„Mágnesesrezonancia-képalkotás” változatai közötti eltérés

a
technologiának javítva technológiának-ra
a (Plusz soremelés ki)
a (technologiának javítva technológiának-ra)
A mérőeljárások során kapott információból az előbb említett számítógépes képrekonstrukcióhoz elsőként használt [[Fourier-transzformáció]]t 1975-ben Richard Ernst. Az eljárásért 1991-ben „NMR Fourier Zeugmatography” kidolgozásáért kémiai Nobel-díjat kapott. Ernst ötlete alapján az Aberdeeni Egyetemen William A. Edelstein vezetésével tovább tökéletesítették a módszert, jelenlegi ismereteink szerint szinte véglegesen, mert a további tökéletesítéshez már az anyag fizikai tulajdonsága szab határt, így a képrekonstrukció ideje pár perces nagyságrendűre csökkent.
 
A funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat ([[fMRI]]) során az agyat működése közben különböző feladatok elvégzése alatt vizsgálják. A [[pszichológia]]i és [[neurológia]]i kutatások szempontjából rendkívül nagy jelentőséggel bír. Az fMRI az MRI technologiánaktechnológiának egy kifinomultabb módszere melynek élettani alapjait Charles Smart Roy és Charles Scott Sherrington fektette le.
 
Charles Smart Roy és Charles Scott Sherrington 1890-ben, észrevettek az agy működése folytán a [[vér]]áramba kerülő vegyületeket, melyek hatására változik az erek mérete és a terület vér ellátottsága. Feltételezésük szerint ez a különböző aktivitásokhoz szükséges energiamennyiség biztosítása érdekében történik. Mivel ha egy terület aktivitása növekszik, akkor annak energia- és egyben [[oxigén]]igénye is emelkedik. A megnövekedett oxigénigényt a hemoglobin [[molekula]] által leadott oxigén fedezi. Ezzel megnövelve a vér dezoxihemoglobin tartalmát. Ez azért fontos mert 1990-ben Seiji Ogawa észrevette, hogy a hemoglobin és a dezoxihemoglobin koncentrációinak a különbsége MRI-vel megállapítható. Ezzel elsőként lehetővé téve a véráramlás nyomon követését és így lehetővé téve a lokális aktivitásra való következtetést.