„Esztétika” változatai közötti eltérés

Platónhoz hasonlóan Arisztotelész is foglalkozott a szép fogalmával. Ő azonban – mesterével ellentétben – különbséget tesz a szépség és a jóság fogalma között. Úgy gondolta, hogy a szépség – különösen a természeti szép – lehet erkölcsileg közömbös is, felismerte továbbá, hogy a művészeti alkotás erkölcsileg rossz tettek, vagyis hibák, bűnök, vétkek ábrázolása révén is széppé válhat. Ezért a szépet és a jót elkülönítette egymástól, mégpedig azzal, hogy a jó mindig valamilyen cselekvéshez kapcsolódik, a szép viszont lehet mozdulatlan dolgok tulajdonsága is. Az [[eposz]], a [[komédia]] és a [[tragédia]] ugyan sokszor az emberi cselekvés és gondolkodás hitványságait mutatja be, de a szép művekben mindig helyre kell állnia az erkölcsi értékrendnek.

 

=== [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]] ===

Néhány jó tanács költőknek – Horatiustól:

 

 

 

3."… vannak olyan szörnyű dolgok, miket árt ha /nyíltan színre viszünk, bámész nézőknek elébe. / Van, mit jobb, ha egy ékesszóló szemtanu mond el."

 

Ugrál izgalmában, a port rugdossa, bokázik. / Mint bérelt siratók temetésen sírva sikoltnak, /<br />

 

Egy jó vers Horatius szerint: ''Rikító tollak és halfarok''

Horatius mindenekelőtt az alkotás egységességére, a részei közötti tökéletes összhangra, megkomponáltságára tanít:

 

és rikító színű tollakkal díszítené az<br />

összedobált testrészeket, úgy, hogy a fönt takaros nő<br />

Tudjuk, s ezt a jogot számunkra is követeljük.<br />

Csakhogy azért nem kell sóst s édest összekavarni,<br />

 

És végül nem árt, ha a költőnek van képessége arra, hogy az apró részletek tökéletes kidolgozásán túl teljes, arányos egészet tud létrehozni.