„Kapu” változatai közötti eltérés

A '''kapu''' nyelvünkben elősorbanelsősorban kocsibejárót jelent, tehát nagyobb méretű [[ajtó]]t, melyen [[kocsi]]k, [[gépjármű]]vek járnak keresztül. Van gazdasági udvarok és lakóházak udvarainak elzárására szolgáló kapu, azonkívül fő- és mellékkapu.

A gazdasági udvarokhoz szolgáló kapuk rendszerint kerítésbe illeszkednek és fagerendákból vagy fémből készült vázon megerősített lécekből, deszkákból, vagy fémlemezből készülnek. A lakóházak kapui rendesen rámaműből állóak, a [[ház]] falába vannak beillesztve és a nekik szánt falnyílást teljesen kitöltik. Hol egy, hol két, sőt néha háromszárnyúak, melyek közül azonban a személyközlekedésre csak egyik szárny vagy egy abba illesztett kisebb ajtó a kapufia (fiókkapu) van beillesztve. Tágabb értelemben az emlékszerű épületnek főbejáróit szintén kapunak hivjukhívjuk, ha azokon esetleg kocsival nem is járunk át. Kényelmes közlekedést biztosítőbiztosító kapuknak legalább is 2,50 méter szélesnek és 2,80 m magasnak kell lennie; akloknak, pajtáknak, színeknek, stb. kapui azonnbanazonban 4,00, sőt több méter szélesek is és megfelelően magasak, míg a [[vár]]aknak, emlékszerű épületeknek kapui az épület architekturájátólarchitektúrájától függően, még ennél sokkal nagyobb méretűek is lehetnek.

A kapu általában kétszárnyű; szárnyai lehetnek lécből, többé-kevésbé díszes kovácsolt vasszálakból, néha [[bronz]]ból, leginkább azonban - mint az ajtószárnyak – táblázott, egymásba vésett deszkákból. Bejáró kapuk szárnyai befelé, [[istálló]]-, [[csűr]]-, stb. kapuk szárnyai kifelé nyílnak, néha – különösen színeknél - oldalvást eltolhatók. Építőművészeti kiképzésük miatt itt különösen a házkapukat és vár kapukat fogjuk tárgyalni. [[Templom]]ok bejáróit, akármilyen nagyok is, ajtónak hívjuk, csupán a díszes és emlékszerűt nevezzük kapuzatnak vagy portalenakportalénak.

[[Lakóház]]ak, paloták, nyilvános épületek, stb. kapuinak architektonikus díszítése minden korszak építőművészének egyik legkedveltebb témája volt, hisz azon keresztül lépvén az ember az [[épület]]be, azt kellett a ház többi alkatrészei között kitüntetni. Már az egyiptomi építészetben majd utolérhetetlen komoly fenségben látjuk a kaput kitüntetve; a templom körítő falainak kapuja egyenes szemöldével, széles, polikrom díszítésű keretével, a mellette levő két pilonnal mint teljesen bevégzett művészi koncepció áll előttünk. Rendkívül festői és díszes a japáni építészet pazar festésű fa kapuja és az indus pagodáknak toronyszerű főbejárója. A görög építészet a templomoknak a perisztil oszlopaitól majdnem eltakart kapuját vagy egyszerüenegyszerűen csak mint a cella falának megszakítását – és akkor minden egyéb dísz nélkül – jellemezte, vagy kisebb méretű ajtófélét tervezett s azt sámbránnal, volutás gyámkövekkel hordott párkányzattal díszítette; e tekintetben az [[athén]]i Erechteion kapuja egyike a legszebb művészi alkotásoknak. A római középületek bejárói szintén egyenes szemöldű, gyámköves párkányzatú ajtók; a vár kapuikról alább van szó. A román és csúcsíves építészet kapui többnyire rokonok templomaiknak kapuzatával. Nagy művészi érzékkel és a legváltozatosabban képezte ki a kapukat a [[reneszánsz]]. A [[toszkána]]i stílus a majdnem komor egyszerűségű kaput kedveli, mint azt pl. a [[firenze]]i Strozzi-palotában látjuk. A francia reneszánsz a kapu kiképzésében az olasz nyomán halad, szabadabb felfogással, sokszor ötletszerű, finom architekturávalarchitektúrával. A német reneszánsz roppant nehézkes építészeti dísszel látja el kapuját, mig a magyar vagy az olasz nyomán haladva egyszerű és eléggé ízléses, vagy német minta után meglehetős nehézkes, mint pl. a [[gyulafehérvár]]i templom északi mellékkapuja. A [[barokk]] és [[rokokorokokó]] sokszor még a reneszánsznál is nagyobb fontosságot tulajdonít a kapunak; kettős oszlopokkal, kariatidákkal, gainekkel stb. szegélyezi, nagy zárókövekkel, többszörösen hajlított szemöldpárkánnyal koronázza. Igen jellemzők a bécsi császári palota mitológiai alakokkal díszített kapui, ugyancsak a bécsi arisztokrácia palotáinak (Liechtenstein, Kinsky, stb.) a pozsonyi Pálffy-, a budapesti volt Grassalkovics-palotáknak, a Károly-kaszárnyának, a budai várpalotának stb. kapui.

