„Krenner Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Életútja: na ne! link javítása |
|||
23. sor:
A [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] bölcsészeti karán szerzett tanári képesítést és doktorátust. Pedagógiai pályáját [[Déva|Déván]] kezdte (1900-1905), a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat titkára, egy ideig a ''Hunyadvármegye'' c. lap szerkesztője, az ''[[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Múzeum]]'' munkatársa, majd [[Arad (Románia)|Arad]]on tanár; itt a ''Jövő'' c. nyugatos irányzatú irodalmi folyóirat munkatársa. Az [[Első világháború|I. világháború]] alatt népfölkelő százados.
1919-ben [[Szeged]]re nevezték ki tankerületi főigazgatónak, innen visszatért Aradra, s a [[Római katolikus egyház|római katolikus]] főgimnázium tanára lett (1919-25). Ezekben az években mint főmunkatárs irányította a helybeli ''[[Rendkívüli Újság]]ot''
''Maradi és haladó irodalom?'' c. értekezése "az egyszerű és természetes szép" szolgálatában jelöli meg ars poeticáját, egy másik írása pedig már a címében is vallja: ''Van erdélyi irodalom'' (1926). Teljesen az írásnak szentelve további életét, az Ellenzék, Magyar Kisebbség mellett 1928-tól az ''[[Erdélyi Helikon]]'' hasábjain jelentette meg [[esszé]]it és értekezéseit. Az aradi Újságírói Klub és [[Kölcsey Egyesület]] elnöke, az [[Erdélyi Irodalmi Társaság]] (EIT) és [[Kemény Zsigmond Társaság]] (KZST) tagja, az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságíró Szervezet elnöke. 1930-ban [[Kolozsvár]]ra költözött, és az Ellenzék főmunkatársa lett.
29. sor:
Közírása mindenkor liberális-demokrata szellemiségű. Elítélte s "a nagy erdélyi bűn"-nek nevezte a magyar értelmiségi réteg kivándorlását. Az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) széles népi alapokra helyezését és a munkásság bevonását sürgető Reform-csoport szónokaként olyan elveket hirdetett, melyek "földi dolgok, de égi illatuk van"; ''Verjünk hidat'' c. írásában a román-magyar közeledésnek tört utat a [[jog]]egyenlőség alapján (1932). A [[kisebbség]]i sérelmeket feltáró harcos cikkei miatt "sajtóvétség" ürügyén ötvenszer állt bíróság előtt. "Alapos történelmi és politikai ismeretei és – ihletett óráiban – elragadtatott tollvezetése a legmeggyőzőbb erdélyi politikai íróvá teszik" – így jellemezte publicisztikáját [[Osvát Kálmán]] lexikonja.
Írásaiból kiemelkedik tanáráról, [[Márki Sándor]]ról írt tanulmánya az ''Ellenzékben'' (1923), ''A kisebbségi ildom'' c. írása az Újságíró Almanachban (1927), ''Arad'' c. irodalmi városismertetése (1930) és ''Kazinczy-portré''ja (1931) az Erdélyi Helikonban. Kapcsolatát [[Kuncz Aladár]]ral ''Másvilági érdek'' c. alatt az ''Erdélyi Helikon'' Kuncz-emlékszámában (1931) írta meg.
A [[Második világháború|II. világháború]] idején a [[budapest]]i ''[[Magyar Nemzet]]ben'' megjelenő cikkeivel képviselte a [[transzilvanizmus]] liberális-humánus szellemi hagyatékát. Aláírta a Magyar Történelmi Emlékbizottság háborúellenes felhívását (1942), előszóval látta el a neve alatt megjelenő ''[[1848|48-as]] Erdély'' c. kolozsvári zsebkönyvet (1943). A magyar kormány megbízásából ő hozta Magyarországra [[Petőfi Sándor|Petőfi]] kardját az aradi múzeumból (1948). Visszaemlékezéseiben [[Ruffy Péter]] így ír róla: "Független volt cselekedeteiben, tetteiben, híres cikkeiben, amelyek csak egyet, csak a nép javát szolgálták." Innen értesülünk Naplójáról is, amelyben "Spectator" megírta saját korát és neves kortársait.
== Kötetei ==
| |||