„A Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye története” változatai közötti eltérés

A [[tatárjárás]] ([[1241]]-[[1242]]) a [[Kalocsai Érsekség]] területén is súlyos pusztítással járt. A [[templom]]ok, [[kolostor|monostorok]] és [[kolostor]]ok újraépítése után a XIV. században kb. 300 plébániát említenek a források. A [[15. század|XV. században]] a [[Oszmán Birodalom|török]] birodalom terjeszkedése egyre több gondot okozott az érsekeknek, akik ekkor inkább voltak hadvezérek, mint főpapok. Magyarország érdeke tőlük a déli határok katonai védelmét követelte meg. II. Szulejmán szultán seregei 1526-ban Mohácsnál csaptak össze a magyar seregekkel, amelyek hadvezére, Tomori Pál kalocsai érsek (1523-1526) volt. Tomori érsek életét áldozta az országért és az Egyházért.
 
== A török kortólhódítástól a hódoltságtörökök kiűzéséig ==
 
A vesztes mohácsi csatát a nagyszámú templom, köztük a Bácsi székesegyház pusztulása követte. Nyom nélkül pusztult el a középkorban virágzó monostorok jelentős része. A másfél százados török uralom a magyar lakosság megfogyatkozását, és a délszláv népek betelepedését hozta. Az érsekek nem tartózkodhattak egyházmegyéjük területén, és a lelkipásztorkodást - mivel egyházmegyés pap alig akadt - bosnyák ferences szerzetesek végezték. Buda várának 1686-os felszabadulása után az érsekség területén is megindulhatott az újjáépítés, mindenekelőtt az elnéptelenedett falvak betelepítésével.