„Eposz” változatai közötti eltérés

69 bájt hozzáadva ,  3 évvel ezelőtt
a
clean up, replaced: Arany JánosArany János (3) AWB
a (clean up, replaced: Arany JánosArany János (3) AWB)
Minthogy az eposz elbeszélője csak egy személy, aki egyszerre csak egy dolgot mondhat, ezért az eposz egy cselekménykör egyes, párhuzamosan haladó ágait nem ábrázolhatja párhuzamosan, hanem mindent egymásután, és azért az előadás formája a legszigorúbb egymásután; az esemény főágát időnként félbehagyja, hogy a többit folytathassa. Az a szabadsága azonban megvan, hogy a színteret, a cselekmény ágainak továbbépítését gyakrabban változtathatja, mint a dráma.
 
[[Fájl:Arany János portré.jpg|bélyegkép|200px|left|[[Arany János (költő)|Arany János]]]]
Az epikai szerkezet szabadságából következik az is, hogy a szerző nincs mereven kötve az időrendhez, hanem régebbi történetet később mondhat el, visszapillantást engedhet a cselekvény előzményeibe, és kilátást nyithat késő következményeibe is. Ő, mint elbeszélő, személyesen érintkezik közönségével, egy szavába kerül jelezni, hogy elbeszélése most régebbi időbe száll vissza, vagy hogy most a jövőbe tekint, és a közönség nem fog összezavarodni a különféle időkategóriákban. Az elbeszélő együtt él a hallgatóival, ők mindig megtalálják egymást, és ha félbe marad az elbeszélés, legközelebb folytathatják (mióta könyvek vannak, ugyanez a viszony az író és az olvasó közt), ezért az elbeszélés tetszés szerinti terjedelmű lehet, nemcsak egy estére való, mint a színművek.
 
 
==Az eposz objektivitása==
Az úgynevezett epikai objektivitás, tárgyilagosság (például [[Homérosz]] eposzaiban), nem abban áll, hogy a hős háttérbe vonul, hanem abból a szituációból alakul ki, melyben a költő egyrészt tárgyához, másrészt közönségéhez viszonyul. Ez azonban nem zár ki minden szubjektív tartalmat, mert abból közömbösség származna, és a szerző célja elveszne. A szubjektív érzelem, gyönyörködés nagyon jól megfér az epikai tárgyilagossággal, ami nemcsak a szerző személyes érzése. A nemzeti, közösségi érzés például a legobjektívebb eposzokban is megmutatkozik. Csak ha ez érzés túlcsap a mértéktartás korlátain, ódai vagy elégiai lendületet vesz (mint például [[Vörösmarty Mihály]] ''Zalán futásá''ban), akkor szűnik meg az objektivitás. A szerző szubjektivitása megnyilatkozik olykor a [[világirodalom]] és a [[magyar irodalom]] legnagyobb epikusainál is, például [[Arany János (költő)|Arany János]]nál a [[Toldi szerelme]] egyes helyein (pedig hogy a szerző különben mennyire tárgyilagos, mutatja a [[Toldi-trilógia]] másik két része és a [[Buda halála]]). De nemcsak helyenként merülhet föl a szubjektív elem, hanem olykor az egész eposz szubjektívvá van színezve, ilyenek az eposznak a lírai elbeszélésbe hajló vegyes formái (vagy például [[George Byron|Byron]] és [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] művei, valamint Arany János [[Bolond Istók (elbeszélő költemény, Arany János)|Bolond Istók]]ja).
 
==A vígeposz==
*[[Adam Mickiewicz]]: [[Pan Tadeusz]]
*[[Vörösmarty Mihály]]: [[Zalán futása]]
*[[Arany János (költő)|Arany János]]: [[Buda halála]]
*[[Juhász Ferenc (költő)|Juhász Ferenc]]: [[A tékozló ország]]
 
20 079

szerkesztés