„Konverziós zavar” változatai közötti eltérés

Charcot kedd délutánonként rendszeresen a nagyközönség előtt élő performansz keretében demonstrálta kutatási eredményeit. Ezek az előadások már-már cirkuszi mutatványokkal értek fel, hiszen nagy részük előre betanított volt. Egyik betege Blanche Wittman éveken át demonstrálta a hipnózis Charcot által feltételezett három fázisát, majd az [[1880-as évek]] végén elhagyta a kórházat, és Jules Janet kezdte el őt vizsgálni. Amikor Wittman hipnózisba került, megjelent egy második alszemélyisége, „Blanche II”, aki elmondta, hogy éveken át jelen volt „Blanche I” mögé rejtőzve, s mindvégig tudatában volt mindennek, ami a klinikai demonstrációk alatt történt, miközben az öntudatlannak tekintett „Blanche I” előadta a hipnózis három fázisát.

 

 

Freud és Breuer is sokat foglalkozott a hisztéria témájával. Legemlékezetesebb páciensük Anna O. volt. Breuer 1880-ban kezdte kezelni eredeti nevén Bertha Pappenheimet, aki köhögésének kezelése miatt fordult Breuerhez, valamint súlyos arcideggyulladása és izomrángásai is voltak. Ezután elég gyorsan komoly neurológiai tünetek alakultak ki nála, bal oldali occipitális fejfájás, anesztézia foltokban, jobb oldali végtagjai megbénultak, kancsalított, átmenetileg megsüketült, két hétig beszélni sem volt képes, máskor beszéde érthetetlenné vált, vagy keverte az általa ismert nyelveket, majd nem tudott anyanyelvén beszélni csak angolul. Breuer 1895-ös leírása szerint Bertha hisztériás tünetei lépésről lépésre szűntek meg, ahogy ő hipnózisban, illetve beszélgetve feltárta azokat a körülményeket, melyek közt a tünetek keletkeztek. Breuer katarzisnak nevezte el a kezelést. Anna O. esete a pszichoanalízis és a konverziós hisztéria kezelésének prototípusává vált. Később Ellenberger kutatásai nyomán kiderült, hogy Breuer nagyon sok esetben elferdítette a valóságot és terápiája nem volt olyan hasznos, mint ahogy azt maga állította.