Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] 330-ban alapította meg a [[Bizánci Birodalom]] fővárosát, [[Konstantinápoly]]t (eredeti neve ''Nova Roma'' volt). A város kezdeti éveiből nincsenek művészeti emlékek, a képrombolók sikerrel tevékenykedtek, de megtették hatásukat a háborúk és a természeti csapások is. A korabeli leírások pedig ámulattal szóltak a [[Hagia Szophia]] mozaikjairól, mint például [[Paulosz Szilentiariosz]] [[hexameter]]ben írt, több mint ezersoros költeménye. Egy részlet: {{idézet2|''„Még mielőtt a csiszolt mozaik ragyogása kitűnnék, finom kis köveket szőtt össze kezével a vésnök, s vélük … a falakra középütt szarvakat is rajzolt, füzérrel s őszi gyümölccsel, lombokat és kosarat, majd végül szerte az ágra megpihenő madarat; s ím a szarvak hajlatain túl szép arany indákkal fut körben kúszva a szőlő… Ily gyönyörű csarnok fut körben e nagyszerű házban. Fönn a sudárnyakú oszlopokon s az előre kiugró kőláb árnya alatt … frissen kúszik elő az akantusz dús szövevénye, színarany … Lenn a Prokonnészosz hegye vonja be végig a padlót, életadó úrnőnknek örömmel nyújtva a hátát, s enyhén csillan elő … a Boszporosz éke…”'' |(Marticskó József fordítása).{{refhely|Kádár 1987|33. oldal}}
}}
Itt kell szólni a [[Képrombolás|képrombolók]] tevékenységéről, illetve indíttatásukról. A kereszténységben korábban sem volt idegen a képi ábrázolásokkal szembeni idegenkedés. Gondoljunk csak a [[mózes]]i parancsolatra: „Ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd és ne tiszteld azokat!” A JusztiniánusztIusztinianoszt követő, a birodalom keleti részeiből származó császárok erre hivatkozva tiltották be a képek elhelyezését a templomokban. Először [[V. León bizánci császár|III. Leó]] használt ki egy adódó alkalmat – állítva, hogy egy 726-os [[földrengés]] Isten büntetése volt –, és parancsot adott a város figurális ábrázolásainak elpusztítására. A képeknek azonban komoly és tekintélyes védelmezőik is akadtak, mint például a korai [[egyházatya]] [[Nüsszai Szent Gergely]], aki szerint a kép az egyházi tanítás eszköze. Azt mondta: „Bár néma a templomok falán, mégis sok és hasznos dologról beszél nekünk a kép”. Rá is hivatkozva [[Damaszkuszi Szent János]] azzal érvelt, hogy Istent ugyan valóban nem lehet ábrázolni, mert felfoghatatlan és láthatatlan, ám fia emberré lett, és őt lehet és kell is ábrázolni, ráadásul a hódolat nem a képnek szól, hanem annak, akit ábrázol. Egyetemes (és fél-egyetemes) zsinatokat hívtak össze a kérdésben, amelyek mindig az aktuális császár kedve szerinti döntéseket hoztak. A képrombolás egészen 797-ig tartott, ekkor [[Eiréné bizánci császárnő|Eiréné császárnő]], aki a kiskorú [[VI. Kónsztantinosz bizánci császár|VI. Konstantin]] társuralkodója volt, megszüntette a képrombolást. Őt azonban 802 augusztusában száműzték, és [[V. León bizánci császár|V. Leó]] idején ismét fellángolt a képrombolás, de ekkoriban már a közvélemény is a képtisztelők pártjára állt. Így véget ért a művészettörténet e sajátos korszaka, ami alatt a bizánci szobrászat gyakorlatilag kihalt és a mozaikművészetre is kedvezőtlen hatással volt, minthogy vallásos témájú alkotások nem születhettek. Az utolsó képromboló császár [[Theophilosz bizánci császár|Theophilosz]] (829–842) volt.{{refhely|Faludy 1982|22–29. oldal}}
[[Fájl:Comnenus_mosaics_Hagia_Sophia.jpg|340px|bélyegkép|balra|[[Szent Piroska]] férjével, [[II. JóannészIóannész bizánci császár|II. JánossalIóannésszel]], a [[Jézus|Kis Jézust]] tartó madonna két oldalán]]
[[Fájl:Byzantinischer Mosaizist um 1118 002.jpg|175px|bélyegkép|jobbra|[[Szent Piroska|Eiréne baszilissza]] a [[Hagia Szophia]] mozaikjáról]]
 
A pusztítások ellenére, a JustinianusIusztinianosz-kor kisugárzása révén – mint láttuk – Ravennában maradtak bizánci hatást magukon viselő mozaikok. Konstantinápolyban az új művészi fellendülés időszakát [[I. Baszileiosz bizánci császár|I. Baszileiosz]] uralkodásától lehet számítani. A császár helyreállíttatta a 869. évi földrengés során megrongálódott [[Hagia Szophia]] székesegyházat és mozaikokkal díszítette. Ezeket később, a török időkben (1453) levakolták, mert a [[Iszlám|mohamedán hit]] nem tűrte az emberi alakok ábrázolását, ám 1934-ben néhány mozaikot kiszabadítottak.{{refhely|Dercsényi 1943|24. oldal}} Például azt is, amelyiken [[VI. León bizánci császár|VI. LeóLeón]] térdel Krisztus lábai előtt. A medaillonképeken Mária és a templom védőangyala látható. Az alakok ruházatának gazdagsága, a sajátos vonaljáték és a síkszerű, ám dekoratív ábrázolás a bizánci művészet legfőbb jellegzetességei közé tartoznak. Egy másik mozaikon [[II. JóannészIóannész bizánci császár |II. JánosIóannész császár]] és [[Eiréné bizánciSzent császárnéPiroska|Eiréné császárné]] hódolnak a Madonna és a Gyermek előtt. Számunkra azért is érdekes a kép, mert Eiréné ([[Szent Piroska|Piroska]]) [[I. László magyar király|Szent László]] királyunk lánya. A gazdag aranyalapra helyezett alakokon ebben az esetben is megfigyelhető az előbbiekben említett stílusbeli jellegzetesség (ruhák, síkszerűség). A Hagia Szophia egyik legszebb, bár megrongálódott mozaikján a trónoló Krisztus mellett Mária és [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]] áll. A mozaikon az egyik legkifejezőbb Krisztus-ábrázolással találkozunk.{{refhely|Kádár 1987|106. oldal}}
 
[[Fájl:Hosios Loukas (narthex) - North wall (Washing the feet) 02.jpg|bélyegkép|balra|Krisztus megmossa az apostolok lábát, Hosius Lukas templom]]