Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A pusztítások ellenére, a Iusztinianosz-kor kisugárzása révén – mint láttuk – Ravennában maradtak bizánci hatást magukon viselő mozaikok. Konstantinápolyban az új művészi fellendülés időszakát [[I. Baszileiosz bizánci császár|I. Baszileiosz]] uralkodásától lehet számítani. A császár helyreállíttatta a 869. évi földrengés során megrongálódott [[Hagia Szophia]] székesegyházat és mozaikokkal díszítette. Ezeket később, a török időkben (1453) levakolták, mert a [[Iszlám|mohamedán hit]] nem tűrte az emberi alakok ábrázolását, ám 1934-ben néhány mozaikot kiszabadítottak.{{refhely|Dercsényi 1943|24. oldal}} Például azt is, amelyiken [[VI. León bizánci császár|VI. León]] térdel Krisztus lábai előtt. A medaillonképeken Mária és a templom védőangyala látható. Az alakok ruházatának gazdagsága, a sajátos vonaljáték és a síkszerű, ám dekoratív ábrázolás a bizánci művészet legfőbb jellegzetességei közé tartoznak. Egy másik mozaikon [[II. Ióannész bizánci császár |II. Ióannész császár]] és [[Szent Piroska|Eiréné császárné]] hódolnak a Madonna és a Gyermek előtt. Számunkra azért is érdekes a kép, mert Eiréné ([[Szent Piroska|Piroska]]) [[I. László magyar király|Szent László]] királyunk lánya. A gazdag aranyalapra helyezett alakokon ebben az esetben is megfigyelhető az előbbiekben említett stílusbeli jellegzetesség (ruhák, síkszerűség). A Hagia Szophia egyik legszebb, bár megrongálódott mozaikján a trónoló Krisztus mellett Mária és [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]] áll. A mozaikon az egyik legkifejezőbb Krisztus-ábrázolással találkozunk.{{refhely|Kádár 1987|106. oldal}}
 
[[Fájl:Hosios Loukas (narthex) - North wall (Washing the feet) 02.jpg|bélyegkép|balra|Krisztus megmossa az apostolok lábát, HosiusHosziosz Lukas templomLukasz-kolostor]]
A bizánci stílusú mozaik másik fontos lelőhelye a [[phokisz]]i Hosius[[Hosziosz LukasLukasz-kolostortemplomkolostor]]. A kupola közepén a Megváltó trónol, az ablakok között pedig a tizenkét apostol áll. Az oltár fölötti kupolában a Szentlélek eljövetelét ábrázolták, egyéb boltozatokon a kereszténység nagy ünnepei láthatók, az előcsarnokban pedig – többek között – a „Lábmosás” jelenetét helyezték el. Ezek a mozaikok a 9. század első feléből származnak, és jól megfigyelhető rajtuk az addigra kialakult bizánci ikonográfiai sorrend, ami szerint az egyes jeleneteknek, szereplőknek mindig a templom meghatározott helyén kell lenniük.{{refhely|Dercsényi 1943|25. oldal}}
 
Az első olyan templom, ahol ez a – szinte kötelezővé vált – ikonográfiai sorrend kialakult, I. Baszileiosz Új temploma volt. A templom sajnos megsemmisült az 1453-as ostrom során, de leírásokból ismert a mozaikciklus elhelyezése. A főkupolában volt Krisztus [[Pantokrátor]] mellképe, az apszis félkupolájában pedig az Istenanya a gyermek Jézussal. Az oldalfalak felső részén Krisztus életének jeleneteit, a kupolát tartó részeken pedig további bibliai jeleneteket helyeztek el. A falak alsó részén (ebben a templomban itt nem voltak ábrázolások) a fontosabb szentek felsorakoztatása következett. Így állt össze a templomi ábrázolások szerves egysége, átgondolt rendje, ami ezután a bizánci stílusú mozaikok elhelyezésére jellemző lett: a kupolákból a mennyei tekintet kíséri a látogatót, az alsó részen elhelyezett szentek sora pedig közvetítő szerepet töltött be a föld és az ég között.{{refhely|Faludy 1982|34. oldal}}