„Fémeslégyfélék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
| name = Fémeslégyfélék – Dongólegyek
| image = Lucilia spec.jpg
| image_caption = A selymes döglégy ''(Lucilia sericata)''
| regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
| phylum = [[Ízeltlábúak]] ''(Arthropoda)''
| subphylum = [[Hatlábúak]] ''(Hexapoda)''
| classis = [[Rovarok]] ''(Insecta)''
| subclassis = [[Szárnyas rovarok]]
| infraclassis = [[Újszárnyúak]]
| superordo = ''[[Endopterygota]]''
| ordo = [[Kétszárnyúak]] ''(Diptera)''
| subordo = [[Légyalkatúak]] ''(Brachycera)''
| infraordo = [[Valódilégy-alakúak]] <br /> ''(Muscomorpha)''
| superfamilia = Bagócsok''(Oestroidea)''
28. sor:
== Jellemzőik ==
A fémeslegyek viszonylag nagy testű, fémesen csillogó rovarok. Színük igen változatos; lehet zöld, bronzfényű (pl. a ''Luclia'' nem fajai) vagy egészen búzavirágkékek (pl. az érckék döglégy – ''Protophormia terraenovae''). Ugyancsak kékes színű, de nem olyan kifejezetten csillogó, hanem inkább hamvas fényű a közismert és igen elterjedt kék dongólégy ''(Calliphora vicina)''.
A fémeslegyek mindig megtalálhatók a bomló, rothadó növényi és állati eredetű – húsok, haltetemek, tejtermékek – anyagokon, melyeket két célból keresnek fel: egyrészt [[táplálkozás]], másrészt [[Petesejt|peterakás]] céljából.
== Egyedfejlődésük ==
A fémeslegyek fejlődése igen változatos: lehetnek növényi vagy állati anyagokban fejlődők, ugyanakkor megtalálhatók köztük a [[giliszták]]ban ''(Onesia'', ''Pollenia'' sp.'')'', [[csigák]]ban ''(Melinda'' sp.'')'', [[kétéltűek]]ben ''(Lucilia bufonivara)'', [[madarak]]ban ''(Protocalliphora'' sp.'')'' [[emlősök]]ben és [[ember]]ben ''(Cordylobia'', ''Auchmeromia'' sp.'')'' élősködők.
A kék dongólégy – illetve a rokonsági körébe tartozó fajok: ''Calliphora sp.'' – pl. bomló állati [[Szövet (biológia)|szövetekben]] fejlődik. A dögszagot már igen messziről megérzi, és a tetemhez repülve lepetézik (népies szóval „beköpi”). A nőstény élete folyamán akár 800 petét is rakhat, egy-egy alkalommal mintegy százat. A közel 2 mm hosszúságú, fényes, fehéres színű petéket a bomló tetem árnyékos oldalának repedéseibe tojja csoportosan vagy egyesével. Kedvező [[hőmérséklet]]en – ami legalább 18 °C – a kis nyüvek már 24 óra alatt kikelnek, magasabb hőmérsékleten viszont még hamarabb. A kikelésük után a [[lárva|lárvák]] belefúrják magukat a szövetek belsejébe, ahol proteolitikus [[enzim]]ekkel elkezdik a szövetek [[fehérje|fehérjéit]] feloldani, majd megemészteni. Ha optimális a hőmérséklet és elegendő a táplálék, akkor a nyüvek már 5 nap múltán bebábozódnak. Bebábozódás előtt kifúrják magukat a tetemből, majd a talajban alakulnak át ún. hordó[[báb (biológia)|bábbá]]. Kb. egy hét elteltével szabadul ki a kifejlett légy a bábból. Ekkor még esetlen a fiatal imágó: feje felfúvódott, teste puha és világos színű, szárnyai gyűröttek. Néhány óra elteltével azonban a légy teljesen megváltozik: [[kitin]]burka megkeményedik, szárnyai kisimulnak, sertéi megmerevednek. A fiatal [[hím]]ek már ekkor ivarérettek, azonban a [[nőstény]]eknek még kb. két hétre van szüksége, míg ivarszerveik tökéletesen kifejlődnek, és ivaréretté válnak.
42. sor:
== Jelentőségük ==
[[Fájl:Calliphora vicina.jpg|200px|right|thumb|A közismert kék dongólégy ''(Calliphora vicina)'']]
Mivel a fémeslegyek igen könnyen jutnak kapcsolatba fertőzött, [[baktériumok]]kal szennyezett anyagokkal, mint amilyenek az állati dögök, a szemét, ürülék vagy a romlott élelmiszerek. Innen könnyen átviszik az friss élelmiszerekre vagy akár közvetlenül az emberre is. Emésztés[[fiziológia]]i vizsgálatok kimutatták, hogy a dongólegyek fél perc alatt 3 mm³-nyi [[folyadék]]ot is képesek felszívni szájszervükkel, mely kedvező körülmények esetén akár már két és fél óra alatt áthalad szervezetükön, ugyanakkor a kórokozó csírák még négy hét elteltével is megtalálhatók az ürülékükben. Mindebből jól látszik, hogy a fémeslegyek milyen gyorsan és könnyen terjeszthetik az olyan veszedelmes betegségeket mint pl. a [[
Fentebb olvashattuk, hogy a fémeslegyek egy része állatok belső élősködője, endoparazitája, ebből pedig következik, hogy igen nagy a csoport [[állattenyésztés]]i–állat[[kórtan]]i jelentősége.
| |||