Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎Halála: Herman Ottó: A magyar népies halászat mesterszótára
A király életének utolsó éveiben egyre feszültebbé vált viszonya Matildával és Geoffroyjal. A házaspár gyanította, hogy Angliában nincs túl sok valódi támogatójuk. 1135-ben kérték Henriket, hogy még életében adja át a normandiai királyi várakat nekik és eskesse fel rájuk a nemességet, hogy az örökösödés biztosabb legyen.<ref>{{harvnb|King|2010|pp=38–39}}</ref> Henrik azonban határozottan visszautasította a kérést, feltehetően attól tartott, hogy Geoffroy el akarja tőle ragadni a hercegséget.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=216–217}}; {{harvnb|King|2010|p=38}}</ref> Ezután Normandia déli részén fellázadt Guillaume de Ponthieu gróf, akit Matilda és Geoffroy megsegített.
 
Henrik 1135 őszén hadjáratot vezetett a déli felkelés leverésére. Novemberben [[Lyons-la-Forêt]]-ba ment vadászni; ekkor még egészségesnek látszott.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467, 473}}</ref> Itt megbetegedett (Huntingdoni Henrik szerint orvosa tanácsa ellenére [[orsóhalFolyami ingola|orsóhalat]]at evett), és állapota egy hét alatt válságosra fordult.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467–468, 473}}</ref> Henrik megáldozott és magához hívta Hugó amiens-i érseket. Halálos ágyánál megjelent Róbert fia.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=473}}</ref> A király 1135. december 1-én halt meg. Holttestét Rouenbe vitték, ahol bebalzsamozták. Belső szerveit [[Port-du-Salut apátság]]ban temették el, tartósított testét pedig Angliába vitték és az általa alapított readingi kolostorban helyezték el.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467, 474}}</ref>
 
A korábbi előkészületek ellenére az örökösödés bizonytalan volt. Geoffrey és Matilda Henrik halálakor Anjouban voltak, ahonnan a lázadókat támogatták. A szembenálló királyi seregben olyan nemesek is tartózkodtak, akik Matilda utódlását részesítették volna előnyben, ilyen volt Henrik törvénytelen fia, Róbert is.<ref name=BarlowP162/> Ezek a bárók azonban esküt tettek, hogy a király temetéséig Normandiában maradtak, így nem értek időben Angliába.<ref>{{harvnb|Crouch|2002|p=246}}</ref> A normann főnemesség Blois-i Theobaldot szerette volna királynak, de a fiatalabb Blois-i István lovagjaival együtt gyorsan átkelt a Csatornán és öccse, Henrik segítségével átvette a hatalmat; december 22-én királlyá koronáztatta magát.<ref>{{harvnb|King|2010|p=43}}</ref> Matilda azonban nem mondott le jogairól és hosszú, egészen 1153-ig tartó [[Angol polgárháború (1135—1154)|polgárháború]] következett, ezt a kort az angol történetírás Anarchia néven ismeri.<ref>{{harvnb|Carpenter|2004|pp=169–171}}</ref>