Főmenü megnyitása

Módosítások

a
clean up, replaced: mohamedán → muszlim AWB
A Fátimidák eredete ma is viták tárgyát képezi. Feltételezések szerint a 9. század végén a síita [[iszmaelita]] mozgalomban tűntek fel Dél-Irakban ([[Huzisztán]]). A Fátimidák úgy tartották, hogy az uralkodójuk, a mindenkori imám a Próféta lányától, Fátimától származik, és hittek a [[rejtőzködő imám]]ban (al-[[Mohammed Ahmed al-Mahdi|Mahdi]]), aki letaszítja majd a trónbitorló abbászida kalifát és megteremti a muszlimok egységét. A dinasztiát [[909]]-ben alapította [[Abdullah al-Mahdi Billa]], aki a [[Mohamed próféta|Prófétától]] származtatta családját: Mohamed lányától [[Fátima az-Zahra|Fátima az-Zahrától]] (illetve férjétől, a negyedik [[kalifa|kalifától]], egyben az első síita imámtól, [[Ali ibn Abi Tálib]]tól). Innen ered a dinasztia neve.
 
Mivel ezekért a tanokért a szunnita Abbászidák üldözték őket, Dél-Irakból a szíriai Szalamíjjába menekültek, és ott térítettek. [[Ubaddialláh]], a Fátimidák vezetője a monda szerint elküldte [[Abú-Abdalláh as Síi]] misszionáriust az ifríkijai Aglabida Birodalomba, aki a hegyi pásztorok és parasztok csapataival 909-ben megszállta Kairuánt, és letaszította az [[Aglabidák|aglabida]] uralkodót a trónról. Ubaddialláh Abú-Abdalláh után Ifríkijába ment, és itt alapította meg a Fátimidák dinasztiáját 910-ben. Fővárosuk akkor még a Kairuán melletti [[al-Mahdíja]] volt. Abú-Abdalláh as Síi eltávolításával Ubaddialláh kalifának kiáltotta ki magát. Ekkor fordult elő először, hogy a kalifátusi egység megbomlott, és ellenkalifátus alakult az iszlám világban.
 
Abdullah al-Mahdi gyorsan kiterjesztette uralmát a középső Magrebre (a mai [[Marokkó]], [[Algéria]], [[Tunézia]] és [[Líbia]]). A mai Tunézia területén új fővárost építtetett, [[Mahdia|Mahdiát]].
[[Fájl:Fátimida kalifátus.jpg|thumb|350px|A Fátimida kalifátus a 11-12. században]]
 
Közigazgatási apparátusukat nagy mértékben építették a nem mohamedánmuszlim hivatalnokokra. Ezt a hagyományt csak egyetlen uralkodójuk, [[al-Hakim]] (996–1021) szigorú törvényeivel törte meg, aki önmagát Isten eszméinek tökéletes megtestesítőjének tartotta. Ezt az eszmét két perzsa származású térítő, Hamza és ad-Darazi is támogatta, és hirdette, hogy al-Hakim Allah reinkarnációja. Ezekhez a tanokhoz egy dél-szíriai helyi nép is csatlakozott, akik duruzoknak ([[drúzok]]) nevezték magukat. Al-Hakimot valószínűleg a testőrsége gyilkolta meg, és hívei azóta is a visszatérésére várnak.
 
Az [[1040-es évek]]ben Észak-Afrika kormányzói, a [[Zíridák]] kikiáltották függetlenségüket és áttértek az „ortodox” szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a fátimidák feltüzelte [[Banú Hilál]] törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. [[al-Musztanszir]] ([[1036]]-[[1094]]) kalifaként való elismerése képezte a Fátimidák uralmának zenitjét. 1058-ban Al-Musztanszir kalifának (1036–1094) az abbászida kalifa elüldözése mellett átmenetileg még Bagdadot is sikerült elfoglalni, azonban ezek a harci cselekmények azzal jártak, hogy a határ menti településeik ellenőrzés nélkül maradtak. [[1070]] után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a [[Levante]] maradt a fátimidák ellenőrzése alatt. 1970 után Palesztinában megjelentek a [[keresztes háborúk|keresztesek]]. A fátimidáknak végül csak Egyiptom maradt. Al-Musztanszir az [[Örmények|örmény]] származású Badr al-Dzsamáli segítségét kérte, aki korábban [[Szíria]] és [[Palesztina (régió)|Palesztina]] kormányzójává kiáltotta ki magát. A reformoknak köszönhetően egy időre ismét gyarapodott [[Egyiptom]].
32 405

szerkesztés