Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
* Egy halva született fiú (1556 decembere)
 
Állítólag szülei terrorban tartották egész gyermekkorában, s még arra is veréssel vették rá, hogy hozzámenjen Guilford Dudley-hoz, akivel előtte nem is látták egymást egy percre sem. Jane így fogalmazta meg, hogy akkoriban mit is vártak el tőle szülei: ,, Amikor„Amikor apám és anyám jelen vannak, nem is tudom, hogy mi lenne a helyes. Beszélni vagy csendben maradni, leülni, állni vagy távozni, enni vagy inni, boldognak vagy szomorúnak lenni, varrni vagy hangszeren játszani, táncolni, vagy bármi mást csinálni. Mindig azt kell előtérbe helyeznem, ami súlyban vagy összegben mérhető, máskülönben maró gúnnyal viszonyulnak hozzám, s csúful bánnak velem, oly módokon, melyeket inkább nem is neveznék nevükön. Olyankor mindig azt gondolom, a Pokolban vagyok. "
1544-ben lépett érvénybe az ún. ,,Harmadik„Harmadik Utódlásiutódlási Törvény"törvény”, melyamely tulajdonképpen VIII. Henrik megelőlegezett végrendelete is volt egyben. Ennek értelmében természetesen Eduárd herceg állt az öröklési sorrend első helyén, ám ha utód nélkül hal meg, utána féltestvére, Mária léphet trónra, sés ha ő is gyermektelen marad, akkor örökli utána a koronát húga, Erzsébet hercegnő. VIII. Henrik kihagyta az okiratból lehetséges trónörökösként Frances Brandon-t, Jane Grey édesanyját, aki Henrik húgának, Máriának volt a leánya. Ugyancsak kizárta az öröklési sorból másik lánytestvére, Margit unokáját, Stuárt Mária skót királynőt, mivel nőrokona katolikus hitben élt, és nevelkedett.
1547 februárjában, nem sokkal VIII. Henrik halála után, Jane Thomas Seymour háztartásába került, aki hamarosan nőül vette a király özvegyét, Katherine Parr-t. Jane a házaspárral élt, egészen Katherine 1548 szeptemberi haláláig, aki gyermekágyi lázban hunyt el. Jane-t, aki [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] húgának, Mária hercegnőnek volt az unokája, és a protestáns vallás buzgó híve, [[VI. Eduárd angol király|VI. Eduárd]] utódjává nevezte ki, apja intézkedéseivel ellentétben, nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével. (:Eduárd király nem nősült meg, és utódai sem születtek, ezért úgy döntött, inkább választja örököséül ugyancsak protestáns vallású rokonát, Jane-t, mint saját nővérét, a buzgó katolikus Mária hercegnőt. 1553 nyarán VI. Eduárd haldoklott, ezért igyekezett minél gyorsabban és eredményesebben rendezni az utódlás témakörét, még mielőtt meghalna, s megkezdődnének a trónviszályok a kizárólag női örökösök között. Először úgy képzelte el, hogy Jane és két húga fiúgyermekeire hagyományozza a koronát, ám sajnos már nem maradt elég idő ahhoz, hogy a három fiatalasszony gyermeket szüljön, mivel Jane és Catherine akkor még csak alig két hónapja voltak férjnél. Így a király végül annál a megoldásnál maradt, hogy Jane lesz az utódja Anglia trónján.) Eduárdot John Dudley, [[Northumberland]] hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley lord Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd (Jane apja ajánlotta fel lányát mint Hertford leendő menyasszonyát), sőt, még maga Thomas Seymour neve is felmerült mint lehetséges kérő, ám őt még 1548 végén letartóztatták felségárulás vádjával, ugyanis VI. Eduárd rossz néven vette, hogy Thomas úgy akart Anglia királya lenni mint a trónörökös, Jane Grey férje. Végül Guilford Dudley lett a lány vőlegénye, az eljegyzésre 1553 tavaszán került sor. (A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül.) VI. Eduárd halála után ([[1553]]. [[július 6.]]) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Grey-t királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például [[Platón]]t görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta. Jane édesanyja, habár ő maga nem lehetett királynő, ám legalább leányából uralkodónő lett, ami hatalmas megelégedéssel és gőgös büszkeséggel töltötte el az asszonyt, akárcsak Henry Grey-t.
Eduárdot John Dudley, [[Northumberland]] hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley lord Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd (Jane apja ajánlotta fel lányát mint Hertford leendő menyasszonyát), sőt, még maga Thomas Seymour neve is felmerült mint lehetséges kérő, ám őt még 1548 végén letartóztatták felségárulás vádjával, ugyanis VI. Eduárd rossz néven vette, hogy Thomas úgy akart Anglia királya lenni mint a trónörökös, Jane Grey férje. Végül Guilford Dudley lett a lány vőlegénye, az eljegyzésre 1553 tavaszán került sor. A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül.
VI. Eduárd halála után ([[1553]]. [[július 6.]]) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Grey-t királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például [[Platón]]t görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta. Jane édesanyja, habár ő maga nem lehetett királynő, ám legalább leányából uralkodónő lett, ami hatalmas megelégedéssel és gőgös büszkeséggel töltötte el az asszonyt, akárcsak Henry Grey-t.
 
