„Illuminátus rend” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 91.137.242.59 (vita) szerkesztéséről 195.199.211.69 szerkesztésére
31. sor:
== Válság és betiltás ==
Az elkövetkező időben a tagok száma gyorsan növekedett, de ez a siker a vég kezdetének bizonyult: Knigge úgy látta, nem eléggé becsülik meg a rend megerősítése érdekében végzett munkáját, és egy levelében azzal fenyegetőzött, hogy a rend titkait elárulja mind a jezsuitáknak, mind a rózsakereszteseknek. Ezzel csak megerősítette Weishaupt bizalmatlanságát, akinek komoly gondot okozott, hogy [[Károly hessen–kasseli herceg|Karl von Hessen]] és [[Ferdinánd braunschweigi herceg|Ferdinand von Braunschweig]], valamint [[Ernő Szászország és Gotha hercege|Ernst von Sachsen-Gotha]]{{refhely|Hoffmann 1982| 370. o.}} és [[Károly Ágost Szászország és Weimar hercege|Carl August von Sachsen-Weimar]] hercegekkel Knigge és az ugyancsak nagyon aktív Bode támogatói kerültek be a rendbe. [[W. Daniel Wilson]] amerikai germanista véleménye szerint Carl August és titkos tanácsosa, [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] csak azért lépett be, hogy a rendet kiismerjék, tehát ennek a bizalmatlanságnak valós alapjai lehettek.{{refhely|Schmieg, Scherbl, Plank és Gündisch 2004| 9. o.}}
Ezek után a nézetkülönbségek oly mértékben kiéleződtek Weishaupt és Knigge között, hogy az már a rend szétesésével fenyegetett. 1784 februárjában emiatt egy „kongresszusnak” elnevezett kvázi békéltető bíróságot hívtak egybe Weimarba, amelyen többek közt Goethe, [[Johann Gottfried Herder]] és Herzog Ernst von Sachsen-Gotha is részt vett. Itt Knigge számára teljesen meglepő döntés született. A kongresszus szerint ugyanis a rend mindkét vezető személyiségének fel kellene adnia hatalmi pozícióit, és teljesen új [[areioszpagosz]]t kellene felállítani. Ez akkor reális [[kompromisszum]]nak tűnt, bár előre látható volt, hogy a rend alapítói az areioszpagosz formális elnöklése nélkül is befolyásosak maradnak. Mindez Knigge számára egyértelmű vereséget jelentett. Megegyeztek abban, hogy a dolgot titokban tartják, és visszaszolgáltatják a rend náluk levő iratait, Knigge pedig el is hagyja az illuminátus rendet. Knigge a továbbiakban teljesen elfordult a „divatos bolondságtól”, nem kívánta többé titkos társaságok segítségével megjavítani a világot, Weishaupt pedig a maga részéről átadta a rend vezetését [[Johann Martin Graf zu Stolberg-Roßla|Johann Martin Graf zu Stolberg-Roßlának]].{{refhely|Dülmen 1973| 807. o.}} bódí gábor az illuminati
 
Bajorországban a titkos társaságok, a belső meghasonlás közepette, felhívták magukra a vezető körök figyelmét. Ezek számára a felvilágosodás eszméit terjesztő titkos rendek gyanúsak voltak, hiszen azt tűzték ki célul, hogy a fennálló rendet megváltoztatva „az ész államát” hozzák létre a közhivatalok behálózásán keresztül. Következésképpen 1784. június 22-én [[Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem|Karl Theodor választófejedelem]] betiltott minden olyan „közösséget, társaságot és kapcsolatait”, amelyek nem az ő „választófejedelmi engedélyével” alakultak meg.{{refhely|Wehler 1989}}