„Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)” változatai közötti eltérés

'''Caius Cassius Longinus''' ([[i. e. 87|Kr. e. 87]] k. – [[i. e. 42|Kr. e. 42]]. október eleje, [[Filippi|Philippi]]) [[Római Birodalom|római]] [[Római Köztársaság|republikánus]] politikus, hadvezér, a [[JuliusCaius Iulius Caesar|Julius Caesar]] elleni összeesküvés egyik főszervezője.<ref>[[Plutakhosz]], ''Brutusz'', [http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Plutarch/Lives/Brutus*.html#9 9.1-4]</ref>

[[i. e. 53|Kr. e. 53]]-ban [[quaestor]] lett [[Marcus Licinius Crassus]] alatt [[Syria]] [[provincia|provinciában]], és a [[Carrhaei csata|carrhae-i vereség]] után megmentette a római sereg maradékait. [[i. e. 52|Kr. e. 52]] – [[Kri. e. 51|51]] között sikeresen védte a birodalom határait a [[ParthusPártus Birodalom]] elleni háborúban. [[i. e. 49|Kr. e. 49]]-ben [[tribunus plebis|tribunus]] lett, és a tartományban elkövetett zsarolási ügyben a [[senatus]] elé idézték, de a tárgyalásra nem került sor Caesar és [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] polgárháborúja miatt, melyben Cassius az utóbbi flottájának egyik parancsnoka volt. A [[pharszaloszi csata|pharszaloszi vereség]] után Caesar – sógora, [[Marcus Iunius Brutus|Marcus Junius Brutus]] közbenjárására – megbocsátott neki, és [[legatus]]ává tette, majd [[i. e. 44|Kr. e. 44]]-ben javasolta [[praetor]]i tisztségre.

Ennek ellenére Cassius lett a [[dictator]] elleni összeesküvés egyik főszervezője. A gyilkosságban személyesen is részt vett, majd a népharag elől elmenekült, elvileg [[Cilicia|Ciliciát]] kormányozni. Valójában azonban Syriába ment, ahol leszámolt [[Publius Cornelius Dolabella]] caesariánus helytartóval, majd jelentős sereget és tartalékokat gyűjtve csatlakozott [[Marcus JuniusIunius Brutus|Brutushoz]] [[Makedónia|Makedóniában]]. A [[második triumvirátus]] [[Marcus Antonius]] és [[Augustus római császár|Octavianus]] vezette hadaival [[philippi csata|Philippinél]] csaptak össze.