Mivel az angolokat felháborította a northumberlandi herceg eljárásának törvénytelensége, mihelyt [[I. Mária angol királynő|Mária]], VI. Edward idősebb nővére [[Norfolk]]ban magát hívei által királynőnek kiáltatta ki, a titkos tanács, a főváros, a hajóhad és a grófságok legnagyobb része hozzá csatlakozott. Maga Northumberland is, csapataitól elhagyatva, behódolt Máriának, mire ő bevonult [[London]]ba, s Jane Grey-t férjével, apjával és apósával együtt azonnal a [[Londoni Tower|Towerbe]] záratta. Northumberland-etNorthumberlandet már [[augusztus 22.|augusztus 22-én]] kivégezték, ellenben Henry Grey, Suffolk hercege, Jane Grey apja visszanyerte szabadságát. Jane Grey-re és férjére kimondták ugyan a [[halálbüntetés|halálos ítéletet]], de nem hajtották végre, és a szigorú őrizet alatt a Towerben maradtmaradtak. (Guilford két bátyjabátyját, és a volt canterburyCanterbury-i érsekérseket, Thomas Cranmer is fogságba esettvetették, amiért nem támogatták Mária királynővé választását. Az ellenük folyó perre 1553. november 13-án került sor, London városában. A nemesekből álló bíróság elnökei Sir Thomas White és Norfolk 3. hercege voltak. Rajtuk kívül még jelen volt Derby 3. grófja, és Bath 2. grófja is. Habár Mária királynő igyekezett elkerülni, hogy halálra ítélje rokonát, Jane-t, ám a bírák bűnösnek találták a lady-t, mivel 9 napos rövid uralma alatt úgy írta alá az ország ügyeivel kapcsolatos iratokat mint ,,Jane„Jane királynő"királynő”. Mária szerette volna azt hinni, hogy Jane-t valóban akaratán kívül tette meg királynőnek a lány hatalomra éhes apósa, Northumberland hercege, ám a főnemesekből álló bizottság végül meggyőzte az uralkodónőt Jane felelősségéről ezügyben.)
 
Ám amikorAmikor [[1554]] februárjában Suffolk herceg a Mária megbuktatására irányuló, ifjabb [[Thomas Wyatt]]-féle felkeléshez csatlakozott, Mária Jane Grey-t férjével együtt kivégeztette ([[1554]]. [[február 12.]],. előszörElőször nem tudták eldönteni, hogy máglyahalálra, vagy lefejezésre ítéljék-e a megbuktatott királynőt, ám Mária végül ,,kegyesen"„kegyesen” fővesztést rendelt el számára, ami egy sokkal gyorsabb és humánusabb formája volt a kivégzésnek.)
Február 12-én reggel Guilford lépett először a vérpadra a Tower Hill-en, ahol fejét vették. Nem sokkal később Jane következett, őt a Tower Green-re vezették, ahol ugyancsak pallos végzett vele is.
Hét nappal később az apja, Henry Grey is a vérpadra lépett. (Érdekes párhuzam, hogy I. Máriához hasonlóan I. Erzsébet is hatalmas dilemmával szembesült 33 évvel később: őt is csupán szilárd és megdönthetetlen bizonyítékok vehették rá arra, hogy kivégeztesse rokonát, Stuárt Mária skót királynőt, mivel az asszony, akárcsak Jane Grey, egy felkent uralkodónő hatalmát fenyegette. I. Mária attól tartott, hogy a protestáns vallású ifjabb Thomas Wyatt serege majd Lady Jane Grey nevét tűzi zászlajára, azért, hogy letaszítsák trónjáról a királynőt. Mária azzal is megvádolta Wyatt-et, hogy ha nem is Jane-t, de Erzsébet hercegnőt bizonyosan támogatná egy esetleges trónviszály során. Wyatt azt is nehezményezte, hogy a királynő II. Fülöp spanyol királyhoz akart nőül menni, mivel attól félt, Anglia így majd idegen megszállás alá fog kerülni.)
A királynő 1554. február 9-re tűzte ki Jane kivégzését, ám az utolsó pillanatban három nappal mégis csak elhalasztotta, hogy a lady lehetőséget kapjon áttérni a katolikus hitre, mellyel megmenthette volna saját életét. Ennek érdekében Mária elküldte Jane-hez saját, udvari káplánját, John Feckenham-et, hogy meggyőzze a lady-t az áttéréssel kapcsolatban, ám a lány sajnos hajthatatlannak bizonyult ebben a kérdésben.
 
