Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Az adott földrajzi településviszonyok eleve kijelölték a községek máig érvényes térségi szerepkörét. A későbbi szentpéteri határrészen már az [[Római Birodalom|ókori rómaiak]] nagy kiterjedésű villagazdaságokat létesítettek. Ezek terményeivel látták el a Bécsi-medencében állomásozó limes-védő segédcsapatokat. Ez a fő kereskedelmi irányultság [[1920]]-ig, de gyakorlatilag [[1944]]-ig, tehát mintegy 1600-1700 éven keresztül érvényben volt.
 
Templomnevekből származó községneveik az [[Árpád-kor]] óta ismertek, okleveles említésük az eredeti – besenyőkkel kevert vegyes – lakosságot elpusztító tatárjárás után kezdődött. Helyükbe új lakosok, főleg bajor-osztrák telepesek érkeztek. A későbbi török háborúk után is a német nyelvterületekről, először a [[Majna (folyó)|Majna]] és [[Mosel]] folyók vidékéről, majd Alsó-Ausztriából, a Heidebodenból érkeztek újabb telepesek. AzA 17. századtól kezdődően ezek a „pusztai parasztok” határozták meg, és alakították ki azt a társadalmi-gazdasági környezetet, amely minden emberi mértéket és képzeletet meghaladó nehézségek ellenére virágzott, és maradandót alkotott. Emléküket, hagyatékukat a Német Kisebbségi Önkormányzat gondozza.
Amíg a mosoni-óvári királyi várbirtok részeként elsősorban a várkatonaság ellátását szolgálta, a Habsburgok magánbirtokaként már egy hatalmas – Pozsony és Bécs felvevőpiacait is magába foglaló – gazdasági térség legfőbb ellátója volt. A legnagyobb határral rendelkező Szent-János – mint a [[Habsburg Birodalom]] közeli nagyvárosainak ellátásában oly’ fontos termelő-értékesítő hely – közigazgatásilag már az [[1780-as évek]]től mezőváros, piacos hely (Markt) volt. Az ugyancsak Habsburg párti földesurak kijárása révén [[1811]]-ben [[Ferenc magyar király|Ferenc király]]tól országos vásártartási jogot kapott.
 
292 579

szerkesztés