|
== Élete ==
[[III. Péter portugál király|III. Péter]] és [[I. Mária portugál királynő]] harmadik fia. Édesanyja 1792-ben elmebajba esett, ezután [[régens]]ként ő kormányzott helyette. Belépett az 1789-es francia forradalomba a franciák ellen, amit igyekezett Anglia, Spanyolország és Franciaország követek útján megakadályozni, ami nem sikerült, sőt 1794-ben már Spanyolország oldalán harcolt a franciák ellen (Manuel Godoy nyíltan franciaellenes politikát folytatott), illetve flottákat küldtek az angoloknak. Az 1795. évi franci-spanyol béke után folytatta Portugália a hadakozást. Két lehetősége volt Jánosnak: vagy Anglia elleni háborút hirdet meg, ami következtében elveszítette volna Brazíliát és elvágta volna az angolokkal való kereskedelmet, ami csődhöz vezethetett volna, vagy pedig franciaellenes politikát folytat, ezáltal pedig megkockáztat egy esetleges spanyol-francia megszállást. Előbbit az értelmiségi réteg támogatta Bocage vezetésével, utóbbit pedig a régi rend hívei.
1795 és 1807 között megkezdődtek a portugál diplomáciai tárgyalások a békefenntartás érdekében, és végül 16 millió Franciaországnak küldött cruzado adóban egyeztek meg, valamint a franciák feltétele volt az is, hogy le kellett zárnia Portugáliának a kikötőit (1806-ban pedig egész Európára vonatkozó kontinentális zárlatot rendelt el Napóleon), amit Anglia nem fogadott el, és Portugáliának is hátrányát képezte, így próbálta tartani Portugália a semlegességet. Ezzel Aszemben [[napóleoniGodoy háborúk]]igyekezett idejénmeggyőzni a francia császárt, hogy meg kell szállni a kelet-ibériai államot. 1801-ben kiadásra került egy ultimátum, melyben Portugáliának választania kellett a két nagyhatalom között, és mivel ez nem akarttörtént meg, Godoy megszállta Portugáliát (ez volt az ún "narancsháború", lemondanimivel a brithadvezér szövetségrőlpár narancságat küldött Spanyolország királynéjának, ígyIV. Károly feleségének győzelme [[Ijeléül). NapóleonA franciabékekötés császár|Napóleon]]Portugáliának trónfosztottnak25 nyilvánítottamillió frankjába került a franciák részére, illetve át kellett adnia néhány brazíliai várost Franciaországnak, Olivenca-t Spanyolországnak, valamint le kellett zárnia kikötőit Anglia előtt (utóbbi sosem teljesült). AAz közeledő1806-os kontinentális zárlat mellett hadat kellett üzennie az angoloknak, amit nehezen tett csak meg János király. Ez azonban még nem volt elég a császár számára, Portugália felosztását rendelte el a fontainebeau-i egyezmény során, azonban ehhez még ő sem ragaszkodott feltétlenül.
1807-ben francia seregcsapatok vonultak be Portugáliába, amire előlválaszul János király és családja 1807-ben [[Brazília|Brazíliába]] menekült, valamint még kb. 10.000 udvari főúr és cseléd, amit Anglia támogatott. A régens (ekkor még csak az, hiszen anyja, Mária még élt) azt tanácsolta a portugál nemeseknek, hogy fogadják békével a francia sereget, akik később Junot hadvezért valóságos "megváltóként" kezelték, hiszen az ő keze alatt indult meg a haladás eszméje (iskolaépítések, a pénzügy és az infrastrukturális hálózat rendbetétele, stb.). Junot beszéde végén azonban az "Éljen Napóleon!" felkiáltás dühöt és bánatot ébresztett a portugálokban. Tüntetésbe kezdtek, mire a francia katonák rájuk lőttek. Innen csak 1821-ben, a portugál cortes kérésére tért haza, ahol új, [[liberális]] alkotmányt vezetett be ([[1821]]. jan. 1-én). Távozása után Brazília elszakadt Portugáliától, és János idősebbik fiát, [[I. Péter brazil császár|Dom Pedro herceget]] kiáltották ki Brazília császárává (I. Péter brazíliai császár néven). Az anyaországban ezután elkeseredett harc indult meg az [[abszolút monarchia|abszolutizmus]] és az [[alkotmányos monarchia|alkotmányosság]] hívei között. E harc eredményeképp Mihály herceget (''Dom Miguel'', a későbbi [[I. Mihály portugál király]]) száműzték Portugáliából, és kizárták a trónöröklésből. Sikertelen államcsínyt követtek el ellene ([[1824]] áprilisában).
== Házassága, utódai ==
|
