„Temesközből Bánság a 18. században” változatai közötti eltérés

„III. Ferdinánd német-római császár, magyar király /1625-1657/ sikertelenül tett lépéseket Rómában az iránt, hogy az apostoli cím használatára jogot kapjanak. Az uralkodók főkegyúri jogát a Pápaság az újkorban hivatalosan soha nem ismerte el./14/ „Mária Terézia 1758-ban XIV. Benedek pápa/ 1758, halála után összeülő bíbornoki Collegiumhoz intézett levelében, először használja az Apostoli királyi címet. Elrendelte, hogy címében közvetlenül Magyarország mellé helyezzék.” E címmel az udvar úgy fogta fel együtt jár a királyi hatalom felsősége a nemzet egyházban.” Mária Terézia Királynő uralkodása alatt már előbb mint 1758 élt a főkegyúri joggal, a főpapok kinevezésével, az áthelyezésről elmozdításról és a világiaknak egyházi javadalmakba helyezéséről. Elődei: I. Lipót /1657-1705/ I. József /1705-1711/ és III. Károly 1711-1740 Magyar Királyok is többször használták a főkegyúri jogot, de nem nevezték magukat apostoli királynak. I. Lipót /1657-1705/ német római császár, magyar király a karlócai békeszerződésben a 1699-ben lemondott az ősi magyar Csanádi egyházmegye területéről a török javára ami ellenkezett a magyar alkotmánnyal, A karlócai békeszerződés biztosította a keresztények vallásszabadságát a török hódoltságban az az Temesköz területén, 1718-ban. A török lemondott Temesközről /későbbi Bánság/, az utolsó volt Magyar királysági területről, harc nélkül kivonult. Az az abszurd helyzet állt be III. Károly uralkodása alatt, a szatmári békeszerződésben foglaltak /1711/ ellenére, Bánságban megszűnt a vallásszabadság az őshonos lakosság minden jogát vagyonát a császár elvette. Bécs újabb trükköt eszelt ki, III. Károly Magyar király, IV. Károly néven osztrák császár a bánsági területet császári katonai uralom alá helyezte, mondván hogy, fegyverrel szerzett terület /jure armorium. A magyarokat kitiltották Bánságból a rendek birtokjogait elvették, A Temesközt átnevezték „Bánát” névre és az császárok uralma alá került. IV. Károly császár 1740-ig, majd I. Ferenc császár 1765-ig. következett II. József császár 1778-ig Bánság 60 évig császári katonai terület volt. A betelepített németeknek szabadmenetű jobbágyjogot ígértek abban a tudatban, hogy császári alattvalók, és a római katolikus vallást a kegyúr, és a főkegyúr jogot a szentszék biztosítja az egyházmegye által. II. József szembesül azzal, hogy Bánság birtokjogait rendezni kell. A megoldást abban látták, hogy Bánságot 1778-ban vissza csatolták az” Apostoli Magyar Király Mária Terézia joghatósága alá. A királynő /császár sosem volt/ Bánságban megkezdte a főkegyúri jogok alkalmazását, a német telepesek a magyar király alattvalói lettek aki a ”főkegyúri” jogon a vallási jogokat is biztosította /más vélemények szerint a főkegyúri jog csak a Pápa joga/ Elrendelte 1778-ban, a IV. Károly császár által 1718-ban megszüntetett ősi Csanádi Egyházmegye újra fölállítását Temesváron. Püspököt nevezett ki Christovitch Imre személyében, az első bérmálásokat 1780-ban végezte a török óta. 1778-ban született meg a döntés Bánság területe, Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyék visszacsatoltatnak a magyar megye rendszerbe. 1778-ban a magyarokat sújtó rendelkezések megszűntek, vagyon vissza adás azonban nem követte. A beáramlott ortodox lakosság nincstelen zsellérek lettek az új földbirtokokon, ahhoz, hogy a jobbágy lehessen az unitus görög katolikus vallást el kellett fogadni. Bánság teljes föld vagyona ide értve a Csanádi Egyházmegye birtokait is az erdőket Bécs már előbb eladta a tulajdonjogba juttatás 1781-ben fejeződött be. 1780–ban Mária Terézia magyar apostoli királynő elhunyt. Újra fia, II. József lett a magyar király. Ő nem tartott igényt az apostoli jogforrásra, az abszolutista uralkodási módot alkalmazta, a betelepítést folytatta.