„Kecskebéka” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Zöld varangy (vita) szerkesztéséről Misibacsi szerkesztésére
41. sor:
== Szaporodása ==
[[Fájl:Larva of Edible frog.jpg|balra|bélyegkép|180px|Ebihal]]
A tavaszi előbújást követően megkezdődik a párzási időszak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, sőt más kecskebékákkal is képes [[szaporodás|szaporodni]]. „''Ez úgy képzelhető el, hogy a számfelező [[meiózis]] előtt, eddig még nem egészen ismert módon az egyik szülői [[genom]] eliminálódik, míg a másik [[endomitózis|endomitotikus]] úton megkettőződik a [[sejt]]ben. Ennek következtében a hibrid csak az egyik szülői [[kromoszóma]]készletet juttatja az [[ivarsejt]]jeibe, és azok így már nem hibrid jellegűek.''”<ref>[http://cerberus.elte.hu/taxonomia/keteltu.htm Az ELTE TTK Biológiai Intézetének kétéltűekkel foglalkozó lapja]</ref> Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. A kecskebéka akkor kezdi a nászát mikor már megjött az igazi tavasz ritkán május vége előtt, rendesen csak júniusban tehát sokkal későbben mint a leveli- és a vöröshasú unkák és a zöld varangyok. A szürkületi lehűléssel meg kezdődik az általános brekegés a békák makacsabbul és kitartóbban fújják, mint az éj bármely más énekese és csak hajnal felé csendesedik el a tó. Sötétedést követően kórust alkotva hallatják brekegő hangjukat így vonzva a nőstényeket a párzó helyre ha ilyen tó mellet megállunk a békés csendben egyszer csak felharsan egy vartyogó brekegés majd az előénekes dalára rázendít a környék összes kecskebékája. A jól ismert békaszerenád zsongítóan messzire száll a teli holdas éjszakán át.
 
Sokáig a [[kis tavibéka]] önállóságát kérdőjelezték meg, míg a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kecskebéka a fajkomplex hibrid tagja. A hibridizáció során a szülők örökítőanyaga egy bonyolult, sok tekintetben máig tisztázatlan mechanizmus révén egyenlőtlenül kerül az utódba, minek folytán [[poliploidia|triploid]] formák is megjelennek. Az egyik (bármelyik) szülőfajjal való visszakeresztezés eredményezi a „kecskebékatípust”, amelynél a peték kelési aránya magasabb. A tisztán hibrid („kecskebéka”-) állományok, amelyek csak saját maguk közt szaporodnak, és a szülőfajok egyikével sincs kapcsolatuk, lassanként elveszítik életképességüket: ikrájukban növekszik az életképtelen peték és a torz lárvák aránya. Úgy tűnik tehát, hogy a hibridpopulációknak szüksége van a szülőfajok legalább egyikével a szaporodási közösség fenntartására. Egyes vélekedések szerint a kecskebéka egy kialakulóban lévő új faj.<ref>[http://nox.underground.hu/asha/doksik/Terrarisztika.pdf Terrarisztika egyetemi jegyzet, Kaposvár]</ref>