„Csing-dinasztia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
== Mandzsu hódítás ==
[[Fájl:Qing-Nurhaci.jpg|jobbra|bélyegkép|Nurhacsi a Csing dinasztia megalapítója]]
A [[Mandzsuk|mandzsu]] az Észak-Kínát valaha egy évszázadon át uraló [[dzsürcsi]]kkel rokon [[nomád]] nép. [[Nurhacsi]] nevű vezérük [[1616]]-ban egyesítette a mandzsu törzseket, és kínai mintára jól szervezett államot hozott létre [[Mandzsúria|Mandzsúriában]], a mai Északkelet-Kínában. A Nurhacsi alapította dinasztia [[1636]]-ban a Csing (清 ''Qīng'' ’Tiszta’) nevet vette fel, s hamarosan támadásokat indított a végnapjait élő [[Ming-dinasztia|Ming]]ek Kínája ellen. Amikor 1644-ben [[Li Ce-cseng]] parasztseregei megdöntötték a Ming-dinasztiát, de még nem építettek ki szilárd államhatalmat, a mandzsu seregek nagyszabású hadjáratba kezdtek Kína meghódítására. A [[Kínaikínai Nagynagy Falfal]] keleti szakaszát védő császári seregeknek parancsoló [[Vu Szan-kuj]] (吳三桂, ''Wú Sānguì'') tábornok választhatott, hogy behódol Li Ce-csengnek és együtt veszik fel a harcot a mandzsuk ellen, vagy pedig a [[mandzsuk]] oldalára áll. Ő az utóbbit választotta – [[Csin Kuj]] mellett azóta Vu Szan-kuj a hazaárulás másik megtestesítője a kínaiak szemében – beengedte a mandzsukat és velük együtt indult a parasztfelkelők és a birodalomban szétszórva állomásozó volt Ming-seregek ellen. A következő évtizedek háborúval teltek: az északról támadó mandzsuk és az átpártolt kínai seregek mind délebbre hatolva sorra megsemmisítették vagy hódoltatták be a szétszórt parasztfelkelő csapatokat és a megbukott Ming-házhoz hű erőket. Megjegyzendő, hogy a mintegy 290 ezer fős mandzsu haderővel szemben kétmillió kínai harcos állt, tehát az ellenállás nem lett volna reménytelen, ha a kínai egységek parancsnokai képesek lettek volna összefogni, és nem állnak át tömegesen a hódítókhoz. A kínaiak között azonban óriási volt a széthúzás, Li Ce-csenget [[1645]]-ben egy kínai földesúri osztag meggyilkolta, a maradék Ming erők pedig jobbára az egymással való leszámolással voltak elfoglalva. Így aztán a mandzsuknak [[1683]]-ra sikerült egyesíteni az egész országot és letörni minden ellenállást. Időközben fővárosukká [[Peking]]et tették, s az elfoglalt területeken helyreállították a Mingek államszervezetét.
 
Li Ce-cseng mellett a mandzsukkal szembeni ellenállás legfőbb megtestesítői [[Si Ko-fa]], [[Jangcsou]] városának védője, és [[Cseng Cseng-kung]], a Ming-házhoz hű kalózvezér voltak. Ez utóbbi [[1646]]-tól [[1658]]-ig a délkeleti partvidéket védte, majd 1661-ben kb. 900 hajóval áthajózott [[Tajvan (sziget)|Tajvan]] (portugál nevén: ''Formosa,'' ’Gyönyörű’) szigetére – amely addig nem volt része a kínai birodalomnak, s főleg [[maláj]] népcsoportok lakták –, elűzte onnan a [[hollandok|holland]] kereskedőket, és védte a szigetet a mandzsuk ellen. 1662-es halála után a fia még egészen 1683-ig tartotta magát Tajvanon. Cseng Cseng-kung, holland nevén [[Koxinga]], Tajvanon máig nemzeti hősnek számít.