„Borsszem Jankó (folyóirat)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Története: clean up, replaced: Arany JánosArany János AWB
8. sor:
[[1868]]. [[január 5.|január 5-én]] jelent meg először [[Ágai Adolf]] szerkesztésében, aki egyben a lap alapítója is, és aki ''Csicseri Bors'' álnéven publikált a lapban.
 
1873-tól fogva az Atheneum adta ki. Ágai Adolf mellett rövid ideig 1904-ben [[Heltai Jenő (író)|Heltai Jenő]], majd 1905 októberétől 1910-ig [[Lipcsey Ádám]] volt a szerkesztője, akinek halála után [[Molnár Jenő]] szerkesztette a lapot. A legelső számokban [[Vas Gereben]], Gyulai Pál, Kecskeméthy Aurél, Pompéry János, és Hevesi Lajos írtak benne, de dolgozott a lapnak [[Arany János (költő)|Arany János]] is. Első rajzolói a bécsi Kollarz és Katzler, később az adott időben huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodó, zseniális [[Karel Klic]]. Az ő művészeti vezetését követően pedig az ugyancsak virtuóz [[Jankó János (festő)|Jankó János]], majd [[Faragó József (grafikus)|Faragó József]] volt a lap főrajzolója. Garay Ákos és Homicskó Athanáz után Bér Dezső lett a lap művészeti vezetője és mellette a később külföldön nagy karriert befutó Major Henrik, valamint Mühlbeck Károly, [[Pólya Tibor]], Zórád Géza működött. [[Bér Dezső]] halála után pedig Gáspár Antal a hetilap művészeti vezetője. Korának vezető élclapja volt, az Üstükös című Jókai alapította másik élclappal egyetemben. Nem egy Karel Klics karikatúra innét - a külföld számára kissé kiejthetetlen nevű lap - hasábjairól vált világhírűvé, mint például a Porosz császárról készült karikatúra.
1870-es évek végéig a Gyulai Pál által "írói consorcium"-nak nevezett társaságnak az élclapja volt. A társaság főképpen a Kávéforrás nevű kávéházban jött össze. Az első évek állandó gárdáját a lap alapítása idején húsz-egynéhány éves, tehetséges és felkészült polgári értelmiségi fiatalok alkották. Ám a hozzájuk fűzött reményeket mégsem válthatják be, néhányan fiatalon meghaltak, a többség szétszóródik, s egyéni úton futnak be deformálódott karriert. Köztük találni Berczik Árpádot, Toldy István, Márkus István és a műfordítóvá, sőt később báróságig is karriert csináló Dóczy (Dux) Lajos.