Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]] vereségével végződött [[szárd–francia–osztrák háború]] okán több fontos elhatározás született Vilmosban. Első lépésként a hadsereg hiányosságait kívánta megszüntetni, és a sorkatonaság létszámának megemelését szorgalmazta, [[1862]]-ben azonban emiatt szembekerült a liberális többségű alsóházzal, többek között a hatalmas költségek miatt. Az új választásokon ismét a liberálisok győztek, és Vilmos úgy döntött, hogy ebben a válságos időszakban [[Otto von Bismarck]]ot állítja az ország élére (1862. [[március 17.|március 17-én]]), aki lebeszélte reformjavaslatairól. A király teljes mellszélességgel támogatta Bismarckot, abban a törekvésében, hogy megerősítse a királyi hatalmat. Végül Roon hadügyminiszter keresztülvitte a hadsereg reformját. Az [[1863]]-ban [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] által egybehívott frankfurti birodalmi gyűléstől Vilmos távol maradt. A gyűlés összehívásának célja az volt, hogy az osztrák császárt válasszák meg német uralkodónak is, ezzel megvalósítva a nagynémet egységet. A kis német államok azonban nem mertek döntést hozni Poroszország távollétében.
 
1848-50 között zajlott [[első schleswigi háború|első német–dán háborúban]] a schleswig-holsteini németek a dán annexió ellen lázadtak fel ekkor azonban nem sikerült elszakadniuk, és az 1852-es [[Londonilondoni jegyzőkönyv]] értelmében a hercegségek megtarthatták függetlenségüket de továbbra is perszonálunióban maradtak a dán koronával. Poroszország és Ausztria azonban új alkotmányt követelt, a sok próbálkozás után [[IX. Keresztély dán király|IX. Keresztély]] végül aláírta a novemberi alkotmányt (1863), ami kimondta Schleswig bekebelezését, ezzel Dánia kiprovokálta a második [[Porosz–osztrák–dán háború|német-dán háborút]]. A harcokba később Ausztria is belépett, és az osztrákokkal megerősített csapatok győzelmet arattak. A gasteini konvenció értelmében (1865. augusztus 14.) Schleswig porosz, Holstein pedig osztrák igazgatás alá került, Lauenburgról pedig Ausztria pénzbeli kárpótlás fejében lemondott Poroszország javára. A Schleswig-Holstein körül kirobbanó háború volt Bismarck első jelentős nemzetközi sikere.
 
A két birodalom Dánia felett aratott 1864-es győzelme után hamar szembekerült egymással, a német egység megvalósításáért folytatott versengésükben. A Habsburg Birodalom az úgynevezett nagynémet egység megvalósításáért küzdött, mely a német egységbe beleértette az osztrák területeket is (természetesen Habsburg vezetéssel), míg a Porosz Királyság a kisnémet egységért szállt ringbe, mely porosz vezetés alatt kívánta egyesíteni a német ajkú területeket, azonban az osztrákok kizárásával. A délnémet királyságok a kevésbé agresszív Habsburg Birodalom mellé sorakoztak fel, míg a poroszok az Olasz Királyság szövetségét keresték, akik a Velencéért folytatott háborúban kerültek szembe az osztrákokkal. Az 1866-os [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háborúban]] [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke|Moltke]] zseniális hadvezetése megszerezte Poroszországnak a vezető szerepet Ausztriával szemben ([[Königgrätziköniggrätzi csata]]). A győzelem fő okai a Bismarck által végrehajtott reformokban keresendők: modern, hátultöltő, vontcsövű fegyverekkel szerelte fel a hadsereget és bevezette az általános hadkötelezettséget. A nyertes háború után az osztrákokkal kötött [[prágai béke (1866)|prágai békében]] nem kényszerítették Ausztriát megalázó feltételek elfogadására, csak a porosz vezetésű német egység elismerésére. A háború további eredménye az észak-német államok Poroszországhoz csatolása volt. Ausztria lemondott továbbá Holsteinről, és Velencéről ([[Északnémet Szövetség]] létrejötte, 1867).
 
[[Fájl:Battle of Sedan - Surrender of Napoleon III.jpg|300px|bélyegkép|[[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] átadja kardját Vilmosnak a vesztes Sedanisedani csata után (1870. szeptember 2.)]]
A porosz győzelemmel végződött háború, mozgósította a franciákat, akik hosszú ideje ferde szemmel néztek a német egység létrehozására irányuló törekvéseket. 1870. július másodikán napvilágra került a hír, hogy az 1868-ban megüresedett spanyol trónra Hohenzollern Lipót főherceget, Vilmos rokonát is jelölték. Ez szintén a franciák érdeke ellen volt, hiszen ha Lipót kerül a spanyol trónra az esetben Franciaország két oldalról is ugyanazon birodalom által lett volna határolva. Párizsban ezt Franciaország érdekszférájában való beavatkozásként értékelték és veszélyeztetve érzékelték országukat. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] tárgyalást kezdeményezett Vilmossal, hogy hívassa vissza rokonát, ennek Lipót [[július 12.|július 12]]-én eleget is tett. A franciák azonban újra követet küldtek (Benedetti), azzal a kéréssel, hogy Lipót végérvényesen mondjon le a trónról, hogy azt később ne igényelhesse újra. Vilmos ekkor éppen Bad Emsben töltött gyógykúrájáról távirat formájában értesítette a Berlinben tartózkodó követet az elutasító válaszról. Az emsi táviratként ismert levél is Bismarcknak köszönheti hírét, ugyanis olyan stílusban fogalmazta át,<ref>Hogy úgy tűnjön Vilmos e találkozás alkalmával elutasító és megalázó hangnemben beszélt Benedettivel, a francia követtel</ref> ami sértette a követet és egész Franciaországot is. Ennek következtében 1870. [[július 19.|július 19]]-én Franciaország hadat üzent Poroszországnak és kitört a [[porosz–francia háború]]. Augusztus 2-án a francia csapatok elfoglalják [[Saarbrücken]]t, ezt követően azonban sorozatos vereséget szenvednek. A csaták közül a legjelentősebbek az augusztus 4-ei [[Weissenburgiwissembourgi csata]], valamint a szeptember elseje és másodika között lezajlott [[sedani csata]], amiben a poroszok megsemmisítő vereséget mértek a francia csapatokra, a harcok során maga III. Napóleon is fogságba esett.
A porosz hadak egészen Párizsig előrenyomulnak.