A vár kapuk, körítő falak kapui, stb. rendeltetésük miatt nagyban különböznek egyéb épületek kapuitól. Egészen a [[puskapor]] használatáig azok tornyokkal, bástyákkal, stb. vannak védve; már a reneszánsz alatt inkább dekoratív jellegük lesz, míg napjainkban csakis mint olyanoknak van értelmük. A görög építészet erődítvényeinekerődítményeinek kapui egyszerű, minden lényegesebb dísz nélküli nyílások, fölül egyenes szemölddel vagy hegyes álboltozattal, védő tornyok nélkül vagy azokkal. A római várkapuk az [[etruszk]] nyomán boltozott, rendesen felgömbölyűfélgömbölyű tornyokkal védett, fölül sokszor díszes architekturávalarchitektúrával. A [[rómaiak]]nál oly elrendezést is találunk, hogy kocsik számára nagyobb nyílás vagy nyílások mellett a gyalogosoknak is vannak külön bejárói. Valóban megfélemlítő architekturávalarchitektúrával környezetten és rendkívül ügyesen védve látukláttuk a középkor várkapuit. A rómaiak széles nyílása itt összezsugorodik; szellemesen szerkesztett vonóhidonvonóhídon át jutunk a kapuig, megy crénelage-os tornyokkal, kiugró [[erkély]]ekkel van védve és a külső szárnyas kapu után még két-három, részint szárnyakkal, részint fölülről leereszthető vasrostéllyal elzárható nyiláson keresztül enged csak a várba bejutni. Igen érdekesek a középkor elején épült mór és arab városkapuk, különösen [[Spanyolország]]ban és [[Egyiptom]]ban. Római mintára többnyire két félgömbölyű toronnyal védettek, mely tornyok egymás között többszörösen kiugró bolthajtással vannak összekötve. A reneszánsszal, mint mondottuk, a várkapuk jelentősége védelmi célokból mindinkább aláhanyatlik. Architektonikus kiképzésük csak díszítés és mint ilyen sokszor igen előkelő és nemes; védelmi tekintetben semmi értelmük. E korszak várkapuinak díszítésére erőteljes oszloprendeket használ, nagy hatású rusztika architekturávalarchitektúrával kombinálva ([[Verona (Olaszország)|Verona]], [[Velence (Olaszország)|Velence]], [[Cambrai]], stb.). A díszítés néha több emelet magasságában halmozódik egymásra és mint ilyen igen gazdag és jól ponderált ([[Nápoly]], [[Toledo (Spanyolország)|Toledo]], stb.). Minden jelentőségét elvesztette a várkapu a barokk és rokokorokokó korszakban. Ez akkor már csak egy diadalív-féle római mintára ([[Párizs]], [[Bécs]], [[Gyulafehérvár]]), majd ez is eltűnik, és a város területének kezdetét csak néhány dekorativdekoratív oszlop, korlát, egy többé-kevésbé díszes vámépület stb. jelzik.