„Quintus Caecilius Metellus Creticus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
kékít
2. sor:
 
{{egyért3|Quintus Caecilius Metellus (egyértelműsítő lap)||Quintus Caecilius Metellus}}
'''Quintus Caecilius Metellus Creticus''' ([[i. e. 1. század|Kr. e. 1. század]]) [[Római Birodalom|római]] politikus, hadvezér, az előkelő, [[plebejus]] származású [[Caecilia gens]] Metellus-ágának tagja. Származása ismeretlen. [[i. e. 69|Kr. e. 69]]-ben [[Quintus Hortensius]] kollégájaként volt consul, és miután társa lemondott a [[Kréta (sziget)|Kréta]] elleni háború számára kisorsolt vezetéséről, átvette a helyét. Három [[Római légió|legio]] élén indult Kréta szigetére [[i. e. 68|Kr. e. 68]]-ban, amelynek meghódítását [[i. e. 66|Kr. e. 66]]-ban fejezte be.
 
A hadjáratot jelentősen megnehezítette [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] közbelépése. Amikor ugyanis [[i. e. 67|Kr. e. 67]]-ben megbízták a kalózok elleni hadjárat vezetésével, az egész [[MediterráneumFöldközi-tenger|Mediterráneumra]]ra kiterjedő főparancsnoki hatalmat kapott a [[lex Gabinia]] révén; erre hivatkozva avatkozhatott bele Metellus krétai hadjáratába, noha erre igazán semmi sem jogosította fel. A krétaiak ugyanis – nagy valószínűséggel Pompeius küldötteitől meggyőzve – nem Metellushoz, hanem Pompeiushoz fordultak békét kérve. Ez utóbbi pedig nem késlekedett: azonnal a szigetre küldte [[legatus]]át, [[Lucius Octavius]]t, aki fogadta a városok megadását, majd egy másik tisztjével, [[Cornelius Sisenna|Conrelius Sisennával]] az élen csapatokat menesztett Krétára.
 
Metellus nem volt hajlandó elismerni Pompeius igényeit, hanem folytatta a városok bevételét. Eleuthéra és Luppa is elesett – ez utóbbiban Metellus fogságba ejtette Octaviust, ám méltányosságot gyakorolt, és szabadon engedte. Sisenna ekkoriban hunyt el, Octavius pedig nem vállalta a nyílt ellenállást. Hamarosan a krétaiak oldalán harcoló pompeianus csapatokat is kivonták a szigetről, így annak meghódítását végül Metellus fejezhette be. Octavius [[Hierapütna]] városában, [[Arisztión]]nál keresett menedéket, majd a hódító közeledtére sorsára hagyta a krétaiakat. Vezetőik, [[Laszthenész]] és [[Panarész]] Metellus előtt tették le a fegyvert, azonban Kr. e. 66-ban Pompeius hívei a [[senatus]]ban megakadályozták, hogy [[triumphus]]t tarthasson [[Róma|Rómában]].
 
Metellus azonban nem mondott le triumphusigényéről, ezért aztán tovább várakozott Róma falai alatt. Több, mint három évig tette ezt, még [[Kr. e. 63]]-ban is ott tartózkodott. A [[Catilina-összeesküvés]] idején [[ApuliaPuglia|Apuliába]] menesztették, hogy megakadályozzon egy rabszolgafelkelést, majd [[i. e. 62|Kr. e. 62]]-ben végre megtarthatta triumphusát, és megkapta a ''Creticus'' [[agnomen]]t. A diadalmenet legfőbb ékességétől azonban megfosztották őt, ugyanis egy [[néptribunus]] kényszerítette, hogy Laszthenészt és Panarészt átadja Pompeiusnak.
 
Ahogy az családjában szokásos volt, Creticus is az [[arisztokrácia|arisztokrata]] [[optimata]] csoportot és [[Lucius Licinius Lucullus|Lucullus]]t támogatta [[cnaeus Pompeius Magnus|Pompeiusszal]] szemben, és sikeresen meggátolta, hogy ratifikálják [[Asia|Asiában]] végrehajtott intézkedéseit. [[i. e. 60|Kr. e. 60]]-ban a senatus [[Gallia|Galliába]] delegálta egy vizsgálóbizottság tagjaként, hogy a feltételezhető lázadás miatt felmérjék a [[provincia]] állapotát. [[i. e. 57|Kr. e. 57]]-ben hallunk róla utoljára: azok között a [[pontifex]]ek közé tartozott, akik előtt [[Cicero]] beszédet tartott a háza ügyében. Valószínűleg nem sokkal ezután elhunyt.
 
== Források ==