A kasztíliai összeütközés önmagában nem vezetett az angol–francia háborúskodás újbóli kitöréshez. A háború fellángolásához egy jogvita szolgált ürügyül. A [[wales]]i herceg [[1368]]. [[január 26.|január 26-án]] kirótt füstadóját több aquitaniai uraság – különösen [[Jean d’Armagnac]] gróf, akinek [[rouergue]]-i birtokaira szabadultak a kasztíliai hadjáratról hazatérő angol zsoldosok – nehezményezte, ezért először [[III. EdwardEduárd angol király|III. EdwardhozEduárdhoz]], majd annak elutasító válasza hatására [[1368]] májusában V. Károlyhoz fellebbeztek. A brétignyi béke értelmében a tartomány valóban angol fennhatóság alá került, de a kiegészítő [[calais]]-i szerződés a területek eredetileg [[1361]]-re kitűzött tényleges átadásához kötötte a francia felségjogokról való lemondást. Az aktusra azonban mindeddig nem került sor, így a francia fél Edwardot jogbitorlónak kiálthatta ki. III. Edward erre [[június 3.|június 3-án]] ismét Franciaország királyává nyilvánította magát, V. Károly pedig [[november 30.|november 30-án]] kimondatta a parlamenttel Aquitania elkobzását. A gaszkon nemesség zöme a francia király mellé állt, és az 1367-es hazatérésük óta Languedocot dúló zsoldosokat is az angolok ellen sikerült bevetni.
