„Csing-dinasztia” változatai közötti eltérés

Mint a kínai történelemben mindig, az ország gazdasági megerősödését területi hódítások követték. Belső-Kína feletti uralmuk megszilárdítását követően a mandzsuk hozzáláttak, hogy birodalmuk határait kiszélesítsék. A Kínai Népköztársaság mai határai lényegében a 17-18. századi nagy Csing császárok hódításaival alakultak ki. Először [[1696]]-ban északnyugaton elfoglalták [[Kelet-Turkesztán]] ([[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület]], 新疆 Xīnjiāng) és [[Külső-Mongólia]] (a mai [[Mongólia]]) nagy részét, majd [[1720]] és [[1750]] között fokozatosan [[Tibet]]et tették kínai protektorátussá. A hódítások az 1750-es években fejeződtek be, amikor is sikerült Kelet-Turkesztán maradék részét és [[Dzsungária|Dzsungáriát]] is elfoglalni. Ezekkel a győzelmekkel a birodalom területe megduplázódott. Ugyancsak a mandzsu uralom alatt vált Mandzsúria Kína szerves részévé. A 18. században [[Korea (történelmi)|Korea]], [[Vietnam]] és [[Nepál]] népei is a Csing-birodalom „adófizetői” lettek. A Csingek által elfoglalt területek között sok volt, amely a történelem során korábban már tartozott Kínához, de most sikerült őket tartósan is Kínához csatolni. Kína ekkor érte el a legnagyobb kiterjedését. (Ehhez képest mára valamelyest csökkent a területe: Külső-Mongólia 1912-ben függetlenné vált, és [[Oroszország]] is megszerzett kisebb területeket.)