, [[I. Rekkared nyugati gót király|I. Rekkared]] áttért a római-katolikus hitre, megtagadva korábbi [[arianizmus|ariánus]] vallását. Ez lázadáshoz vezetett a királyság területén, melyet a méridai ariánus püspök vezetett. A lázadók a frankok segítségét kérték, akik északról rátámadtak a gótok államára, de Rekkared csapatai visszaverték őket, majd a lázadást is leverték és kegyetlenül megtorolták. Ezt követően Rekkared [[589]]-ben összehívta a [[toledói zsinat]]ot, ahol ismételten hitet tett a [[niceai zsinat]] határozatai mellett és a keresztségben felvette a ''Flavius'' nevet, majd a római császárok örökösévé nyilvánította magát.
A 7. századot a királyság történetében a jóformán állandó belpolitikai instabilitás jellemezte, illetve a gyakori háborúk a Bizánci Birodalommal, a [[baszkok]]kal és [[Asztúria|Asztúriával]]. Ugyanerre az időszakra esett a római-katolikus egyház hatalmának megszilárdítása, mely a gót királyok hatalmának fontos tartóoszlopává (és kiszolgálójává) vált. [[654]]-ben [[Recceswinth nyugati gót király]] kiadta a ''Liber ludiciorum'' című törvénygyűjteményt, mely az ősi germán jogszokásnak és a római jognak egy sajátos ötvözetét képezte.
A 7. század második felében egy új ellenség jelent meg a Vizigót Birodalom számára az Észak-Afrikában gyorsan előretörő arabok személyében. Egy polgárháborús helyzetet kihasználva, [[711]]-ben egy muszlim sereg – a berber származású [[Tárik ibn Zijád]] vezetésével<ref>Azt a szorost, ahol a muszlim sereg átkelt Európába, Tárik neve után nevezték el Gibraltárnak (Dzsebel al-Tarik – Tárik sziklája).</ref> – átkelt [[Gibraltári-szoros|Gibraltárnál]] és megkezdték az Ibériai-félsziget elfoglalását. [[Roderich nyugati gót király|Roderich király]] a [[Guadalete]] folyó mellett (a mai [[Cádiz]] környékén) szállt szembe a hódítókkal, de megsemmisítő erejű vereséget szenvedett, ő maga is elesett a csatában. Tárik [[713]]-ban elfoglalta Toledót, [[716]]-ra pedig már a [[Pireneusok]] térségében jártak csapatai. A muszlim hódítás csak Asztúriában tudta megakasztani egy keresztény sereg a [[covadongai csata|covadongai csatában]], a gót származású [[Pelayo]] vezetésével, aki az általa uralt területen létrehozta az [[Asztúriai Királyság]]ot. A muszlim hódítással a Vizigót Királyság megszűnt létezni és az Ibériai-félsziget nagyobbrésze évszázadokra muszlim államok fennhatósága alá került. A Pireneusok térségében - részben gót örökségként – létrejövő Asztúriai Királyság azonban már megalakulásától kezdve megkezdte azt a harcot, mely később [[reconquista]] (visszahódítás) néven vonult be a történelembe.
| |||