Jane beszédet intézett a néphez, mielőtt a vérpadra lépett volna:
,, Jó„Jó keresztények! Meghalni jöttem ide, és nem is vonom kétségbe ítéletem jogosságát. Ám az ok, amiért Őfelsége, a királynő, halálra ítélt engem, nem volt valós. Esküszöm, előttetek, és Isten előtt, hogy ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban. "
Ezután odanyújtotta kesztyűit és zsebkendőjét a mellette álló szolgálóleánynak, s ezt mondta: ,, Ó„Ó, Uram, neked ajánlom lelkemet! "
A hóhér ekkor azt mondta neki: ,, Bocsásson„Bocsásson meg nekem, azért amit most tenni fogok. "
Erre a lady azt felelte: ,, Tiszta„Tiszta szívvel megbocsájtok Önnek, és imádkozom, hogy gyorsan végezzen velem. "
Ekkor az asszony azt kérdezte hóhérjától: ,, Levágja„Levágja a fejemet, még mielőtt ráhajolnék a tönkre? "
A hóhér erre: ,, Nem„Nem, Mylady. "
Jane azután bekötötte a szemét, s vakon elkezdte keresni kezeivel a tönköt, ám csupán ügyetlenül a levegőt markolászta, amitől teljesen kétségbeesett, s sírva ezt kérdezte: ,, Most„Most mit tegyek? Hol van a tönk? "
Sir Thomas Brydges, a Tower helyettes hadnagya segített Jane-nek megtalálni a rönköttönköt, amire a lady ráhelyezte fejét, s kimondta élete utolsó szavait: ,, Uram„Uram, irgalmazz nekem, s fogadd magadhoz lelkemet! "
Ekkor a hóhér lesújtott bárdjával, s egy pillanat múlva Jane Grey már halott volt.
 
Jane-t és férjét a Szent Péter Kápolnábankápolnában helyezték végső nyugalomra, a Tower Green északi oldalán. Február 19-én Jane apját is lefejezték, halála után özvegye, Frances Grey újból férjhez ment, ezúttal a királynő főlovászmesteréhez, Adrian Stokes-hoz, 1555 márciusában. (Egyes feltételezések szerint Frances már három héttel férje kivégzése után nőül ment Stokes-hoz.) Mária megengedte, hogy az asszony az udvarnál maradhasson két életben maradt leányával, Catherine-nel és Mary-vel. Lady Frances 1559. november 20-án hunyt el, 42 éves korában.
 
Életéről [[Lady Jane]] címmel [[1986 a filmművészetben|1986]]-ban film készült [[Helena Bonham Carter]] és Cary Elwes főszereplésével.
Jane Grey-re úgy emlékszik vissza az utókor mint protestáns mártírra, amire John Foxe is utal, Mártírok„Mártírok Könyvekönyve” című könyveművének legtöbb fejezetében. Azon kívülEmellett, számos novella, film, romantikus életrajz, színdarab és festmény született még a tragikus sorsú királynő 9 napos uralmáról, s annak előzményeiről.
 
== Források ==
* {{pnl|szócikk=Grey|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/042/pc004256.html#7}}
* David Hilliam: ''Királyok, királynék és fattyak. Ki kicsoda az angol királyság történetében Egberttől II. Erzsébetig.'' Debrecen:, Héjja és Fiai., 2007. ISBN 978 963 7054 396 (73-74. oldal)
 
{{Angol uralkodó|előző=[[VI. Eduárd angol király|VI. Eduárd]]|