„I. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

||állam2 = Normandia|megnevezés2 = hercege|előd2 = [[II. Róbert normandiai herceg|II. Róbert]]|utód2 = [[III. Vilmos normandiai herceg|III. Vilmos]]|uralkodás_kezdete2 = 1105|uralkodás_vége2 = 1135}}

 

 

Henrik [[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmos]] negyedik fia volt. Neveltetése során megtanult latinul írni-olvasni és valamennyire a [[Hét szabad művészet|szabad művészetekbe]] is beavatték, ezért a későbbi krónikák Henry Beauclerc ("Könyves Henrik") névvel illették. Apja halála után két bátyja örökölte országait: az idősebbik [[II. Róbert normandiai herceg|Róbert]] a [[Normandiai Hercegség]]et, [[II. Vilmos angol király|Rufus Vilmos]] pedig Angliát. Henrik birtok nélkül maradt, de később megvásárolta Róberttől [[Cotentin]] grófságát. Miután egy ideig viszálykodó bátyjai között lavírozott, végleg Vilmos mellett kötelezte el magát. Henrik jelen volt, amikor 1100-ban Vilmos egy vadászbalesetben meghalt és utána sietve Anglia királyává koronáztatta magát. Feleségül vette a [[III. Malcolm skót király|skót király]] lányát, [[Skóciai Matild angol királyné|Matildát]], akitől két gyereke született; emellett számos szeretőt tartott, akik több mint húsz törvénytelen gyerkkel ajándékozták meg.

Keménykezű, néha kegyetlen, de hatékony uralkodónak tartották, aki ügyesen építette ki hatalmi bázisát és a háborúk során meg tudta osztani ellenségeit. Angliában a meglévő angolszász hagyomány alapjain továbbfejlesztette az igazságszolgáltatási rendszert, javított a közigazgatás és az adóbeszedás hatékonyságán. Henrik támogatta az egyház [[VII. Gergely pápa|Gergely-féle]] megreformálását, de az [[Invesztitúraharc|invesztitúra]] kérdésében konfliktusba keveredett a nemzeti egyház fejével, [[Canterburyi Szent Anzelm|Anselm]] canterburyi érsekkel.

 

 

==Ifjúsága==