„Mágnesség” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (145.236.110.154), visszaállítva Nyiffi szerkesztésére
1. sor:
{{elektromágnesség}}
A föld is rendelkezik magneses térrel.[[Fájl:Magnet0873.png|jobbra|bélyegkép|250px|A mágnesrúd körüli erőtér szabályos sorokba rendezi a vasreszeléket a papíron]]
 
A '''mágnesség''' [[fizika]]i fogalom, mely bizonyos testek ([[mágnes]]ek) egymás közötti vonzó és taszító képességére utal.
12. sor:
Ha az ilyen statikus mágneses teret a [[gravitáció]]s térrel hasonlítjuk össze, az a különbség, hogy a gravitációs tér hatása a benne lévő test tömegétől függ, amíg a mágneses térben csak a test mágneses tulajdonságai befolyásolják a hatást.
 
===== A mágnesesség egyik keletkezési módja, amikor egy irányba mozgó [[elektron]]ok hatására, vagyis [[elektromos áram]] által átjárt vezető körül keletkezik mágneses erőtér. Ezt [[Hans Christian Ørsted|Ørsted]] [[dánok|dán]] fizikus észlelte először. Néhány jól ismert anyaggal, mint a [[vas]] vagy [[magnetit]] azonosíthatjuk ezt a hatást. A mágnesesség az [[elektromágnesség|elektromágneses kölcsönhatás]] egyik megjelenési formája. =====
 
A [[mágneses mező]] poláris, mindig két ellentétes pólus létezik, önmagában csak az egyik nem. Az ellentétes pólusok vonzzák, az azonosak taszítják egymást. Az egyik pólust északinak, a másikat déli pólusnak nevezzük. A vastárgyak a közelükben lévő mágneses mező hatására maguk is mágnesként viselkednek, a mező hatására ugyanis a bennük lévő részecskék "irányba" rendeződnek, és a hatásuk összeadódik. A külső mágneses mező megszűnésekor a részecskék ismét rendezetlenné válnak, és az egyes részecskék mágneses hatásai kioltják egymást. Az acél azonban megtartja a mágnesességét, a mező megszűnésekor a részecskék rendezettek maradnak.