Wikipédia

„II. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
112. sor:
 
== Polgárháború ==
Henrik még életében megpróbálta felosztani birodalmát fiai között. 1155-ben arra kötelezte nemeseit, hogy hűséget esküdjenek elsőszülött fiának, Vilmosnak, aki az angol trónt örökölte volna.<ref>''Chronique de Robert de Torigny'' I, 1155, p. 293.</ref> 1156-ban azonban meghalt Vilmos<ref>''Robert of Torigny'' jegyezte fel 1156-ban "''Guillermus primogenitus filius Henrici regis Anglorum''" halálát és temetését "''Radingis''" azaz Reading városában. Chronique de Robert de Torigny I, 1156, p. 301.</ref> és a trón örököse második fia, ifjabb Henrik lett. 1170. június 14-én ifjabb Henriket társuralkodóvá koronázták a Westminster[[westminsteri Abbey-benapátság]]ban,<ref>MP, Vol. II, 1170, p. 274.</ref> valamint megkapta a Normandia hercege, Anjou és Maine grófja címeket is. Ettől fogva csak az "ifjú„ifjú király"király” ''(rex iunior)'' néven emlegették, de tényleges hatalom nem volt a kezében. Emiatt, illetve anyja, Eleonóra és a francia király, Fülöp Ágost felbujtására ifjabb Henrik fellázadt apja ellen. Emellett Richárd sem fogadta el bátyja pozícióját, mivel magát egyenrangúnak érezte vele.<ref name="Turner & Heiser"/>
 
1173-ban Henrik feleségül vette anyja első férjének, [[VII. Lajos francia király]]nak második házasságából származó lányát, Margitot. Ifjabb Henriknek meglehetősen nagy udvartartása volt, számos lovaggal, akiket nem tudott megfelelően jutalmazni, hiszen szinte semmilyen terület nem állt közvetlen rendelkezése alatt. A lázadás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy II. Henrik három kastélyt adományozott ifjabb Henrik örökségéből öccsének, Jánosnak, aki éppen házasodni készült. Erre Henrik, Richárd és Geoffrey fegyverrel próbálták uralmuk alá vonni az örökségükként kijelölt területeket, lázadásukhoz csatlakozott anyjuk, Eleonóra is, akit férje ellen fordított Becket Tamás meggyilkolása.
 
Henrik 1173. márciusában Lajos udvarában keresett menedéket, ahol hamarosan csatlakozott hozzá két öccse, de anyjukat Henrik elfogta és börtönbe vetette. Ifjabb Henrik és Lajos igéretekkelígéretekkel és adományokkal maguk mellé állították Flandria, Boulogne és Blois grófjait, valamint [[I. Vilmos skót király|Oroszlán Vilmos skót királyt]] - ifjabb Henrik úgy akarta megkaparintani örökségét, hogy előre szétosztotta azt.
 
A harcok 1173. áprilisában kezdődtek és a francia területeken kezdetben sikert értek el a lázadók. Fülöp flamand gróf, Boulogne grófjának támogatásával kelet felől, ifjabb Henrik délről, míg a bretonok nyugatról támadták Normandiát, de Henriknek mindhárom haderőt sikerült megvernie. Ezt követően Leicester grófja flamand zsoldosokból sereget toborzott és Normandiából átkelt Angliába, hogy csatlakozzon a lázadókhoz, akiket Hugh Bigod, Norfolk grófja vezetett. Leicester seregét azonban megtámadták és szétverték a skót Vilmos király elleni hadjáratból visszatérő angol csapatok. II. Henriknek állítólag így számoltak be a győzelemről: "Ez egy rossz év ellenségeid számára."
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Henrik_angol_király”